Lövei Sándor: A FÁK LÁTJÁK A JÖVŐT

Riport Csiha Imre erdésszel, a püspökladányi arborétum vezetőjével.

 

ÖN DEBRECENBEN NEVELKEDETT VÁROSI KÖRNYEZETBEN, MÉGIS ERDÉSZ AKART LENNI?

Valóban városi környezetben nőttem föl, bérházban éltünk a szüleimmel, szüleim ipari dolgozók voltak, de a nagyapám asztalos volt. Talán innen is tovább öröklődött belém a fa szeretete. Tudja, sokat gondolkodtam, miért választ valaki egy szakmát. Bármilyen szakmát lehet remekül művelni, csak az kérdés meg akarok-e felelni az életnek, és a családomat el akarom-e tartani.

ERDÉSZ ÚR SZERETI A GÉPEKET IS?

Én talán megint csak a családi eredet miatt érdeklődöm a gépek iránt, vannak olyan gépek, melyek érdekesek, önmagukban is figyelemre méltóak. Engem leköt a gépekkel való munka, és hát az erdészetben, a favágáshoz  is gépeket használunk, de itthon is saját portámon, a kertészkedéshez.

AMIKOR JÖTTEM IS ZÚGOTT EGY GÉP.

A földet ássuk vele, a tavaszi munkákhoz, már indul a természet is, bár most ma is hideg van, de lehet érezni a föld erejét, amikor már nekünk is ideje munkához látni.

MIKOR JÖTT A PILLANAT, AMIKOR ELINDULT AZ ERDÉSZETI SZAKMA FELÉ?

Egy idős bácsival jártam az erdőt, középiskolás koromban, ő mindent megmutatott, az erdő rendjét, mi miért történik az erdőben. Ott éreztem azt a különös harmóniát, amit csak az erdőben lehet érezni, tudat alatt is, azt hiszem el volt döntve, az én sorsom és az erdő egy irányba halad ezután.

DE AHOGY TUDOM, AZONNAL NEM SIKERÜLT A FELVÉTELI?

Nem sikerült, bár a felvételi ponthatár fölött voltam. De ez nem baj, hogy nem azonnal sikerült, volt még időm, és közben dolgozhattam, természetesen az erdőben.

HOVÁ KERÜLT?

Erdészeti segédmunkás lettem, talajlaboratóriumi munkákat, térképrajzolást csináltunk, ez már jó iskola volt, vagyis ez már tulajdonképpen maga az élet iskolája volt, az erdő tudományáról.

MIÓTA SZÍVÜGYE A PÜSPÖKLADÁNYI ARBORÉTUM?

Amikor Püspökladányba kerültem, ökológusra volt szükség. A ladányi arborétum egy fiatal arborétum, és tulajdonképpen egy erdőből alakult ki. Számunkra az a lényeg, hogy nem a hagyományos értelemben vett arborétumi munkát végezzük, hanem szolgáljuk az itteni tájat.

EZ MIVEL JÁR?

Sokat beszélgettünk a pusztaszilről önnel is, a pusztaszilt 1957-ben kaptuk Pekingből, saját hazájában 3oo milliméter csapadék van. Ez egy szívós fajta. Ma már mondhatjuk, hogy a miénk. Nevét Dr. Tóth Béla adta, ez egy fantázianév, de jól rímel arra, hogy ez a növény sivár körülmények között is remekül megél, és szeretik az állatok is.

Ma már az arborétum fáinak jó része kicserélődött, a mi munkák üzenet a jövőnek - aki fát ültet, az üzenet küld a jövőnek.

MI LEHET EZ AZ ÜZENET?

Az üzenet lényege az, hogy mi a természet része vagyunk, s nem vagyunk felsőbbrendűek, mert a természet törvényeivel csak élni lehet, visszaélni csak az ember hátrányára tudunk, ami a jövő számára nem sok jót ígér.

EGY LÁTOGATÓ SZÁMÁRA MIT MONDANA AZ ARBORÉTUMRÓL?

 Azt, hogy ez egy erdészeti gyűjtemény, úgy járjanak a fák között, hogy sok ember lelke benne van a lombokban, van itt fehér nyár, fekete nyár, házi dió.

MIT CSINÁL AZ ERDÉSZ A HÉTKÖZNAPOKON?

Sokan azt gondolják, az erdész az erdőt járja, ez igaz, de ma már ez a munkák egy része csak, az állomány változását figyelni kell, de mi kutatóállomás is vagyunk, az itt folyó kutatások konferenciákon, tudományos publikációk formájában szolgálják az erdészet jövőjét, és jelenét. A kutatási területem az erdőgazdaság és a mezőgazdaság összekapcsolása.

NAGY ELŐDÖK VANNAK AZ ARBORÉTUMBAN.

Valóban büszkék lehetünk. Kaán Károly, azt hiszem, egyik jótevőnk. Püspökladányban utcát is kapott. Kaán Károly nehéz időkben alkotott nagyot. Miután 192o-ban az ország elvesztette erdőinek 84%-át nagy volt a fahiány és kellett valamit kezdeni. Kaán az Alföld fásításába kezdett, ugyanakkor mai szemmel is modern környezetvédelmi szemlélet elterjesztésén fáradozott. Ma szobra áll az arborétumban.

A FIATALOKAT IS NEVELIK ERRE A SZEMLÉLETRE?

A nagy elődök példák, mi a magunk eszközeivel tanítjuk a fiatalokat. Ma már hagyománya van a Vitéz Dr. Túry Elemér ökotábornak, amin a gyerekek megismerik a természetet. A stafétát egyszer ők veszik át, ismerniük kell a környezetüket, hogy tudjanak mit kezdeni azzal az értékkel, amit eddig mi őrizgettünk nekik.

Az ERDÉSZ MINDIG A JÖVŐNEK DOLGOZIK?

Az erdész minden időnek dolgozik, a jelenben ültet fát, de tudjuk, a fák sokszor élik túl az embert, és amit én ma nem látok, azt az általam ültetett fa látni fogja a jövőben.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek