Nagyon szépen köszönöm !
Látni, mit már nem lehet ...

Mikor azok hiányoznak mégis, kik a fájdalmat okozták, azokat ölelnéd kik megsebeztek , és harag nélkül, látni őket ... végigsimítani arcukat.
Oly elveszetten élsz,
ismerős utcákon csak bolyongva mész.
Félsz, nem találod az utat,
mi egyszer biztonságba mutat.
Nézed a Holdat, látja mosolyodat,
csak ő tudja féltett titkaidat.
Körbe zár az éj,
simogat a szél.
Megérinti fagyos arcodat,
Könnyes szemedben látja
Szívedben rejlő bánatodat,
Ölelésekben élő hazugságokat,
a mosollyal álcázott fájdalmadat.
Sebeid okozóival találkoznál,
Szemükbe néznél, hallgatnál.
Arcukat simítanád kezeddel,
most harcot vívnál az idővel.
Mit érzel, már nem mondhatod,
Tűz égesse, nekik szánt mondatot.
Ölelnéd te is úgy őket,
Ellenségeidnek adnál melegséget ?
Nem játékként kezelnéd szívüket,
Becsülnéd még érzéseiket.
Fájdalmat adtak át neked,
gondok szorítják össze lelkedet,
de úgy vágysz látni még...
Látni mit már nem lehet.
Gabcsi
Vissza a főoldalra
Nagyon szépen köszönöm !
A csalódás, elbizonytalanodás érződik versedből, de aki az ellenségeinek tudna adni melegséget, az nagyon nemes lelkű ember.
Kívánom, hogy találd meg a biztonságba vezető utat, mert - versed alapján - megérdemled.
Grat!
Jó éjt.
János
Nem haragszom :) Nagyon köszönöm !
A név meg csak egy álca , nem tudhatjuk mit is takar , mint ahogy egy könyvet se lehet megítélni a borítója alapján.
Gabi
A verseid a szeretetet, a jóságot, barátságot tükrözik.
Egy acélszívű költő így ír:
Neked megyek felpofozlak!
Mindent meg szerzek magamnak.
Hogy kínozzanak nem hagyom
A fenekedet szét rúgom.
Gratulálok! Ne haragudj.
János