Lépcsők a mennybe - Éljen a szerelmesek napja!

Néha lehet úgy szeretni,hogy az szinte fáj...!


 

Átölel a csend
 s könnyesek szemeim
 lopódzik az est
 keresem kezeid,
 fejed a vállamon
 szívünk kalapál,
 eufórikus az állapot
 s közelít a szám.

 Lángol a lelkem
 ajkam suttog,
 ernyedt a tested
 ruhádat oldom,
 szemedbe vesztem
 simítod az arcom,
 leszel a vesztem
 engedj meghalnom

 Becéz a kezem
 s oldódok benned
 lélegzem veled
 lépcsők a mennybe.
 Dacol a lényed
 lángol a tűz,
 akarlak téged
 engedj belül.

 Sólyom a lelkem
 magához vonz,
 s érzel engem 
 mert akarom.
 Fátyol a szavam
 befed talán,
 sóhajod szakad
 az idő megáll.

 Cirógatom bimbód
 s vörös a láng,
 átkarolsz újból,
 nászágyunk vár,
 hajlok a kelyhedre
 szürcsölöm mézét,
 s nézek szemedbe
 lobbantom fényét.

 Csípődet érintem
 és ereszkedsz rám,
 halmaid remegnek
 s belém markoltál,
 combod megszorít 
 s pulzál a rózsád,
 a mámor beborít,
 tested az oltár.

 Pihegsz rajtam
 simulsz hozzám,
 nyitod az ajkam,
 csókot hoztál.
 Hajnal bomlik
 ölel a csend,
 kételyem foszlik
 kellesz nekem.

 

Rézi

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Rézi
#3. 2011. február 3. 15:02
Köszönöm,néha ,néha ráérzek...!
Balage
#2. 2011. február 3. 13:08
Szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek