LISZT - EGYEDÜL VAGYUNK

Egyedül vagyunk, mindig egyedül vagyunk

 

 

Bayreuth,1886. július 31.

 

A nyáresti éj csillagporos palástját már magára öltötte, távolból zenefoszlányokat hoz a meleg szellő, a félhomályba burkolózott hotelszobából a nyitott ablakon át görcsös köhögés ziháló hangjaival szokatlan elegyet alkotnak.

 A nagybeteg Liszt, a beszűrődő zene hallatán mintegy varázsütésre felül ágyában, feszülten figyel, majd átszellemülten vezényelni kezd, mintha visszaszökött volna bele az éppen távozni készülő élet. Mikor a zene alábbhagy, meglepetten néz körbe a szobában - egyedül vagyok... ismét egyedül vagyok... lassan, alig érthetően, ejti ki a szavakat. 

- Hát persze, Cosima  helyettem tölti be az elnöki tisztet, a többiek is bizonyára vele vannak  - nyugtázza  tiszta tudattal, majd így folytatja monológját: - Egyedül, mindig egyedül... és sohasem egyedül...  mert a zene egész életén át velem  van..., - majd így folytatja - ... most már tudom, hogy akkor régen, amikor megkértem Caroline  kezét, mikor apja oly galád módon megalázott, akkor kellett volna belépni egy egyházi rendbe, és ott névtelenül, elfeledetten zenélni, alkotni..., talán ha  nincs ott anyám, aki megakadályozott szándékomban  és nincs velem apám búcsúlevele, másként alakul életem.

Liszt, apja levelét egy puha bőrtárcában mindig magánál tartotta, vezérlő csillaga volt egy életen át. Erőtlen, remegő kézzel nyúl az ágy melletti szekrényke tetején levő tárcájáért, kiemeli belőle a megsárgult levelet, keresztet vet magára, majd megcsókolja az aláírást, s aztán olvasni kezd:

 

„Kedves Fiam!  Érzem e hosszú vándorlásból hamarosan magához szólít az Úr, megeshet, nem szoríthatlak szívemre, nem részesíthetlek utolsó atyai áldásomban.

Megáldalak tehát, Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében, ez az áldás legyen mindened, mindenben.

Szívből megbocsátom neked mindazt, ami részedről engem bántásként érhetett. Kérlek téged, bocsásd meg nekem, ha szóban, vagy cselekedetben megbántottalak, amiért engedelmességre kényszerítettelek, még ha számodra nem is tűnt annak.

Bocsáss meg nekem és könyörögj érettem, hogy ne büntessen az Isten mindezekért.

 

Az ember élete olyan, mint egy nagy könyv, a születés pillanatától az elmúlásig mindent megőriződik benne azok számára, akik a szívükkel látnak.

 

Jobbágyok ivadéka vagy, nem büszkélkedhetsz nemesi címmel, ranggal, de vésd jól az emlékezetedbe: az a rang, amit a művészeteddel, tehetségeddel, szorgalmaddal, kitartásoddal, alázatoddal kivívtál magadnak, az nemesebb a nemesnek, arisztokratának születettek nemességénél, koronájánál. Neved maradandóbb, mint az ő nevük, becsüld meg tehát Kedves Fiam ezt a megszerzett rangot.

 

Bizonyára nem veszed rossz néven tőlem, ha tanácsokat adok.

Fordíts több gondot tested épségére. Soha ne légy elbizakodott, szakadatlan műveld szellemed, lelked. Mindig is jólelkű, jámbor, tisztelettudó fia voltál szüleidnek, ezután is legyen ez így! Legyél támasza, védelmezője jó anyádnak, családodnak, hazádnak, népednek.

 

A bölcs ember érzi, hogy semmit sem tud, de csak az emelkedhet erre a magaslatra, aki tanul. Ne feledd, az ostobát, a műveletlent arról ismered meg, hogy csalhatatlannak, mindentudónak hiszi magát. Mindarról, amit nem tudsz, hallgass, s mindarról, amit tudsz, beszélj kevesebbet. Mert igaz az, hogy öltözete szerint fogadunk mindenkit a belépésnél, de a szerint kísérjük ki, ahogy viselkedett.

 

A szerénység, illemtudás, visszavonultság mindig jó őrei a szerencsének, s ezek kísérjenek fiam sírodig, s halálod után ezeket hagyd örökül utódaidnak!

 

Nem kevésbé veszélyes zátony a gazdagság. Ne feledd fiam, a pénzt csupán elhelyezik nálad, az nem a te tulajdonod, nem azzal lépsz az ítélőszék elé, csupán az elszámolás kötelezettségével! Ez indítson a pénz becsülésére, ha könnyű megszerzése a haszontalan, kérkedő, ártalmas dolgok megszerzésére csábítana, ne feledd, hogy jobbágyok verejtéke, vére tapad a pénzhez! Hogy ezeket felszárítsd, hozzájuk kell, hogy visszakerüljön.

Vigyázz, hogy jóságod ne fajuljon gyöngeségé! Sem hiú, sem hiszékeny nem vagy, ne is legyél azzá, s ne engedd, hogy a hízelgők a dicsvágyat felébresszék benned! Képességeiddel szolgálj, ne szolgamód, hanem alázattal, szeretettel!

 

Kedves Jó Fiam, befejezem levelemet, újból megáldalak és remélem a síron túl is megáldhatlak. Jó szíved kezeskedik, hogy gondolsz néha rám, hogy jó anyádnak vigasza, a szegények, árvák, özvegyek támasza leszel.

Isten hallgassa meg a könyörgésemet.

Ámen."

 

Most is, mint eddig oly sokszor máskor, az utolsó sorok olvasásakor könnyel telt meg a szeme. Még egyszer csókot lehelt az aláírásra, összehajtogatta a levelet és beletette a szívének oly kedves leveleket rejtő puha bőrtárcába. Majd erőtlenül hanyatlott le a csipkés vánkosra, ujjai ekkor sem eresztették el a levéltárcát; tekintete a messzibe révedt, ráncos szája szögletében egy mosoly bujkált, ujjai, azok a megzabolázhatatlan ujjak nem mozdultak többé.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
léna
#10. 2014. április 28. 14:40
Segítség kérése!

(Most így próbálkozom - talán így sikeresebb leszek!)

A segítségeteket szeretném kérni: - fontos lenne megtudnom, hogy ennek a pályázatnak az antológia kötete milyen címen és kinek / melyik kiadónak a gondozásában jelent meg. - Talán azt sem lenne mellékes megtudnom, hogy ez az írás ( Egyedül vagyunk) megjelent - e a kötetben.

Szükségem lenne ezekre az adatokra, a segítségeteket előre is megköszönöm!

További szép napot!
előzmény: léna hozzászólása, 2011. július 14. 17:05
léna
#9. 2011. július 15. 19:13
Köszönöm Answer,
a lentebb írtak természetesen rád is vonatkoznak.
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. július 14. 20:48
léna
#8. 2011. július 15. 19:12
Drága Eliza,

én csak próbálom értékén kezelni a tényeket.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 14. 17:11
Answer
#7. 2011. július 14. 20:48
Ez nagyon rendben van!
Szeretettel: answer
Eliza Beth
#6. 2011. július 14. 17:11
Szerintem pedit nekünk megtiszteltetés, hogy ilyen magas szintre helyezel bennünket.
előzmény: léna hozzászólása, 2011. július 14. 17:05
léna
#5. 2011. július 14. 17:05
Köszönöm!
Tőletek elismerést kapni nekem nagy megtiszteltetés
Eliza Beth
#4. 2011. július 14. 13:53
Nagyon ötletes. Ügyes vagy, Léna! Piros pont! :-)))
Juhász Kató
#3. 2011. július 14. 11:23
Gratulálok írásodhoz!
Mennyi bölcs gondolat volt abban a levélben!
Balage
#2. 2011. július 14. 06:59
Na igen...
Valami ilyesmit vártam tőled ;o)
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek