Liszt - Liszt Ferenchez

Az emlékév tiszteletére. "A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék "Mt.5,16.


Maestro!


Nézlek, mint távoli őst,
egy zsenibe bújtatott hőst,
de te, csak ülsz, 
rám nem figyelsz,
látom éppen megpihensz.

Csalfa a kép, 
hazug a szem,
fülben az igaz fáma,
tombol a tánc, 
hangorgiák, 
agyadnak hátsó udvarában,
s éled a puha-csendre vetkezett,
meztelen hangverseny-terem
egy Liszt-rapszódiára.

Hogy tudtad összeszedni mind, 
a légkönnyűn villódzó kottát,
elkapni időben a sok
hangjegynek
dallammá rakott-kontyát?

Csak ámulat és csodálat 
hangján szabad szólnom,
az életed előtt, Mester,
a földig kell hajolnom.

Nemesen finom az a kéz, mely 
zongorázott lágyan,
akár egy finom ívű nőn,
simult el hangok között bájban,
majd marokban tartva
a szenvedélyt,
csapongott láva-forró lázban.

Születtek, 
ringtak dallamok,
sziporka lelki vágyak,
tusák a földi lét felett,
és mind mennyekbe szálltak, 
pörögtek magasra veled, mint
felkapott őszi levelek,
fent koncertedre vártak.

S, te nem pihensz... 
mert hajt vér,
négy sorba rajzolt szenvedély,
hozzánk is visszajárhatsz,
s ezernyi hangban játsszuk újra el, 
Te örök-koronás kottafej,
kegyelmét,
poros zongoráknak...

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
vackor
#5. 2011. július 18. 15:13
Nagyon jó vers. Gratulálok!!!!
Balage
#4. 2011. július 15. 15:27
Nagyon jóóó!
Gratula érte!
Paszternák Éva
#3. 2011. április 20. 14:40
Köszönöm szépen:)
Szente Cs.János
#2. 2011. április 20. 07:54
Üdv. Tetszik a stílus !

Szép napot.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek