LISZT- Hangversenykörúton a tinisztár

Milyen lenne Liszt Ferenc gyermekkora, ha ma ismerné fel valaki a tehetségét vagy ha a XIX. században már van televízió? Egy lehetséges alternatíva.

 

Liszt Ferenc apja, Liszt Ádám már nagyon korán felismerte a fiában szunnyadó tehetséget és igyekezett is azt kihasználni. Mint Esterházy herceg hivatalnoka, el tudta intézni, hogy sok híres és tehetséges zeneszerző hallgassa meg fiának, a folyton betegeskedő Ferencnek a zongorajátékát.

Liszt Ferenc kilencévesen már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban. Szerencsére abban az időben még akadtak műpártoló urak, akik nagyra értékelték a művészetet és az ő anyagi támogatásukkal Liszt Ferenc Bécsben tanulhatott tovább.

Tizenegy éves korában Beethoven előtt játszott. A már süket zeneszerző csak a kézmozdulatait láthatta, de ebből is tudta, hogy csodagyerekkel van dolga. Ez azért is érdekes, mert Beethoven utálta a csodagyerekeket, csakúgy mint a mai magyar idősebb társadalom a tinisztárokat. A tinilányok ma azért szeretik a tinisztárokat, mert szerintük cukik és aranyosak. A kutyát nem érdekli, hogyan játszanak egy hangszeren, és hogy milyen hamisan énekelnek, csak a hangjukat elnyomja a zene. A mai tinisztárok hamis bálványok.

Szerencsére a XIX. században nem voltak hamis bálványok. A tehetséget elismerték, a tehetségtelenséget nem. Akkoriban nem az volt a lényeg, hogy az az ember maradjon bent egy versenyben, aki növelni tudja a nézettséget, hanem az, akinek tehetsége is van.

 Liszt Ferencnek volt tehetsége. Egyre több híres ember járt el a koncertjeire és hallgatta meg virtuóz zongorajátékát. Olyan mesterektől tanult Bécsben, mint Salieri és Czerny.

Czerny nem fogadott el pénzt a tanításért, annyira lenyűgözte a csodagyerek szorgalma.

Salieri se fogadott el pénzt, de a tanítványai mellé rendszeresen betette zongoristának.

Apja, szerette volna magasabb szintekre emelni a tudását, ezért egy időre Párizsba költöztek és felvételizett a Conservatorei-ba, de Cherubini, aki akkoriban vezette ezt az intézményt, elutasította az ifjú tehetséget azzal az indokkal, hogy nem vehet fel külföldieket. Bécsben folytatta a tanulmányait újra, de közben apja egy európai koncertturnét szervezett neki. Anglia, Svájc, Franciaország, utána ismét Anglia voltak a hangversenykörutak állomásai.

Lisztnek csak annyi dolga volt, hogy gyakoroljon, utána pedig leüljön az úri közönség elé és zongorázzon. A menedzseri teendőket végig az apja látta el. Ő szervezte meg a koncerteket, ő intézte el a szállodákban a szobafoglalást.

1826-ban Liszt Ferencnek kezdett elege lenni az állandó koncertezésből és abból, hogy őt az apja úgy mutogatja a főúri társaság előtt, mint a mutatványosok egy bazári majmot a vásárban. Többször össze is vesztek ezen. Liszt Ferenc végül közölte, hogy ő nem zenész szeretne lenni, hanem pap. Apja hosszas győzködése után végül mégis a zenét választotta.

Liszt Ádám nem sokkal később meghalt. Nem volt többé, aki szervezze helyette a koncerteket. Fiának ezt saját magának kellett megoldania. Egy ideig nem adott koncerteket, hanem zongoraleckéket adott gazdag urak elkényeztetett gyermekeinek. Az egyikkel, Caroline grófkisasszonnyal, szerelembe is esett, de annak az apja hallani sem akart a kapcsolatról az osztálykülönbség miatt. Lisztet ez annyira bántotta, hogy eltűnt a közéletből és a társadalmi életből. Sokan azt hitték, hogy már nem is él. Egy lap még a nekrológját is megírta.

De Liszt Ferenc, amikor összeszedte magát, főnixként született újjá és újabb hangversenykörutak következtek, amelyeket már ő szervezett meg saját magának. Az lett, amivé az apja, Liszt Ádám szerette volna, hogy váljon. A század egyik legnagyobb zeneművésze.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Napcsika
#6. 2011. július 3. 18:08
Köszönöm answer!
Answer
#5. 2011. július 3. 17:39
Érdekes az alcímben feltett kérdés,tényleg milyen lenne Liszt élete ma?
Elgondolkodtató.
Gratulálok!
Napcsika
#4. 2011. július 3. 15:59
Köszönöm János!
Eliza Beth! Valóban elfelejtettem a LISZT jeligét odatenni az elejére. Nem tudom, lehet e még rajta javítani vagy már így marad, de örülök neki, hogy elolvastátok.
Eliza Beth
#3. 2011. július 3. 14:05
A szerkesztőség figyelmébe: ez LISZT-pályázatos anyag, ha jól látom!
janos
#2. 2011. július 3. 12:24
Osztálykülömbségi harc mindig volt, van és lessz.
Nehéz a gyengébbnek, felülkerekedni. Tetszett.
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek