Külsőrekecsinben jártak az Óbudai Népzenei Iskola tanárai, tanítványai

Július 8-án, pénteken a megszokottnál is több vendég látogatott el hozzánk a külsőrekecsini Gyermekek Házába. Budapestről, az Óbudai Zeneiskolából érkezett egy 40-50 fős csoport.

 

 

A Pusztinán töltött több napos látogatás alatt egy kis kitérőt tettek, hogy ezzel a faluval is - az itteni emberekkel, gyerekekkel, és a helyi hagyományokkal- megismerkedhessenek.

Miután a déli órákban megérkeztek, és egy kicsit megismerkedtek a Gyermekek Házával, rövid műsorral leptük meg vendégeinket. Elsőként a felső tagozatos gyerekeket hallgathatták meg, akik néhány rekecsini éneket énekeltek. Ezután következett a tánc, ahol a kisebbek (Veres Hangyák tánccsoport), nagyobbak (Gyurka Valentin csoportja), és legnagyobbak (néhány asszony) együtt mutathatták meg, milyen táncok is vannak itt nálunk, Külsőrekecsinben. Ebben segítségünkre voltak csíkcsomortáni vendégeink és Mandache Aurél, hegedűs, a szomszéd faluból, Gasteniből. Dobos Rózsa néni, falusi asszony is énekelt nekünk egy gyönyörű rekecsini éneket.

A műsor végeztével, egy kis beszélgetés, ismerkedés után a vendégek nagyobbik fele nekivágott, hogy megismerkedjen a faluval. A pusztinai gyerekek, asszonyok és a rekecsini gyerekek közül voltak néhányan, akik maradtak a háznál. Itt sem telt el haszontalanul az idő. Amíg a többiek sétáltak, a Gyermekek Háza és környéke csak úgy zengett az énekektől, táncoktól.

A két viszonylag egymástól távoli falu gyerekei meglepődve tapasztalták, hogy mennyire sok a hasonlóság népdalaik között. Egyszer a szöveg, egyszer a dallam hasonlított egymásra, mindig volt egy ének, ami kapcsolódott az előzőhöz. Olyan volt, mintha egymásnak felelgetnének. Először kicsit rosszallóan néztek a rekecsini gyerekek, miért van ez (volt, amelyik megkérdezte, miért nem tanultuk meg ezt a változatot is), aztán idővel ők is próbáltak bekapcsolódni az addig ismeretlen énekekbe. Csodálkozva hallgatták Kovács Krisztián furulyázását, aki Pusztinán nőtt fel, jelenleg pedig Budapesten tanul. Jókat kacagtak a pusztinai asszonyokon, mivel tánc közben olyan tréfás hívogtatásokat kiabáltak, amiket itt a faluban nem ismernek.

Fél 5 és 5 között újra összegyűlt a teljes vendégsereg, visszaérkezett a csoport másik fele is. Ideje volt útra kelni, hisz még jó 2 órás út várt rájuk, hogy estére Pusztinára érkezzenek.
A külsőrekecsini gyerekek és felnőttek nevében is köszönjük, hogy meglátogattak minket! Ha tehetik, jöjjenek még erre, „járjanak meg" minket, hogy együtt tölthessünk még több, ehhez hasonlóan tartalmas, közös délutánt! A pusztinai gyerekeket, felnőtteket is szívesen visszavárjuk Külsőrekecsinbe! Minél több alkalom kellene arra, hogy a csángó falvak egymás hagyományaival, és a közös gyökerekkel együtt ismerkedhessenek meg!


Divald Borbála, külsőrekecsini tanár

2011.07.12.

 

Forrás


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hoporty
#2. 2011. július 16. 23:58
Köszönöm a cikket. Ismét bővült a tudásom.
Megtudtam, hogy itt Budapesten a III. kerületben külön Népzenei Iskola is van.
Valamint megtudtam, hogy létezik ilyen érdekes nevű település és azt is, hogy merre van.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek