Lövei Sándor: MINDEN BICIKLIÚT RÓMÁBA VEZET

Beszélgetés Károlyi Mihállyal, Püspökladány korábbi alpolgármesterével.

 

 

Régóta ismerjük egymást és már nem tudnánk magázódni. Számodra mit jelent tenni a városért ahol élsz, ahol születtél?

A felelősség a legfontosabb, ha érzik az emberek, hogy te hiszel bennük és értük dolgozol, a bizalmat is megkapod. A mai választási rendszerben nagyon közel, és nagyon távol is lehet kerülni, a város lakóitól, ezerféle lakossági igény van, és belőled csak egy van.

 

Ahogy itt ülünk a kertedben, ami szinte egy botanikai varázslat, szerintem te ilyen várost álmodtál alpolgármesterként is, mint ez a gyönyörű kert, vagy ez bonyolultabb?
Hát persze, várost vezetni, igényeknek megfelelni, más dolog. Kicsiben mindent el lehet képzelni, aztán millió dolog rád zuhan, ha vezető vagy. Nemcsak a képzettség fontos, nemcsak a világlátottság, de kell érettség és tapasztalat is.

 

Te egy széles körben elismert ember vagy, nagy vezetői tapasztalattal, jelenleg is magas beosztásban dolgozol, mindez nem elég?
Mindez fontos hogy valaki eredményes legyen. De fölmerül a kérdés, mi az eredmény? Ami az egyiknek jó, a másiknak nem jó, közben ott vannak a fejlesztések, egy-két ciklus alatt azért fel kell mutatni látványos eredményeket.

 

A bicikliutak hosszában mérhető a siker?

Van, akinél igen, mert azt látja, ott sürögnek-forognak a munkások, zúg a gép, nagy a zaj, tehát úgy látja, megindult a fejlődés. De ez ennél bonyolultabb, a szemléletmódon, a gondolkodásmódon, az emberek egymáshoz, a környezetükhöz való viszonyán kell, kellene változtatni, hogy érezzék a kollektív felelősséget, ez már nehezebb.

 

Akkor a munka eredménye is nehezebben mérhető?
Nem lehet ciklusokban mérni az eredményeket, egyébként sem egy-két ember érdeme a siker, egy város egy csapat, mindenki hozzátesz valami apróságot, aztán már a fene se tudja, melyiket ki csinálta, de valahol összeáll egésszé.

 

Az elmúlt 25 évben összeállt itt valami?

Az biztos, hogy nem úgy nézünk ki, mint negyed századdal ezelőtt. Van, ami felépült, de sok minden széthullott. A kilencvenes években jobban összetartottak az emberek, a bizalom nagyobb volt. Most rengeteg apró sejt van, sokféle gondolat, ami jó, de közben az egymáshoz vezető utak valahol elkanyarodtak.

 

A lényeg veszett el?

A lényeg az ember volna és a bizalom, ezzel most hadilábon állunk, ugyanakkor mégis azt mondom, ez egy lineáris, és nem leállítható folyamat. Vannak benne hullámvölgyek, s az is szubjektív, hogy én azt mondom, vagy nem mondom, hogy most éppen egy hullámvölgyben vagyunk.

 

De vezetőként akkor is dönteni kell, nem?

Hát igen, aztán a döntések ódiuma visszahull a fejedre, van, aki gratulál, van, aki fölháborodik. Közben persze azért történik minden a maga útján, hisz ha most lefotóznánk a várost, és mellé tennénk egy 25 évvel ezelőtti fényképnek, azért látnánk a változást.

 

Mennyi ebben a változásban a te érdemed?
Na, ezt nem tudom, kéne egy műszer, ami ezt méri. Bár minek is, biztos benne van abban a sok változásban az én munkám eredménye is, de fölösleges kiválogatni, a többi közül.

 

Akkor számodra mi az eredmény?

Én inkább azt mondanám, egy alpolgármester, egy városi vezető, apró lépcsőfokokon halad, amíg a élvezi a választók bizalmát. Napi munka van, jönnek hozzá, panaszkodnak, szól a telefon, készülni kell a testületi ülésre, ez nem túl látványos, ebből áll össze valami a végén, amit látod, most sem tudunk igazán megfogalmazni.

 

A kerteden viszont látszik, nem vagy közönyös a környezeted iránt, jól látom?
Te tudod, én azt szoktam mondani: "A hó elolvad a dió lehull". Aztán persze fölveszem a lapátot, az ásót, és lesz, ami lesz. 

 

De ez botanikus kert, amiben most ülünk, gyönyörű a kerted.
A saját környezetem is fontos számomra, valóban lehetne a kertemben egy biológia órát tartani, de ez számomra öröm, ezért csinálom, munka után ez az, ami igazán feltölt, bár rengeteget olvasok szépirodalmat, szakirodalmat, netet, újságokat.

 

Szélles körű a műveltséged, az biztos.

Csak azt csinálom, ami jólesik, igényem van a szépre, de ez csak egy természetes dolog, emberi igény.

 

Alpolgármesterként a városra is így néztél?
Igen, így néztem a városra is, amit többedmagammal vezettem, de tudtam, ez a város egy kicsit nagyobb kert, mint az én családi házam körüli zöld övezetem, és tudtam, nem borul olyan könnyen zöldbe, viszont soha nem szabad feladni.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek