Lekvár-napok

Remeg a levegő a kert felett s a lusta csendben szinte hallik, mint pirulnak a paradicsomok és pocakosodnak az uborkák.

Szemérmetlen tökök tárják buja sápadtságukat a napnak, amott paprikák guggolnak, testük karmazsinja izzik. Rőt macska nyúlik el lustán a bodzafa alatt, fölötte káposztalepke táncol. Zsálya és levendula nyújtózik az ég felé, mellettük kakukkfű dajkálja rózsaszín virágját, s a kerti út mentén menta integet. A kerítés mellett részeg dongók keringenek a szederbokrok fekete csipkéi között és kaporszagú csendben fürdőznek a barackfák. Édes terhük alatt gerincük roppan, s amint szorgos kezek megszedik gyümölcseiket, arany levük csordul a gömbölyű könyökök felé.

Aztán elkezdődik a misztérium. A gyümölcs levedli bársonyos héját, alatta sikamlós a hús. Énekel. A hallgatag mag vonakodás nélkül hagyja el édes búvóhelyét, ott álmodik benne jövendő fák gyümölcseinek zamatos ígérete. Cukor gyöngyözi a gyümölcshúst, majd a fakanál megkezdi rituális táncát.

 Körbe.

 Körbe. Útjára indul a varázslat. Halk bugyborékolás hallatszik, apró szisszenések váltakoznak kacagó pöffenésekkel. Kicsiny arany vulkánok támadnak és lövellik mézes láváikat. Szabadnapos angyalok könyökölnek a pulton, s pufók lábukat lógatják. Várakoznak.

Lassan megadják magukat a formák, és édes egységbe olvad gyümölcs és cukor, engedelmesen követve a fakanál táncát.

Körbe.

Körbe.

Körbe. A nagy átlényegülés megtörtént. Szélből, vízből, napból, földből isten csókja után nektár született, meg ambrózia.

Szelíden dalol az aranyszín massza s most hirtelen megtelik a konyha. Megannyi valaha élt lekvárfőző asszony árnya leng itt. Inas karok, gömbölyded könyökök végtelen tánca forog, csak forog. Szédítő az illat.

Világ lekvárfőző asszonyai, egyesüljetek! Fullasszuk lekvárba a világot, mert édességébe oly jó belehalni.

 

 

Kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#18. 2011. július 23. 15:52
Két hete folyamatosan baracklekvárt főzök.Mióta
olvastam arany-lekváros írásodat,sokkal
könnyebben ment a több órás keverés.Ugyanis
a nagymama receptje szerint,tartósítóként csak
cukrot használva,igen hosszadalmas művelet.
De végül még versírásra is ihlettél.Köszönöm!
77macska
#17. 2011. július 21. 09:53
Szia !
Gratulálok. Különösen az első rész líraisága tetszett.
dezsoili
#16. 2011. július 20. 21:41
Biza a legjobb lenne az ambróziába halni... már, ha amúgy is kell. Itt egy tettre kész konyhatündér, akinek ma eltelt az orra barackkal, almával, szederrel... Majd belefulltam, csak időben kiszaladtam a levegőre. Gratulálok, nagyon jó volt olvasni, ma nem láttam ennyire lírikusnak ezen cselekedetemet, de ezzel nyugovóra térni pazar lesz... Köszönöm, Ili.
Gitka_61
#15. 2011. július 20. 21:34
előzmény: katuska hozzászólása, 2011. július 20. 20:08
agnes-senga
#14. 2011. július 20. 20:53
Katuska! Ez nagyon jóóó, szinte érzem a barack lekvár illatát,..... finon.... Írásodhoz gratulálok!
katuska
#13. 2011. július 20. 20:09
Köszönöm, hogy olvastatok!
katuska
#12. 2011. július 20. 20:08
Gitkám, örülök, hogy tetszett! Persze, hogy felteheted.
Puszillak, K.
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. július 20. 10:04
Döme Zsuzsa
#11. 2011. július 20. 15:59
Széppé avattad vele a munkát. Örültem a Nők Lapjában megjelent írásodnak is.
Mara
#10. 2011. július 20. 15:56
Kedves Katuska, nagyon szépen, lírai hangnemben írtál a lekvárról. Írásodhoz gratulálok, de én továbbra is borzongok, ha rá gondolok. Szeretettel: Mara
Answer
#9. 2011. július 20. 14:03
Nincs is jobb a házilekvárnál...
Édes és finom, akárcsak az írás!
Szeretettel: answer
vackor
#8. 2011. július 20. 10:35
Annyira költőien írtad le, hogy összefutott a számban a nyál, és újra kedvet kaptam a lekvárfőzéshez, melyet te művészi szintre emeltél:)))
Gitka_61
#7. 2011. július 20. 10:04
Katuska!
Ez valami mennyei! Még sosem gondoltam így a lekvárfőzésre. Nekem az túl izzasztó és fárasztó mulatság, de ezek után ha lekvárt főzünk, biztosan eszembe jut ez a csoda, amit itt műveltél.
Elvihetném a honlapomra????

köszönettel, csodálód! Gitta
janos
#6. 2011. július 20. 09:54
De szeretem a házilag elkészített eper lekvárt.
Sokszor megfigyeltem már, lekvárfőzés közben nem csak a gömbölyded könyökű kezecskéik mozognak hanem az egész testüket ringassák kavarás közben, a hölgyek. miért? Egyszer meg kérdeztem és a válasz az volt, hogy ''Mert így kell''
Gratulálok a finomságaidhoz!
János
Juhász Kató
#5. 2011. július 20. 08:14
A családok életét megédesítő lekvárfőző
asszonyok megérdemelt dicsérete.
Gratulálok!
Eliza Beth
#4. 2011. július 20. 08:07
Az egész jó, de az első szakasz a legszebb.
Igazi Katuska-minőség! :-)))))
szalay.lászló.pál
#3. 2011. július 20. 07:42
Nagyon jó! :-) Édes. :-) Poézistól roskadozó üstben keverted simára.
Balage
#2. 2011. július 20. 05:40
Lekvárról így írni...
Éhes lettem :D
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek