LISZT- Az Álomvölgyi Szimfónia

Riba Gergely - Az Álomvölgyi Szimfónia c. verse. Készült a "Liszt Ferenc és az irodalom" c. pályázatra.


Liszt Ferenc emlékére

 

Németföld porában nyugszik ma a romantika mestere

Millió hangjegy a porból minden éjjel életre kel vele.

Palota épül a ködből, benne díszes bálterem,

Ezer szellem figyel, majd tapsol szüntelen.

A katarzis egészen Rómáig árad,

Hangos homály fedi be a budapesti tájat.

A dallam néma, csak az hallja, ki a zenét magáénak vallja,

Ezért olyan különös az álomvölgyi élet-halál szimfónia.

 

Hajnalban a bayreuthi napkelte véget vet a feltámadásnak,

És minduntalan - ahogy eddig - két nép feszül egymás ellen,

Hogy életében kié volt a mester, Liszt Ferenc,

Mely nép birtokolta, mely jobban kedvelte,

Az a másik márványtábláját levésheti örökre.

Te pedig nem érted, hisz te magad mondottad,

Magyarnak születtél!

S az is maradsz az idők végezetén át, örökké...

 

A vándor mivoltot sok az élők közül nem értheti,

Oktávokra tőled, süket füllel, száját tépi.

De büszkén gondol Rád mindenki, aki valaha hallhatott,

Úgy mutatnak portrédra, mint a magyarra,

Ki az egész világnak alkotott,

S Európa-szerte szórtad szét darabjaid,

Burkodban repülve át a fellegekig.

 

Maradjon meg emlékül Liszt Ferenc magyarnak s a világnak!

Ne boncoljuk fel az álomvölgyi nótákat.

Engedjük a zenészt alkotni,

s halálában is az emberiség fülébe suttogni.

Élvezzük - akár minden éjjel - az álomvölgyi keringőt,

Hogy eljöjjön az idő, mikor világi távlatokon keresztül

A zene megnyugvást szül, s öröm-hálót sző!

 

2011. Pilisborosjenő

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek