Lehetetlen szeretet

Amikor a sütőtökpite és a konyakos szósszal kínált karácsonyi puding sem nyeri el anyósa tetszését, végleg elszakadt a cérna.

 

Lehetetlen szeretet


Valószínűleg senki sem száll vitába azon állítással, mely szerint van olyan ember, aki már első pillantásra sem szimpatikus. Meg sem kell szólalnia, nem kell tennie semmit sem, elég csak rá nézni...és máris tudod: hamarabb fog havazni a pokolban, mintsem hogy vele egy tálból csemegézz. Persze, koránt sem helyén való dolog első látásra ítélni, s ennek tudatában van Mrs.Connie Brooks is. Ezért az eltelt huszonkét év során jól megnézte anyósát: nézte elölről- hátulról, jobbról, balról és minden irányból. Beszélgetett vele, esélyt adva annak, hogy ezáltal is jobban megismerje. Vagyis inkább csak beszélt hozzá, tekintve, hogy anyósa cseppet sem bizonyult megfelelő társalkodónak...Ha szólásra nyitotta a száját - amit azért megfelelő gyakorisággal művelt- nos, akkor is csak kritizált. Általában mindent és mindenkit, de legfőképpen a menyét.
Connie Brooks az irányban tett próbálkozásai , hogy anyósa iránti első megérzését - ami a legkevésbé sem volt kellemes és megnyugtató - legyőzze és férjének anyját a szívébe fogadja...nos, ez a próbálkozása rendre kudarcot vallott...
Most mégis egy tálból csemegézik vele..Ez pedig köszönhető annak, hogy férje iránti tisztelete és szeretete  - no, meg persze a karácsony - némileg háttérbe szorítja azt a tényt, hogy anyósa egy született boszorkány. 
Ezért az ünnepi vacsora tiszteletére Connie felvette  a bordó színű, szolíd, de azért kellőképpen elegáns - egyébként cseppet sem olcsó, ezért megkímélt és ritkán hordott ruháját  - és a szívét igyekezett díszbe öltöztetni , melegséggel megtölteni, az idegrendszerét pedig anyósa ellen kellőképpen felvértezni.
 A karácsonyi asztal gazdagon megrakott, mindenféle finomsággal ellátott és ízlésesen díszített. Connie igazán kitett magáért, hogy ez az este legalább látszatában a szeretetről szóljon, bár  jobb' szerette volna, ha anyósa felpattan a seprűjére és elrepül vele..Boszorkányszigetre, vagy legalábbis a világ végére...Ennek azonban meglehetősen csekély az esélye, így négyesben ülik körül az ünnepi asztalt. Connie-val szemközt - az ovális asztal túlfelén- Scott Brooks, akivel az asszony már huszonkét esztendeje él többé- kevésbé jónak mondott házasságban, s kinek az anyját pontosan ennyi ideje kénytelen elviselni. Scott Brooks csendes, jóravaló ember, s villámhárítóként üzemel. Ha a neje, vagy a drága édesanyja a villámokat szórja egymásra...nos, ő az, aki hárít ..inkább kevesebb, mint több sikerrel...A férfi szerint sem könnyű elviselni a hetven éves öregasszonyt, na de mit tehetne? Mégiscsak az anyja! Így vélekedik erről a húszéves lányuk is, aki Connie jobb oldalán foglal helyet. Joan Brooks nemcsak hogy szerfelett szép leányzó, hanem módfelett okos is. Olyan bölcsességek hagyják el a száját időnként, mint például ez:  " Igaz, hogy a Nagyi egy lotyó, de a Papa anyja...így a nagyi a MI lotyónk! " Hát, ezzel aztán nehéz vitába szállni.Connie Brooks meg sem kísérli. Ma este legalábbis nem. Elvégre karácsony van. A szeretet ünnepe. ...és most szeretik egymást. Így aztán tudomást sem vesz arról, hogy a bal oldalán helyet foglaló anyósa éppen az imént tett megjegyzést az abrosz színére. Szerinte harsány és közönséges...Connie összeszorította fogát  és válaszra sem méltatta, helyette egy erőteljes mozdulattal vágta bele villáját a tányérján lévő húsdarabba.
A sült pulyka áfonya mártással valóságos Kánaán az ízlelőbimbóknak, de nem eléggé ízletes az idős asszonynak. A hús még sühetett volna és a fűszerezése sem megfelelő...a mártás  meg lehetne sűrűbb...A  kifogások egyre csak gyűlnek, Connie türelme meg egyre csak fogyatkozik.
 Amikor a sütőtökpite és a  konyakos szósszal kínált karácsonyi puding sem nyeri el anyósa tetszését, végleg elszakadt a cérna. Connie egy hirtelen mozdulattal felállt az asztaltól és családja legnagyobb megrökönyödésére kiviharzott a szobából. Hogy aztán pár perccel később megjelenjen megint...Kinyúlt pólóban, agyonmosott melegítőben...Connie levette  a bordó színű, szolíd, de azért kellőképpen elegáns - egyébként cseppet sem olcsó, ezért megkímélt és ritkán hordott ruháját , mert  a szívét nem sikerült díszbe öltöztetni , melegséggel megtölteni, az idegrendszerét pedig anyósa ellen kellőképpen felvértezni.
Ezért úgy döntött, nem színlel tovább..megmondja azt, amit gondol és elküldi anyósát oda, ahol leginkább tudni szeretné.. a Boszorkányszigetre, vagy legalábbis a világ végére...
Válogatás nélkül szórta rá a szitkot és cseppet sem érdekelte, hogy lánya és férje kikerekedett szemmel nézi, hogy Szenteste milyen történések zajlanak az egyébkét békésnek mondható otthonukban. 
Anélkül, hogy egyetlen szó is elhagyná a száját, Connie Brooks anyósa csak ül csendesen és nézi a magából kifordult menyét...aztán egyszer csak a szívéhez kap és lefordul a székéről...
Riadalom támad azonnal az egyébként nyugodt Brooks famíliában, mert hát nem mindennap fordul elő ilyesmi egy békésnek mondott családban.. Nevezetesen az, hogy valaki csak  úgy gondol egyet, lefordul a székről és azonmód meg is hal. Lássuk be, ez felettébb szokatlan cselekedet...
Connie szipog egyet -kettőt az illendőség kedvéért, míg férjura rémülten anyja felé hajol és szólongatja szüntelen, de bizony, az meg se mozdul.
Joan is megszeppenve nézi a történteket, de hogy mi járhat a fejében, annak csak a Jóisten a megmondhatója...Nem szívlelte ugyan a nagyanyját, de  hogy meghaljon, azt azért mégsem kívánta.
Connie Brooks viszont úgy gondolta,  itt az ideje, hogy visszavegye  a bordó színű, szolíd, de azért kellőképpen elegáns - egyébként cseppet sem olcsó, ezért megkímélt és ritkán hordott ruháját ,- mert az azért mégsem illendő, hogy anyósa kihűlt testénél kinyúlt pólóban és agyonmosott melegítőben legyen jelen... és a szívét  is megfelelően díszbe kell öltöztesse  , gyásznak és szomorúságnak látszatával fontos, hogy megtöltse. Ezért hát egy határozott  mozdulattal felállt az asztaltól és szipogva csak ennyit mondott:

 - Nagyon sajnálom, hogy így történt. Hiányozni fog, drága Anyuka!
...és a hatás kedvéért kipréselt a szeme sarkából néhány könnycseppet. Ami azt illeti, erre a mutatványára roppant büszke volt, ám ami ezután következett, attól földbe gyökerezett a lába és égnek állt minden haja szála.

- Mész valahová? -

A jól ismert hang a bal oldaláról érkezett, belehasított a bal fülébe, olyannyira, hogy egy önkéntelen mozdulattal Connie Brooks oda is kapott. 
Bármilyen hihetetlen is volt a számára, anyósa hangját hallotta az imént, aki bizony ott trónolt az ő bal oldalán és szemmel láthatóan túl jó formában  volt ahhoz, hogy egyhamar Szent Péterrel randevúzzon.
Első ámulatából ahogy magához tért, Connie végignézett saját ruházatán. Nem volt abban semmi kivetnivaló. Nem kinyúlt pólóban és agyonmosott melegítőben, hanem szolíd, de azért kellőképpen elegáns - bár cseppet sem olcsó ,s  épp' ezért megkímélt és ritkán hordott - bordó színű ruhájában ült az ünnepi asztalnál...S amint szemrevételezte, már mindenki elfogyasztotta a karácsonyi pudingot a poharából, csak az övé maradt érintetlen...s valamilyen rejtélyes okból a kiskanalát maga elé tartva révedt a tekintete a semmibe...
 Valamelyest összeszedte magát, nagyot sóhajtott és  mindössze annyit mondott:

- Igen, Anyuka. Lecserélem az abroszt. Bár hiányozni fog, mert még a nagymamámtól kaptam.

Anyósa elégedett mosollyal nyugtázta szavait, majd nem mulasztotta el megemlíteni a saját nagyanyját, meg az ükanyját, akik bizony,  mindketten megélték a százkettedik születésnapjukat.
 De  még az édesanyja is elélt kilencvenkilenc évig. Erőben és egészségben. A családjának a nőtagjait a kaszásnak bizony, úgy kellett magával vonszolnia, mert egyikük sem adta az életét egykönnyen.
Connie Brooks akkorát sóhajtott,hogy abba talán még a falak is beleremegtek...Anyósa most töltötte be a hetvenedik életévét. A századik születésnapjáig még van harminc esztendő, ami nem kevesebb, mint tízezer-kilencszázötven nap..
...és ezen a ponton eszébe jutott lányának, Joan Brooks-nak elmés meglátása, miszerint:
"Igaz, hogy a Nagyi egy lotyó, de a Papa anyja...így a nagyi a MI lotyónk! "
Hát, ezzel aztán nehéz vitába szállni.Connie Brooks meg sem kísérli. Ma este legalábbis nem. Elvégre karácsony van. A szeretet ünnepe. ...és most szeretik egymást. Így aztán egy határozott mozdulattal feláll az asztaltól, leszedi a vacsora maradékait és kicseréli a harsánynak és közönségesnek mondott asztalterítőt...








 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek