Lájk kór

közösségi oldalakon

Lájk kór 

 

A kutatólaboratóriumba felvett pályakezdő biológusnőt azonnal megkedvelték munkatársai. Fiatalabb és idősebb, férfi és nő, vezető és beosztott kollégák egyaránt szívesen vették a csinos, de azért nem feltűnő jelenséget. Mindenki kedvence lett az udvarias, szorgalmas és szolgálatkész munkatárs. Kedvesen elbeszélgetett mindenkivel, ha a helyzet megengedte, de nem volt fecsegő és főleg, ez nem ment a munka rovására. Hamar tisztába jött a kutatási témák felől, nagy tisztelettel beszélt kollégáiról és elismeréssel volt mindenki témája iránt. Néha a munkaidő után is hajlandó volt segíteni valamilyen promt feladatnál, nem vette zokon a rendkívüli megbízásokat sem.

Egy év sem telt el és máris tökéletesen otthon volt az Intézet ügyeiben, úgy a munkákban, mint az emberi kapcsolatok hálójában.

Szabadidejében is az volt, aki.

Mindenkivel, aki az Intézet dolgozója volt, kapcsolatba lépett a közösségi oldalakon, kit ő hívott meg, és volt, aki őt. Valahogy úgy alakult, hogy a munkahelyi kapcsolat átment közösségi oldal kapcsolatba, és hálója lefedte az igazgatótól a lombik mosogató asszonyokig a teljes személyzetet. Már korábban is voltak természetes kapcsolatok, főleg a barátok, az intimebb együttlétet szövögetők között, de az új munkatárs úgy összehozta az embereket, hogy jobban nem is lehetett volna. Egymás bejegyzéseit lájkolták, ez volt a minimum. De a bejegyzések száma és terjedelme mintegy az egymás iránti vonzalom mértéke lett lassan.

Nem akarta senki sem, de mégis az lett a vége, hogy egymást kezdték figyelni a munkatársak: ki mennyi lájkot kapott, kitől, mire, milyen gyorsan? Mennyi bejegyzés származott, kitől, milyen hangnemben? Az is lassan számítani kezdett, hogy mikor. Ha valaki a hajnali órákban fűzött megjegyzést valakinek a posztjára, az máris kombinációkra adott okot.

És megindultak a kombinációk!

Előbb csak szőrmentén, de hamar kibukott a dolog, most már az emberi kapcsolatokat is kikezdte. Ami eddig békésen, méltósággal folydogált, kezdett morajló örvénnyé válni. Az igazgató is benne volt a lájkolásban nyakig, így nem volt nehéz értesülni a fejleményekről. Mint egyszemélyi vezetőt, mélyen aggasztotta a kialakult helyzet. Ha nem talál sürgősen megoldást a bekövetkezett kórra, az Intézet sorsa is súlyos veszélybe kerülhet. Tenni kell valamit, de sürgősen!

Egyik barátja, a másik intézet igazgatója, aki ilyesmivel foglalkozott - humán relációkkal -, egyik fiatalemberét küldte segítségül. Fel is vette a fickót, akinek első dolga volt a hálózat felderítése. Nem volt nehéz dolga, bizonyossággal megállapította, hogy a központi láncszem a csinos kutató leányzó. Az új munkatársat szeretettel fogadta mindenki, de ő habozás nélkül rástartolt a lényegre, a kutatólányra.

Randevúra hívta, és már az elsőn olyan mélyre sikerült nyúlnia a probléma gyökeréhez, hogy az lobogni kezdett, mint régebben a sparhelt, ha begyújtották száraz akáci fával.

Egy szó, mint száz: szerelem kerekedett a dologból, rövidesen az Intézet dolgozói jókívánságait visszhangozták az újsütetű falak, előbb az esküvő, nem sokkal később a gyereksírás okán. De, mert sok volt a pártatlan lány és fickó a munkatársak között, sokan egybekeltek a példa láttán, és most már egymást szorongatták a billentyűk nyomkodása helyett.

Az igazgató megvásárolta a szomszéd családi házat, és házi bölcsődét nyittatott az apróságok elhelyezésére. Mert amennyire felforrósodott a korábbi lájkolási kór, és átalakult a szerelmi lángolássá és csak úgy nyaldosta az épület falait, és addig lángolt, ameddig csak lángolni képes az e féle láng.

A kutatók nappal az intézeti feladatokat végezték, aztán meg otthon a szerelem dolgait kutatták iszonyatos lelkesedéssel. A biológuslány boldog anyává érett, és csemetéi, mint a csibék, úgy csipogtak-csiviteltek a boldog-büszke anyukájuk mellett.

Elnéző mosollyal, olykor szánakozva nézte egyes volt évfolyamtársnőit, akik a női egyenjogúságért vívott parttalan küzdeleben lájkolgatták továbbra is a témába vágó bölcselkedéseket.

A tett halála az okoskodás! - de sokszor jutott eszébe a mondás éjszakánként, és aztán boldogan fogadta párja ölelő karjait.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A mester és az Istenélménye