Könnyű leckék: Balázs Barbara filmismertetője

Azoknak, akik szeretnének többet tudni magukról, kamasz gyerekükről, a felnőtté válásról, egymás elfogadásáról és a magunk elfogadtatásáért vállalt áldozatokról. Mert ezek nekünk sem könnyű leckék.

Zurbó Dorottya új dokumentumfilmje - bár főhőse egy fiatal,Szomáliából Magyarországra menekült lány - nem menekültfilm. A Könnyű leckék a felnőtté válás kihívásairól szól, mert Kafia felkavaró és inspiráló történetén keresztül arra a nagyon szenzitív periódusra mutat rá, amikor mindannyian új válaszokat keresünk kérdéseinkre.
A film főszereplője, 2014-ben, még a menekültválság előtt érkezett (csoportjában egyedüli lányként) Magyarországra, s hosszú ideig lakója volt egy speciális, kísérők nélküli kiskorúakat fogadó gyerekotthonnak. A rendezőnő itt ismerkedett meg vele, s az itteni beszélgetések során alakult ki az a bizalmas viszony, ami lehetővé tette, hogy igazán intim és őszinte film készüljön a lány elmúlt két évéről. Bár útitársai Nyugat felé indultak tovább, Kafi itt maradt, hogy megtanuljon magyarul, leérettségizzen, és itt alapozzon meg a maga számára egy jobb, élhetőbb jövőt.
Az élet által feladott leckék természetesen egyáltalán nem könnyűek. Neki sem. Kafiának az új nyelvvel egy egészen másfajta kultúrát is meg kell tanulnia, s ebben az átalakuló környezetben kell megtartania azokat a legbelsőbb iránytűket és kapaszkodókat, melyek segítenek, hogy mégis önazonos maradhasson, s ne veszítsen el minden kapcsot, mely gyerekkorához és édesanyjához köti.
Mert hogy a belső kapaszkodó leginkább a Szomáliában maradt édesanya személye. A lány az ő segítségével szökött el otthonról, tőle tanulta meg azt, amit 15 éves koráig az életről tudott. Ő a megkerülhetetlen origó, amihez Kafia mindig visszatér még akkor is, ha már világok választják el őket egymástól, s csak telefonon vagy skype-on érintkeznek.
S a rendszeres video hívások után Kafi lassanként már nem csak a mama megnyugtatására feltett hidzsábot veszi le, de sok más szempontból is át kell, hogy öltözzön. Ott (otthon) muszlim volt, itt egy keresztény gyülekezettel kerül kapcsolatba, s velük keresi Istent. Ott zárkózottan élt, szolid ruhában járt, itt kivételes adottságait kihasználva modellmunkákat vállal és muszáj nyitnia az emberek felé is. Ott tartott a férfiaktól, itt pedig már az első szerelem érinti meg. Ismeretlenül is megrendítő erejű átalakulás ez.
A film legnagyobb erénye pedig abban van, hogy meg tudja mutatni azt a Kafiában rejlő erőt, aminek a segítségével meg tud maradni gyermekien ártatlannak, miközben képes sorsáról valódi felnőtt döntéseket hozni.
A film alaptörténete szerint Kafia vallomást készít az édesanyjának. Mikrofonba mondja, monologizálja azt, amit nem lehet elmondani. Ami az otthoni élethez képest annyira más, már-már abszurd, hogy Kafia úgy érzi, fájdalmat okozna édesanyjának, ha valóban elmondaná ezeket. Így lesz az egyébként sok örömet adó átalakulás bűntudat forrása is egyben.
De a sok nehézség ellenére is: Kafia története sikertörténet. Ez a kamasz lány úgy marad talpon, hogy kétség nem fér hozzá, ebben a közegben van a helye, és úgy válaszolja meg a bevezetőben említett kérdéseket, hogy nem kérdés: felnőtt.
Zurbó Dorottya és stábja ezúttal is érzékenyen nyúlt egy érzékeny témához, s azt hiszem, kevesen tudnának egy ilyen speciális történetet ilyen általános érvénnyel elmesélni. A finom és érzékeny film, bár rengeteg közelivel és valóban Kafiára fókuszálva meséli el a történetet, mégis túlmutat ezen az egy élethelyzeten: egy csodálatra méltó magatartásmintát ad. Az elénk tárt élet Kafiáé, de nem úgy, ahogyan mások látják, hanem annak alapján, ahogyan ő érez. Azt tapasztaljuk meg, hogyan épül fel apró mozaikokból, a gyerekkor, a családi minták, az új világ, barátok és élmények hatás-töredékeiből egy érett, erős, de sebezhető személyiség, s van alkalmunk azt is megcsodálni, hogyan rendeződik mindez varázslatos szépséggé a lány arcán.
Zurbó Dorottya a Filmalap Inkubátor Program támogatásával és Ugrin Julianna producer segítségével készíthette el filmjét, mely a héten a Kritikusok Hete programban Locarnoban is bemutatásra kerül, hamarosan pedig egy szarajevói meghívásnak tesz eleget. A magyar mozikba októberben kerül; de addig is az alkotók és a terjesztők ( Elf pictures)szeretnék minél több fórumon bemutatni.
Valóban jó lenne, ha minél többen látnák. Azok, akik szeretnének többet tudni magukról, kamasz gyerekükről, a felnőtté válásról, egymás elfogadásáról és a magunk elfogadtatásáért vállalt áldozatokról. Mert ezek nekünk sem könnyű leckék.

 

Balázs Barbara


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Urbán-Szabó Béla: Rózsa