Magamat nyugtató

Nevess bohóc

 

Amikor gúzsba köt a szorongás,

Amikor padlóra teper a melankólia,

Amikor hisztérikusan zokogok,

Amikor ezer évesnek érzem magam,

Amikor megfojtanak a szavak,

Amikor féregként rág a lélek,

Akkor az égre nézek,

Megsimítom kezem,

S rájövök, hogy végtelen

Odafent az értelem,

Létem kicsiny, oly parány,

Hogy nincs is olyan kis arány,

És jól tudom, hogy vége lesz,

Körbevesz az égi nesz,

Egy apró kis semmi vagyok,

Nevetnek rajtam az angyalok.

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
dezsoili
#3. 2011. augusztus 11. 19:03
Van olyan, de hidd el, nem nevetnek rajtunk az angyalok! De magamhoz ölelnék, és de megbotoznám azt, aki ennyire megbántott! Gratulálok a versedhez, Ili.
janos
#2. 2011. augusztus 10. 16:17
Az angyalok nem nevetnek rajtad mert tudják, hogy gyötrődött vagy és segítenek.
Képzeld magad elé a legkedvesebb dolgot, és már is megváltozik az állapotod azonnal. Lehet az Jézus, ember vagy tárgy ami szeretetet sugároz maga köröl.
Szeretettel, János
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek