LISZT- Találkozás Liszttel

Meggyőződésem, hogy sokkal jobb lenne ez a világ, ha többet zenélnének. (Jelige: Liszt)

Találkozás Liszttel

 

Az Operánál állok, próbálok ihletet meríteni. Írnom kellene róla, de egyszerűen nem tudom, mit mondhatnék Liszt Ferencről, hiszen már mindent megírtak róla. Mindjárt besötétedik, a fülledt, nyomasztó nyári melegtől pedig amúgy sem tudok gondolkodni.

 

Egyszer csak észreveszek egy furcsa alakot. Fekete ruha van rajta. Talán papi ruha. De valahogy olyan időntúlinak hat. Mintha száz évvel ezelőtti, vagy még régebbi lenne. A viselője egyenesen felém tart. Nem, ez nem lehet igaz. Körülnézek, sehol egy árva lélek a fekete ruhás emberen és rajtam kívül. Még közelebb jön. Most már az arcát is látom, éppen olyan, mint..., ez nem lehet igaz. Liszt Ferenc áll előttem. Az idős Liszt. Egészen bizonyos, hogy megbolondultam. Ám nincs időm ezen elmélkedni, mert megszólít.

- Szép jó estét, kisasszony! Leülhetek ide maga mellé? - a hangja kellemes, fiatalos, mintha nem is egy hetven év körüli férfi lenne. A meglepetéstől csak egy halk igen, perszét tudok kipréselni magamból. 

- Ha megengedi, bemutatkozom. Liszt Ferenc vagyok.

Kezdek valamennyire felengedni, s magam is csodálkozom azon, hogy belemegyek ebbe a játékba, de játsszuk csak végig, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.  

- Hogy került ide?

- Időnként megjelenek, ha úgy érzem, szükség van rám, és magának mintha írnia kellene rólam, nemde?

Hát, ez egyre jobb!   

- Honnan tudja, hogy?...

- Nem hiszem, hogy ez valóban fontos - vág a szavamba határozottan. - Tudom, és kész. Azt tanácsolom, használja ki ezt az alkalmat, és kérdezzen.  

Erre már tényleg nem tudok mit mondani. Ha átverés, roppant élethű a jelmez és a maszk is, elismerésem az ötletgazdának és a kivitelezőnek!

- Valóban írnom kellene Önről, de fogalmam sincs, hogyan fogjak hozzá, hiszen már mindent elmondtak.

- Többet is, mint kellett volna. Maga zenél? - a kérdés jogos.

- Nem.

- S ért valamit a zenéhez?

- Nem.

- Elég baj az. Meggyőződésem, hogy sokkal jobb lenne a világ, ha többet zenélnének. Nem művészi szinten gondolom, csak kedvtelésből.

- Nincs rá idő.

- Szakítani kell.

- Nem könnyű - próbálok mentegetőzni.

- Semmi sem az. De most nem Önről kell beszélnünk. Kérdezzen bátran.

- Hol szeretett a legjobban élni?

- Mindenhol. Bécset imádtam, ott mindig feltöltődtem. London érdekes volt, Párizs maga a csoda, Pest pedig...nos, ide hazajöttem. Ekkor tűnt fel, hogy magyarul beszélgetünk. Én úgy tudtam, Liszt nem beszélte a magyar nyelvet. Most viszont tökéletesen formálja a szavakat. Ez is éppen olyan furcsa, mint az egész találkozás.

- Bayreuth mit jelentett Önnek?

- Bayreuth Cosima miatt volt fontos. És persze Richard miatt.

- Wagnerral nem mindig voltak jóban, igaz?

- Richard éppúgy, mint a legtöbb nagy művész, önző volt. Mindent csak saját magán keresztül látott. Zseni volt, ez nem vitás, de amikor megtudtam, hogy Cosimával...- elhallgat. A feszültség szinte tapintható.

- Szerelem volt.

- Egy dolog a szerelem és egy másik a házasságtörés, ami abban az időben, hát hogy is mondjam, nem volt éppen elfogadott. Most biztos azt gondolja, tessék, bort iszik, és vizet prédikál. De nem. Csak arról van szó, hogy az ember a gyerekének jobb életet akar, mint amilyen az övé volt. Persze később összeházasodtak, de az egész olyan, ehhh.., minden csak Richardról szólt! Ha Cosima száz évvel később születik, a saját jogán is híres lehetett volna.

- Azért Cosima így is szép sikereket ért el.

- Persze, mint Liszt lánya, és mint Wagner felesége.

- Meg Bayreuth úrnője és Wagner szellemi örökségének gondozója. Nem túl szigorú a lányával?

- Lehet. De csak a legjobbat akartam neki. Ahogy Blandine-nak és Danielnek is. Nem mindig sikerült. Ha lehetne, ezen változtatnék.

- Rengeteget tett értük. Amit akkor lehetett, azt megtette.

- Még többet kellett volna! Hanem későre jár. Nincs túl sok időm. Még egy-két kérdés, aztán elbúcsúzom.

- Hova siet? - kérdem őszinte kíváncsisággal.

- Ahova kell - megint milyen titokzatos.

- Ki, vagy mi jelentette Önnek a nyugalmat?

- Carolyne, ez egyértelmű. Meg persze a zene. Mindig.

- Igaz is, melyik művét szereti a legjobban?

- Micsoda kérdés?  Mindegyiket! És minden életszakaszomban mást és mást. De talán az egyházi témájú műveim állnak hozzám a legközelebb.

- Szeretne most élni?

- Őszinte leszek, nem - vajon miért nem lepődöm meg a válaszon? - Nekem ez a világ túl gyors, túl idegen, túlságosan kegyetlen. Ezt a fajta törtetést, harácsolást az én időmben nem tapasztaltam, pedig akkor is voltak - ahogy maguk mondják - durva dolgok. De ez? Tényleg többet kellene zenélniük! A zene segít, nekem elhiheti - mondja, majd egyik pillanatról a másikra eltűnik, mintha ott sem lett volna. Az órámra nézek, elmúlt éjfél. Már csak az éjszakai buszt érem el. Az utca teljesen üres. Csak én állok a lámpák fényében, a pad előtt, ahol az imént beszélgettünk. Gondolataimba mélyedve indulok el, még mindig a történtek hatása alatt, kissé kótyagosan baktatok az Andrássy úton. Vajon igaz volt, vagy valaki átvert? Netán csak képzeltem mindezt?

 

Végül is mindegy, mert az már egészen biztos, hogy jó kis történetet írok belőle....     

 

 

 

Budapest, 2011. június 10.                                    Zoltay Lívia


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Zlivia
#9. 2011. június 13. 20:02
Köszönöm, Eliza!

Lívia
Eliza Beth
#8. 2011. június 13. 19:00
Valóban jó kis történet lett belőle. Gratulálok!
Zlivia
#7. 2011. június 13. 14:41
Köszönöm, Mara, igazán örülök!

Lívia
Mara
#6. 2011. június 13. 13:02
Gratulálok. tetszett a megoldás. Szeretettel:Mara
Zlivia
#5. 2011. június 12. 12:03
Köszi, János! Igen, igazad van, a minőségi zene az, ami hozzásegíthet a boldog pillanatokhoz!

Lívia
janos
#4. 2011. június 12. 10:17
Egyetértek Answerrel csak annyit, hogy a zene az legyen zene és nem fűlsiketitő dübörgés.
Hól vannak azok az idők? Mostanság ha egy lagziban részveszel még egy hét múlva is dübörög a ritmusa a dobnak a füledben.
János
Zlivia
#3. 2011. június 11. 20:47
Answernek :)
Köszönöm szépen! Van egyébként egy hosszabb változat, az még személyesebb, csak hát az 5000 karakter az 5000 karakter... :))

Lívia
Answer
#2. 2011. június 11. 20:31
Az alcímhez: ez egészen bizonyos!
Érdekes ötlet, jól megírva, gratulálok!
Szeretettel: answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek