Lizi a csúcsforgalomban

Adalék Lótuszvirág és Balage játékához

Szörnyen unatkoztam. Anya kirángatott az ágyból. Hiába panaszkodtam, hogy korán van még, sokan lesznek a buszon, és különben is, esik az eső, menjünk később az oviba. Azt felelte: ősszel, ha iskolás leszel, akkor is pontosnak kell lenned, Lizi! Esőben is lesz ám tanítás. De én még nagyon álmos vagyok! Ha legalább beszélgethetnék, de mindig rám szól, hogy maradjak csendben. Ő persze duruzsol a barátnőjével, észre sem veszi, hogy a mellettem álló jó illatú néni szoknyáját birizgálom. Nem bántásból, csak olyan szép a mosolya! Anya ölében ülve fészkelődtem egy kicsit, mert már majdnem teljesen lecsúsztam. A néni igyekezett távol tartani magát tőlem, biztos nem akart összenyomni. De a sok felszálló folyton meglökte.

A néni mögött álló bácsi is fészkelődött, pedig őt nem tartotta senki az ölében. Aztán láttam, hogy a telefonjával bajlódik, alig tudta a kezét felemelni, míg valamit a fülébe dugott, és duruzsolni kezdett. Nem értettem, csak a néni válaszát:

- Szia, igen, korán volt.

Nem mondtam meg neki, hogy a bácsi telefonál. Közben Peti a Marika néni ölében ülve nagyot ugrott, mert valami furcsa formájú autót látott elsuhanni odakint. Én is próbáltam felágaskodni, de anyu visszanyomott.

Ekkor megint a bácsi hangját hallottam, valami kávét emlegetett. Nem tudom, mit szeretnek azon a büdös löttyön, sokkal finomabb a tejecske. Én belenyaltam egyszer apu kávéjába, ki is hánytam azonnal, olyan borzalmas volt. De a felnőttek szeretik. Lehet, ha nagy leszek, én is szeretni fogom.

- Köszönöm, én már ittam otthon.

Mérges lettem. Az a kedves néni már megint neki válaszol! Igaz, nem mosolyog hátra rá, de énrám sem! Nem is néz rám a szép kék szemeivel, csak mered valahova a semmibe. Fel kellene ébreszteni valahogy.

A mellette terpeszkedő csúnya néni hosszú esernyőjének végét beleigazítottam a kedves néni cipőjébe. A hideg víz biztos magához téríti, és újra rám mosolyog – gondoltam. A férfi is csendben volt most, biztos a telefon másik végén levőt hallgatta. Sikerült! Kaptam a nénitől egy mosolyt, bár nem volt olyan őszinte, mint az első, a szeme nem mosolygott. Észreveszem az ilyeneket, a felnőttek gyakran csinálják, ha valamit el akarnak titkolni előlünk.

- Szeretlek, tudod?

A bácsi a busz plafonját nézegette, pedig nem volt ott semmi érdekes, bár azt a piros gombot én is megnyomtam volna, ha elérem. Szavaira a néni elpirult, én úgy láttam, dühös lett, pedig a bácsi szépet mondott a telefonba. Lehet, azért, mert nem neki szólt? Talán szerette volna, ha a férfi neki mondja, hogy szereti. Anyu is panaszkodott a múltkor Marika néninek, hogy apu sem mondja már sosem, úgy, mint régen. Fékezett a busz, a megállóban a telefonáló férfi hirtelen tolakodni kezdett az ajtó felé. Annyit hallottam még, hogy:

- Bocs, de most le kell szállnom, szia drága!

Aztán a bácsi leugrott, a néni pedig olyan furcsán bámult utána. Aztán hangosan nevetni kezdett. Anyu kíváncsian nézett fel, hogy mi történt, de én nem mondtam el neki, figyelt volna ide is, nem csak a Marika néni sugdolózására. Kinéztem az ablakon, a bácsi éppen visszanézett, ő is mosolygott. Integettem neki, de azt hiszem, nem vette észre, mert csak a jó illatú néni nevetésére figyelt.

A csúcsforgalom saga előzményei és folytatásai