Lövei Sándor: Ahol a vasút múltja végleg otthonra lelt!

Interjú Biró Ferenc Mihállyal, a püspökladányi vasúttörténeti gyűjtemény tulajdonosával

 

Van Püspökladányban, egy vasúttörténeti válogatás, Biró Ferenc Mihály páratlan magángyűjteménye az egykori vasutas élet mindennapjairól. Tárgyi emlékek, dokumentumok, szakkönyvek, utasítások, jelzőtáblák, igazolványok, szabadjegyek, képek, oklevelek, plakátok, tablók, alkalmi kiadványok és ezer más, amit valaha használtak a vasúton.

 

Gondolom a laikusok nem is igen tudják sok tárgyról micsoda, ön eligazodik a tárgyak között?

Természetesen én sem tudok rögtön minden vasútnál használt eszközt (alkatrészt) beazonosítani, de a vállalatnál eltöltött évek alatt felhalmozott sok tapasztalat alapján és egy-egy szakterületen dolgozó egykori kollégák segítenek.

 

Én egyszerű utasként, csak néhány tárgyat ismertem föl, amit valaha a vasúton használtak. Ön, ha birtokába kerül egy tárgy, azonnal tudja, mire volt jó annak idején?

Kiigazodom a tárgyak között. Jómagam közel 35 éve a vasút különböző területein dolgozom. Püspökladánynak igen erős kötődése van a vasúthoz, hiszen a XIX. század végével kialakult a ma is létező vasúti csomópont. A vasút volt az 1970-es évek legnagyobb foglalkoztatója, így nem volt olyan család, ahol ne lett volna vasutas valaki, itt Ladányban ez volt a biztos kenyér valaha: ".... aki bekerült a vasúthoz akármilyen kicsi rangot is adtak neki, az már biztos, vagyis fixes és nyugdíjas állásban volt és különbül élhetett, mint a paraszti rétegek zöme......" idézem Csák Gyula írót, Püspökladány szülöttét.

Sajnos ez már a múlté, a vasútnál is a technikai és az alkalmazott vasúti technológiai fejlesztések a létszám csökkenésével járnak. Ez most a 100-as fővonal korszerűsítésével nyomon követhető.

 

De a vasútnak varázsa is van?

Valamikor 1965-ben édesapám helyettesítőként szolgált, mint váltókezelő Püspökladány állomás I. végén a váltóállító toronyban. Meleg nyári vasárnap volt és édesanyámmal délben ebédet vittünk hozzá, a számomra akkor rendkívül érdekes épületbe, a munkahelyére.

Talán ekkor „csapot meg a mozdony füstje", nem tudom.  De azt tudom, hogy édesapámmal sokat beszélgettünk munkájáról, a vasút minden rejtelméről, a váltók-jelzők- sorompók, mozdonyok, és a többi berendezés működéséről, és így tovább.

 

A tárgyak maradnak, az emberek meghalnak, ön az örökösük a tárgyaknak?

A tárgyi emlékek és egyéb dokumentumok gyűjtését már évekkel ezelőtt elkezdtem, célom, hogy a még fellelhető emlékeket összeszedjem és kiállítássá rendezzem egy arra megfelelő helyen. Szeretnék emléket állítani édesapámnak Biró Ferenc MÁV főtanácsosnak, akinek egész életét a vasút és a vasúti szolgálat töltötte ki. Személyén keresztül bemutatnám a több mint 150 év püspökladányi vasutasságát, és azon embereket, akik a történelem útvesztőiben helytálltak munkájukkal.

 

Látom a teraszon még várótermi pad is van, ez olyan mintha vonatra várnánk!

Ma már gyorsan változik a vasút, kiszorulnak a régi eszközök, kell egy hely, ahol az itt dolgozók otthonra találnak és nyugdíjba mehetnek a hosszú szolgálat után.

 

Számomra fantasztikus az ön gyűjteménye, mely a honlapján, www.vasutasmult.hu-n is megtalálható. Ez a lenyűgöző tárlat a régi vasútról mind az ön keze munkáját dicséri. Minden tárgyban benne van a szíve?

Itt szándékozom bemutatni a vasúttal kapcsolatos, már nem használatos tárgyi emlékeket, kortörténeti dokumentumokat, és ezeken keresztül e nagy múltú közlekedési ágazat letűnt napjait.

Nem utolsó sorban törekvésem a vasút, mint környezetbarát közlekedési eszköz népszerűsítése, és az ifjúság érdeklődésének felkeltése a vasút, mint hivatás iránt.

Mint ismeretes, az ilyen tevékenység non-profit jellegű, így gyűjteményem állandó kiállítására közel 100 m2-es területre lenne szükség. Gyűjteményem jelenleg dobozokban várja a kiállítási lehetőséget.

Állandó kiállítóhely hiánya miatt döntöttem az önálló honlap létesítéséről és a közel tizenöt éves gyűjtőmunkámat 2014. év márciusától feldolgozom, és folyamatosan megjelentetem a www.vasutasmult.hu internetes oldalon. A felhalmozott anyag honlapra felvitele napjainkban is zajlik, a tárgyak és eszközök fényképezésére nyáron kerül sor. A gyűjtőmunka szenvedélyén túl, a gyűjtőnek van egy olyan törekvése, hogy gyűjteményét be tudja mutatni a téma iránt érdeklődőknek. 

Gyakran előfordul, és mindig örülök, hogyha megkeresnek fiatal diplomázók, szakdolgozatot írók, szívesen segítek nekik a forrásmunkák biztosításában. Személyes kötődésemről a vasúthoz bővebben a honlapon vallok.

Megragadom az alkalmat, hogy elmondjam régi szívfájdalmamat az egykori fatelítő üzem technológiai és irodaépület együttesének jövőbeli hasznosítása nem megoldott, amit azóta egy 2008-ban kelt jogszabály alapján védetté nyilvánítottak. Ezért a püspökladányi civilek egy folyamatosan bővülő csoportja úgy gondolta, hogy a közel 100 éves épületet és a benne lévő gépeket megmenti és bemutathatóvá teszi az utókor számára, sajnos civil csoportunk falakba ütközik. A MÁV, mint szervezet, semmilyen megoldást nem kínál, hagyja lepusztulni a felbecsülhetetlen európai mércével mérve is rendkívül értékes ipartörténeti jelentőségű műemlékét.

Érdekes, hogy a MÁV hivatalos állásfoglalása a következő a funkció nélkül maradt épületekkel kapcsolatban:  

„MÁV Zrt. a használatban lévő épületei fenntartását is csak nagy erőfeszítések árán tudja biztosítani. A használaton kívül került épületek megfelelő karbantartásának, felújításának finanszírozása pedig szinte lehetetlen. A MÁV saját műemléki kategória csak azon épületek esetében jelent védelmet, amelyek használatban vannak és várhatóan hosszútávon is használatban maradnak. A funkció nélkül maradt épületek esetében ez a védelem nem sokat ér, hiszen bármikor visszavonható, illetve az értékesített épületekre már nem vonatkozik. A helyi védelem és a műemléki védelem is leginkább a használatban lévő épületek esetében hatásos.

A funkció nélkül maradó épületek esetén csak elnyújtja a pusztulás folyamatát. Lényeges tehát, hogy mielőbb új funkciót kapjanak a védendő épületek, és ehhez a megmentésben érintettek (MÁV, önkormányzat, alapítványok, vállalkozók) összefogására van szükség. Pusztán közgazdasági szemlélettel, üzleti vállalkozás keretében általában nem, vagy ritkán lehet műemlék épületeket hasznosítani, főleg, amikor már szinte romossá vált épületeket kell megmenteni."

A fenti nyilatkozatból számomra nem értelmezhető a „mielőbb új funkciót kapjanak", talán ez a MÁV esetében 15-20 évet vesz igénybe, és ekkor, mint lepusztult, lerabolt, hasznavehetetlen épületet kivonjuk a védettség hatálya alól, és a probléma megoldódott. Értékeink szempontjából és az utókor számára ez egy tragédia, ami abban nyilvánul meg, hogy nem becsüljük, nem védjük a „nagyapáinktól kapott örökséget", amit a mi kötelességünk lenne: „megtartani és átadni unokáinknak". Elnézést kérek az olvasótól e kitérő miatt, de úgy érzem, hogy a MÁV ilyen hozzáállása nem maradhatott kritika nélkül. A gyakorlat nincs összhangban az elmélettel és a különböző kinyilatkoztatásokkal.

 

Mit üzen az olvasóknak, akik megnézik a honlapját?

Megköszönve érdeklődésüket a téma iránt, figyelmükbe ajánlom, a publikációk menüpontot ahol olvashatnak a püspökladányi vasúti csomópont kialakulásáról, az egykori fűtőház történetéről, a 242,001 pályaszámú gép 1981-es kiállításáról és még sok más mindenről!

A vasút, mint vállalat XXI. századi sikerességéhez szeretnék hozzájárulni honlapommal és talán egyszer a gyűjteményem kiállításával.

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek