Liszt Ferenc, az első magyar celeb

Liszt Ferenc életrajza XXI. századi stílusban

 

Ha Liszt Ferenc idejében lett volna televízió, elmondhatnánk róla, hogy ő volt az első magyar celeb. Annyi a különbség közte és egy mai magyar celeb között, hogy neki volt tehetsége. Sajnos nem csak a zenéjétől, hanem a szerelmi botrányaitól is visszhangzott Európa.

Liszt igazi művészlélek volt. Nem érdekelte, ha egy nő, aki megtetszett neki, már férjnél volt. Amilyen sűrűn utazgatott kényelmesebb is volt neki a szerető szerepe. Mindaddig, amíg teherbe nem ejtette a huszonhét éves és már férjnél lévő Marie 'Agoult grófnőt 1833-ban. Azért, hogy elkerüljék az előrelátható botrányt, el kellett menekülniük Párizsból. A kislány, Blondine, Svájcban született meg. Őt egy Genf melletti pásztor családjánál helyezték el, és visszatértek Párizsba. Három évig ezek az emberek nevelték, csak utána vették magukhoz. Közben megszületett másik két gyermekük, Daniel és Cosima is.

Liszt egyre több koncertet adott. Mindegy volt, hogy királyi méltóságok előtt, vagy mulatókban mutatja be virtuóz zongorajátékát. Akkoriban is voltak rajongói a nagy zenészeknek, mint manapság a nagy zenekaroknak. Csak a XIX. században nem tinilányok visítoztak a koncert után és másztak be a zenészek ágyába, hanem főúri dámák vagy éppen táncosnők. Liszt Ferenc se vetette meg a szép nőket Marie mellett, és ebből lett elege élete párjának. Miután kiderült, hogy szerelmi afférjai voltak egy Lola Mantez nevű táncosnővel és feleségül szeretné venni Lamartine unokahúgát Valentine Cessiat, Marie végképp kiadta az útját.

1845-ben egy koncertkörút során sárgaságot kapott. Itt is talált egy nőt, aki ápolja Marie Kalergis grófnő személyében. Nem tudni, hogy ezt a rengeteg nőt Liszt tehetsége vagy a libidója vonzotta inkább. Tény, hogy életében egy percig sem volt magányos. Mindig akadt valaki, akivel ágyba bújhatott.

1847-ben azonban a kicsapongó világfit is utolérte a mindent elsöprő szerelem. Kijevi utazása alatt ismerkedett meg Carolyne von Wittgenstein hercegnővel és első látásra egymásba szerettek. Két hetet töltöttek el együtt, utána Lisztnek tovább kellett utaznia európai turnéjának a következő állomásaira, ahogy ma mondanánk.

1848-ban Liszt letelepedik Weimar-ban. Sehol nem vesz saját házat. Mindenhol szállodában lakik, mert úgy a legkönnyebb tovább állni valahonnan, ha az embernek nincs olyan ingatlanja, amihez ragaszkodhatna. Igazi vándorzenész életet él, csak amíg a vándorzenészek lakókocsikban és szállodákban élnek, addig ő a legelegánsabb szállodákban kap szobát.

Hamarosan Carolyne hercegnő is csatlakozik hozzá. Mivel a prűd weimariak nem néznék jó szemmel a házasságtörő kapcsolatukat, ezért Liszt a szállodában lakik továbbra is, míg a hercegnő egy birtokot bérel. Amikor a cár száműzte a hercegnőt már se ő, sem Liszt nem voltak szívesen látott vendégek egy gazdag családnál sem. Ezeket a gazdagokat ma sznoboknak neveznénk.

Érdekes, hogy ennek ellenére Carolyne házában továbbra is élénk társasági élet folyt. Zeneszerzők, festők, írók adták egymásnak a kilincset.

Hogy a sajtónak mekkora beleszólása van egy celeb életébe, azt már a XIX. században is lehetett érzékelni. A kortárs művészek közül sokan nem értették meg, hogy Liszt Ferenc mennyivel megelőzte a korát és egyre többen mentek az újságokhoz panaszra. Akkoriban is jobban keltek a lapok, ha botrányoktól voltak hangosak, ezért a nagyobb példányszámeladás érdekében elkezdték Liszt zenéjét negatív kritikákkal illetni. Érdekes módon éppen azok az emberek tették ezt, akik közül sokan állandó vendégek voltak a weimar-i birtokon. Annyit el is értek, hogy Liszt ritkábban lépett fel a nagy nyilvánosság előtt, mint addig.

Később a papi rendbe is belépett. Miért ne próbálna ki egy idősödő celeb mindent? Egy időre a Vatikánba is költözött.

1881- ben megjelenik Liszt cigányokról szóló könyvének második kiadása, amelyet erős antiszemita kijelentésekkel egészít ki. Liszt nem tud az egészről, de a bulvársajtónak ez újabb támadási pontot jelent Liszt ellen, amelyet ki is használnak. Liszt nyílt levélben tiltakozik az őt ért vádak ellen.

1886-ban hal meg Bayreuth-ban. Fényképet és halotti maszkot is készítenek róla. A tanítványai kísérik utolsó útjára. Bayreuth később mauzóleumot állít annak az embernek, aki úgy élt, mint egy botrányhős, de úgy alkotott, mint egy isten.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#3. 2011. július 4. 21:26
Írásodhoz, gratulálok.!
János
Balage
#2. 2011. július 4. 19:22
Sok érdekességet írtál. Tetszett, bár néha a jelen és a múlt idő furcsán keveredett. ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek