LISZT- Hangok fehéren és feketén

Rövid történet a már öreg, és süket Beethovenről. aki homlokon csókolta a gyermek Liszt Ferencet.

 

Ebben az öt vonalban benne van az egész világ.

A teljesség, melynek felismeréséhez években számolják az egységnyivé szabott időt. És lám, mégis elszivárog, hiába az összeszorított kéz. A nappalból éjszaka lesz, a sötétből újra világos, harsog a fény, dalolnak benne az árnyékok. Zene és harmónia születik, lépései nyoma hangjegyként feketéllik a papíron, és veri a kéz a billentyűket, szaladnak a fehérek, és kontráz a fekete.  Lebeg a lélek felette, visszanéz magasból a csapkodó ősz tincsekre, a szabadulni vágyó gondolatokra, az önmagába zárt dallamokra.

Egy ideje nem üzen már a külvilág, csak a belső dalol még mindig kitartóan. Szegény, öreg Ludwig!  Régóta süket már. És mégis jönnek hozzá. Jönnek, és hallgatják. Véleményét kérik, ifjakat mutatnak be, kik elfogódottan ülnek le a zongorához, és szorongva várják a mester ítéletét. Útmutatást, vezetést kérnek tőle egy olyan világban, amelyben senki társul nem szegődhet a másikhoz. Mintha bizony a virtuóz hangszeres tudás elég lenne ahhoz, hogy a belső dallam felfakadjon, és a napvilágra kívánkozzék. Vagy az érzés, melyet nem követ a kéz ügyessége. És akkor még ott van a sors, a kérlelhetetlen. Hány és hány tehetségesnek mondott ember hullott alá a semmibe, keserűen átkozva azt, ki belé csalóka hitet ültetett? De szabad-e elvenni valakitől a reményt, hogy amit tesz az jó, és nemes? És ha soha sem éri el az áhított csúcsot, de közben a küzdelme másokat vezet? Oly nehéz ez!

És most egy gyereket hoztak! Valami kis csodabogarat. Ő sem lehet más, mint a többi.  Valami Franz, vagy Ferenc, ahogy ő hívja magát. Jellegtelen névhez, ugyanolyan külső. Sápadt, nyápic fiú.

Miféle jövőképet adhatna egy süket, öregember annak, kinek még a többiekkel kellene labdázni odakünn? Mit is mondhatnék neki?  Micsoda megpróbáltatás már megint!

Vékony, hosszú ujjú kezek repkednek a billentyűk felett. Csendes, szinte félszeg az első hang, de többi már játékosan árad. Gurulnak a fekete billentyűk között, csengésük összekoccan a légben. Mozdul a másik kéz, a fehéren szórja a dallamot, és a hangok egymást átölelve áradnak, keringnek a fejek felett.

Egy pillanatnyi a szünet csupán, nem több, mit a helyzet megkíván.  Kacagva szaladnak az életre kelt hangjegyek tovább, hogy létrehozzák a ritka csodát, hol ketten játszanak már, a gyermek és a zongora, mely játékosa fényes tükörképével egy másik kezet képzel oda. És érkezik, lám, a harmadik társ, öreg Ludwig ül most oda, minden idegszálán belül hangosan dalol a zongora.

 A lélegzet bennakad, feszül a test, bólint fej. Mosolyra húzódik a száj, és a szem a jövőbe lát, hol a pódiumon tapsorkán, és körülötte fények.  Egy rapszódia első taktusa hangzik, és ragyog a hírnév, kíséri örök csatlósként az emberi irigység. Míg az oratórium megszólal majd, nehéz lesz e puttony.  Egy alkotással megáldott élet indul most.

Mélységes a csönd a zene után, valami szorít odabent.  Csak egy csók csattan a gyermek homlokán: légy áldott ezen pályán! E pillanat, miben a jövő újra felfedi önmagát a zongora fényes felületén át, a gyermeki arcra ősz hajat kreál. És csak nézi, nézi hangtalan a zongorába zárt sors önnön magát, Liszt Ferenc idős arcát.

 

 

Kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#7. 2011. július 5. 13:04
Biztos vagyok benne, hogy simán beilleszkedsz közénk, ha be akarsz ;o)
De ha már újoncként jársz erre, kritizálnál egy kicsit minket? Jó lenne tudni, hogy milyen pozitívumokat, illetve negatívumokat lát egy még nem törzsgárda tag :D
Ha gondolod, itt nyugodtan írhatsz bármilyen véleményt:
www.tollal.hu/mu/adunk-velemenyedre

További szép napot!
Balázs
előzmény: 77macska hozzászólása, 2011. július 5. 11:32
77macska
#6. 2011. július 5. 11:32
Sziasztok.

Köszönöm a dícséreteket.
A Liszt pályázat kapcsán kerültem ide. Most ismerkedem a lappal.

77macska
Balage
#5. 2011. július 5. 11:18
Az biztos is, de ki az a 77?
Eddig még nem hallottam rólad :D
Üdv köztünk ;o)
előzmény: janos hozzászólása, 2011. július 4. 21:41
janos
#4. 2011. július 4. 21:41
Azért ennyire jó mert 77 írta.
Gratulálok!
János
Answer
#3. 2011. július 4. 20:31
Ez remek!
Szeretettel: answer
Balage
#2. 2011. július 4. 20:08
Szépen írsz.
Elismerésem. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek