Lila orgonák

mindenkit meghódított

Lila orgonák

 

Nem volt valamire való kert, amelyik végében a kerítés mellett, vagy kerítés gyanánt ne lett volna orgonabokor. Nem egy helyen ez jelölte a kerítést, hogy innentől már más a gazda. Igénytelenebb kivitelben a bodza bokor volt a mezsgye határ. Mifelénk az orgona volt a jellemző, csak egy-két szomszédnál volt bodza. Májusban, az orgonanyílás idején pompás volt a szemnek és az orrnak: százával nyíltak a lila szépségek. Közöttük elvétve fehér is akadt, de a döntő szín a lila és annak árnyalatai uralkodtak, illatfelhő borította a kerteket, a házak környékét. Valamire való leány ölszámra vitte haza az esti randevú után a lopott virágot, és tette a másik ölszámra szedett saját orgona mellé az orgonás vödörbe. Mert az illatos ágak nem fértek a vázába, hanem kisebb vödörbe tették a lányok, asszonyok a kapott vagy szedett virágot.

Valamiért a fehér szín háttérbe szorult, pedig de szépek voltak ezek is! Ha orgona, legyen lila! Ez volt az össznépi vélekedés, kimondatlanul is. Amikor az első ágakat letörték, még alig nyiladoztak a szirmok, de az illatuk máris betöltötte a szobát vagy a helyiséget, ahová a vázát állították, benne a virággal. Simogató szemekkel nézte mindenki: hát itt van!

Itt van a május, itt van az orgona, és főleg a fiatalabb korosztály érezte: itt van a szerelem ideje is. Boldog boldogtalan adott s kapott orgonát, de ezzel sohasem lehetett betelni. A már elhervadt vagy hervadozó ágak helyére nyomban újak kerültek, s amíg tartott az orgona szezon, nem is nagyon lehetett más virágot látni a vázákban. Pedig a tavaszi virágok sora tolongott, hogy őket is szeressék, de valahogy az orgona uralkodott és ehhez az uralkodáshoz nem férhetett semmi kétség.

Ha virág, akkor orgona, lila orgona.

Lehet, hogy máshol nem volt ennyire kifejezett, de nálunk gyerekkoromban mindenkit meghódított, rabul ejtett ez a virág. S ezen nem csodálkoztam akkor sem és most sem. Van-e megejtőbb jelenség, mint egy csokor pompásan nyíló, illatozó lila orgona?

S ugyanez fehérben: más dimenzió, de akkor is, milyen csodás!

A tanár néninknek éppen erre az időszakra esett a névnapja. Minden gyerek hozott virágot, persze orgonát, lila orgonát. A tanári asztalt beborította, az osztálynaplót sem lehetett odatenni. De, hát ilyen esetben nem is illett feleltetni, s mivel aznap utolsó óra volt, csak az volt a kérdés, hogy ki viszi el a sok virágot. Három legényt választott a tanár néni, ők vitték ölben az illatozó virágokat.

Elmondták: a házban mindenütt nyíló orgona volt, de azért talált helyet a mi virágainknak is a tanárnő.

Szemben, az utca másik oldalán a házak körül megbarnult ágak összevisszasága jelzi, itt üde bokrok vannak tavasszal. Közöttük lila orgonák is nyílnak, ha eljön a szép tavasz szép májusa, s a benzingőzös rohanásban is néha egy-egy szélfuvallat áthozza felém is a lila orgonák illatát.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
bodójános
#3. 2018. január 4. 07:22
Kedves Zsuzsa, amikor írtam, akkor is ezt azb illatot éreztem. Köszönöm a hozzászólást.
Döme Zsuzsa
#2. 2018. január 3. 20:35
Olvasáskor én is éreztem az illatukat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Isten álma