LisztLand

Történet egy mai fiatalról és Liszt Ferenc iránti kötődéséről

 

 

A repülőgép épp leszálláshoz készülődött. Johannes csalódottan állapította meg, hogy megint elbóbiskolt. Általában ez történt vele, amikor utazott, pedig mindig megfogadta, hogy éber lesz, és készít emlékbe pár képet a mélységben elterülő tájról. Most ennek különösen nagy lett volna a jelentősége, tekintve, hogy először jár Magyarországon. Fiatal német zenészként, pontosabban szólva, zongora szakos hallgatóként, szerencsére sokat utazott, és különösen vonzották a történelmi légkörű, különleges atmoszférájú európai városok. Bécsben például már számtalan alkalommal járt, talán többször, mint Bayreuth-ban. De most Budapest felfedezésére készült. Tulajdonképpen kapóra is jött neki ez az utazás, végre kicsit kiszabadulhatott az otthoni mókuskerékből, amit az egyetem-munka-családi élet állandó körforgása jelentett. Persze az elsőt mindig szívesen végezte, hiszen a zene volt az élete. Ha tehette volna, ki sem mozdul a Müncheni Zeneakadémia hangversenyzongorája mellől. Így is gyakran előfordult, hogy késő éjszakáig gyakorolt, s az épület zárásakor még a holmiját kapkodta össze a teremben. Ugyanakkor a lelketlen munka, melyet a tanulmányai mellett végzett kereset-kiegészítésként, (s amire, ha igazán lelkiismeretes választott pályáján, a gyakorlás mellett egyetlen percnyi időt sem szakíthatott volna,) és az anyagi gondok miatt elhatalmasodó családi veszekedések az utóbbi időben igencsak megterhelték gyenge idegrendszerét. De most ismét utazhatott, s alig várta, hogy magába szippantsa a budapesti koncertterem illatát.

Már a csomagja kiadására várt, amikor megpillantotta a feliratot: „Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér". Ez aztán a meglepetés! Az országban igencsak nagy kultusza lehet a világhírű Mesternek, ha a belépő turistát rögtön az ő nevének óriási acélbetűs feliratával fogadják. Akár ezt is kiírhatnák: „Welcome to Hungary, Land of Liszt!" Johannes szívét átjárta a kellemes emlékek jóleső melegsége, hiszen élete már mindörökre és elválaszthatatlanul összefonódott a géniusz alakjával: Liszt egyik korai zongoradarabjával felvételizett sikeresen a Zeneakadémiára. Ezt követően vált a végletekig nagy tisztelőjévé Liszt munkásságának, s emellett életének, lenyűgöző személyiségének tanulmányozásába fogott. Akkoriban sokért nem adta volna, ha szülei neki is a rövid, tiszteletteljes Franz keresztnevet választják a kissé fennköltnek ható Johannes helyett. Bár, ha jól belegondolt, Brahms is kiváló zeneszerző volt...   

Johannest izgalommal vegyes várakozás fogta el a gondolatra, hogy most magyar földre lépett, hiszen Liszt mindig is magyarnak vallotta magát. Bár a Mester idős korában töltött el Budapesten huzamosabb időt, még itt is állandó hölgykoszorú kísérte. Johannes maga elé idézte korosodó példaképe szikár alakját, szemébe hulló haját, s némi derűvel festette meg a képet, ahogy igyekszik lerázni magáról a rajongó nők hadát, hogy végre visszavonulhasson egy kicsit lakására, és lejegyezhesse a Merengés, a Szürke felhők,  vagy éppen az Álmatlanul című darab sorait, hogy jó néhány évtizeddel később egy huszonéves zongorista egy budapesti koncertteremben majd előadhassa azokat... Hiába, a sztárzenészek sorsa már csak ilyen - kuncogott magában Johannes. Ő maga azon sem lepődött volna meg túlságosan, ha Liszt örömmel vette volna a rá irányuló rajongást, hiszen köztudomású, hogy a magyar nők nagyon szépek. Tudta, hogy hamarosan ő is megismer közülük egyet, hiszen a hosszú zongoradaraboknál szüksége volt egy kottalapozóra, s tanárnője nem tudta elkísérni a magyarországi útra. Így kijelöltek számára egy magyar lányt - maga is kiváló zongorista és magánénekes, aki jól ismerte a Liszt-műveket -, hogy segítse játékát. Johannest idegesség fogta el a gondolatra, hiszen túl sok idő nem lesz a közös gyakorlásra: A koncert este lesz, s még városnézésre is szeretett volna időt szakítani. Ő maga az utazásokon kívül eddig vajmi keveset érzett meg a zenészélet kiváltságaiból. Annál inkább érezte azt, amit ő csak „zongorista-magánynak" hívott. Nem vált igazán csapatjátékossá, barátságokat sem nagyon kötött, még zenésztársaival sem. Ugyanakkor a muzsika felcsendülésekor nem is létezett számára senki más: Csak ő és a hangszere.

A szállodában már várta régi ismerőse egy bécsi turnéról, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Hamarosan megérkezett a magyar lány is, aki Liaként mutatkozott be, s Johannes számára zavarba ejtően gyönyörű volt. Ráadásul szinte tökéletes németséggel kalauzolta körbe az Andrássy úton. A kérdésre, hogyan tanult meg ennyire jól németül, Lia csak mosolygott sejtelmesen.

A másnapi koncert ragyogóan sikerült, az összes előadó közül kiemelkedett német ifjúnk, oldalán a magyar kottalapozó lánnyal. Hogyan is lehetett volna másként, ha egyszer abban az épületben jártunk, melyben maga Liszt tanított, és lakott? Johannes sajnálta, hogy az Emlékmúzeumot az esti időpont miatt nem tudta megnézni, de aztán magával ragadta a budapesti forgatag. Fiatal zenészek, köztük a magyar Lia, fogták közre, és nevetgélve egy kávéházra mutattak. Nekiindultak hát. Már az Operánál jártak, Johannes mosolyogva nézett fel.  Az épület homlokzatáról a Mester szobra mintha rákacsintott volna.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
bubetti
#5. 2011. július 18. 11:45
Köszönöm szépen!:-)
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. július 15. 12:31
bubetti
#4. 2011. július 18. 11:44
Upsz, becsúszott egy kis logikai malőr...sajnos ez előfordul...köszönöm az észrevételt!:-) Igazából nem olyan régóta próbálkozom az írással, eddig mindig valamilyen pályázati kiírás keltette fel az érdeklődésem, mint ahogy most is. Köszönöm szépen a kedves biztatást!:-)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 15. 12:50
Eliza Beth
#3. 2011. július 15. 12:50
A koncert este lesz, s még városnézésre is szeretett volna időt szakítani.--- ez nekem azt jelenti, ma este. Ezért kicsit meglepett a "másnapi koncert"....
Ettől függetlenül jó írás, ismét egy új megközelítés. Úgy gondolom, nem ez az első próbálkozásod, mert kiforrott, hibátlan. Gratulálok! Gyere máskor is! :-)
Balage
#2. 2011. július 15. 12:31
Nekem bejött.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek