LISZT-A síró zongora

Liszt csodálatos hódításai a világon.

 

 

A sírózongora

Liszt

 

 

Egy aranysárga hajú, vékony kezű fiatal, feltűnően hosszú ujjú, délceg művész foglalt helyet a modern zongora előtt. A székre ülésekor gyöngéd és kecses inkább nőies mozdulattal, közelebb mozdította testét a zongorához. Szeretettel végig pásztázta úriember módjára a jelenlevő közönséget a terem minden irányába tisztelete jeléül meghajtotta magát, és kedvesen mosolygott a rá tekintő szempárokra. A teremben kifejezetten megelégedettséggel teletöltött csendes morajlás hallatszott és elárasztotta, a jó hangulat a jelenlevőket. Az elegánsan öltözött művész és a gyönyörű zongorája mintha összeolvadtak volna a zseniálisan megvilágított környezetben. A fényáradatban mintha paranormális jelenséget látott volna az egybegyűlt közönség. A hölgyek kisugárzása a vidámság és a boldogság áramlása, valamint a férfiak elismerő bólogatása annak pozitív hatása töltötte meg az egész termet. Hiszen egy világhírű zongoraművész kölcsönös tisztelettel hajtotta meg magát a nagy közönség előtt. Egy zongoraművész, aki egyedüli a világtörténetében, aki saját szerzeményeivel örvendezteti a földkerekség zongoraműveket kedvelő közönséget. Titokban tartott elrejtett szerelmek korbácsolták nagyon sok hölgy szívét, akik a közönség között éppen a férjeik mellett ülnek és a fehér lovon megérkezendő lovagra gondolnak. Isteni hangulat uralta a termet és kezdődik a művész szórakoztató zseniális alkotásainak lejátszása. A zene felcsendült a teremben a fürge művész ujjak simán siklottak a zongora billentyűin a közönség soraiban örömkönnyek perdültek le a kedves arcokon. Minden jelenlevő tündérországban érezte magát, mert a zene szakrálisan magasztosan átjárta lényüket. Meg idézte a művész az emberi lény legbelsőbb érzéseit, amibe megszületett, a fenséges szeretetet vagyis, a FORRÁST. A zseniális zene, álomvilágba ébren álmodásba ringatta a közönséget. A zeneművet lejátszották a zenekar kíséretében és LISZT művész alakításában. A néző-hallgatóközönség úgy el volt varázsolva, hogy jó néhány másodperc után ébredt magához majd ezután kezdték el meghonorálni vastapssal az igazán zseniális alkotásokat. A ritmusok szálltak újainak mozgása után, reszketett a nők lelke és remegett a testük művei hallatán. Sokan feladták karrierüket, családjukat és mindenüket a szerelméért, nagyszerű művészi tehetségéért. Agyában megszületett és szabadon szárnyalóritmusai meghódították a világot, és a világ gyengéd teremtményeit, a nőket. A színháztermekben szabadtéren és mindenütt a világot ülőhelyzetből lábra állította és tapsolták hosszú perceken át alkotásait. A dicsősége örökre fenn marad a világ részére és főleg a magyarok világsztárja marad hosszú évezredek során.

Ő az, aki több nincsen.

Ő az, aki több nem lesz.

Ő az, aki mindenkié, de főleg a magyarok;!!!!

Az egész univerzum büszke rá és az is fog maradni, mert ő nem halott, csak az hal, meg akit elfelejtenek. Bátran kijelenthessük, hogy sírt a közönség is sírtak főleg a nők és sírt ujjainak érintése alatt a zongora is.

 

János

 

 

 

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#2. 2011. május 25. 08:43
Igazi pillanatfelvétel.


(Azért, ha beválogatják, a hibákat jó lesz javítani, mert bőven van benne)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Sandi