Lány a tűzfalon

Gondolatok kicsit másképpen...

Tűzfalakon árvul szép plakátmosolyod,
hófehér fogad vakít. Kormos hold alól
rád telepszik a város szennye, tovább osonsz
az éji csendben. Eleged van az unott arcokból. 

Beszippant a sűrű homály, fukar csillagok
gyér fényekkel  pásztáznak árkok hűvösébe.
Fura a helyzet, mert itt sehol sem vagyok,
nem sürgetnek gondolatok, nem tűnők én sem

ki a szürkeségből. Esetleg benne, mint éji folt,
egy mozduló alak, bámuló nagy szemekkel.
Ha a hold korongja a fonák időt kímélni volt,
s nem osztotta meg fényét, csak nevettem

a bensőm ideges rángatózásán. Mit szülhet
még, e hályogos éjjel? Miért nevetsz mindenen
te lány, ott a tűzfalon?  Képzeletem repülne
vadul, mert ez időben a valónak nincs helye?


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek