Lövei Sándor: TÖVISES AZ ÚT A CSILLAGOKIG

Emlékezés SZABÓ BÉLÁNÉ (1928-2013) tanárnőre


Az emlékezés sohasem megkésett, hisz nem szabad felejteni azokat, akik utat mutattak. Szabó Béláné tanárnő Püspökladányban tanított, szerény fél évszázadot. Vészterhes időkben beszélt a bibliáról, úgy mint egy pap, de az ő szószéke a Katedra volt, és ezt a szót az ő esetében nagybetűvel kellene írni.

 

A püspökladányi "Zója" általános iskolában, ahol magyar nyelvet, irodalmat, de leginkább az igaz életet hirdette. Neki is nehéz élete volt, tövises fájdalmából nap mint nap föl tudott emelkedni, Jézushoz, Adyhoz, Petőfihez. Gyermekét egyedül nevelte, elvált, és sokszor nagyon egyedül lehetett. Vannak olyan emberek, akiktől távol áll a panasz, akik fájdalmukban a világ közönyével szemben énekelnek, és vannak olyanok, akik örökre meghallják az éneküket. Bejárta ő is a saját keresztútját, és neki is voltak tanítványai. Sokan közülük már nincsenek közöttünk, de akik még élnek, nap mint nap, pár szóban, az utcán, itt-ott megemlékeznek róla.

 

Ő sohasem kért olyat a tanítványaitól, amiről tudta, nem helyes. Engem már visszavonulása után, helyettes tanárként tanított, mégis csak őrá emlékszem a tanáraim közül. Stigmaként égett az emlékezetembe, amikor egy fogalmazásban, a nyári élményeket leírva összecsaptam az írásom, és saját testvéremet úgy neveztem benne: "tesóm". Azóta már sok mindent megírtam, és azt érzem, ő mindegyiken rajta tartja a szemét. Azt mondta nekem, "Tudod te mit jelent az hogy test és vér"? Nem tudtam mit jelent, éretlen voltam hozzá, tizenhárom éves, és szabadulni akartam az iskolából. Odakinn már meleg volt, a tanterem ablakán szinte becsorgott a lombokról a kora nyári fény. Nem tudtam, mit jelentettek a tanárnő szavai, a bibliáról is csak tőle hallottam hisz akkor, 1987-ben senki nem beszélt a tanárok közül nekünk a vallásról. De a tanárnő elraktározta bennem örök üzenetét: "Test és vér", és idővel lelkem stigmája parázzsá vált, égető fájdalommá, és eljutottam saját keresztutamon a tanárnő szavainak jelentéséhez.

 

Csak őrá emlékszem az általános iskolai tanáraim közül, ő üzeneteket hagyott hátra, nem ment el az élők sorából nyomok nélkül. Az ő pedagógiai módszereinek az ereje, az egykori tanítványokban vált igaz emberi cselekedetekké. Ennél többet pedagógus sem pályája elején, sem a végén nem kívánhat magának. A tanárnőnek sikerült, meg is szenvedett érte, az ő élete ott zajlott a tantermekben. És azon kívül már csak azok élik tovább igaz életének pillanatait, akiket tanított. "Tövises út vezet a csillagokig." A tanárnő már megtalálta saját csillagait, ott a magasban, de szellemének világosságával nekünk kell tovább botorkálni a keresztúton. Isten nyugtassa Őt.

 


Szabó Béláné Tanárnőt
a debreceni köztemetőben helyezték örök nyugalomra.
Püspökladányban ez év májusában emléktáblát avatunk
örökbecsű emléke előtt tisztelegve.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek