Könnycsepp

Szememet lehunyva rémképek kísértik az elmémet...

 

Szememet lehunyva rémképek kísértik az elmémet, lidércnyomás nehezedik lelkemre, kétségbeesett sikoly árasztja el bensőmet.
A megvalósulni látszó félelem kiteljesíti hatalmát egész lényemen. Bármennyire is kívánom, hiába harcolok ellene, a Kudarc lénye fölött nem győzedelmeskedhetem. Elérte a sorsomat, s ördögi ujjaival rányomta bélyegét az álmaimra.
Miféle kusza álmok voltak hát ezek, hogy beteljesülésük a célba érés előtt szertefoszlott? Talán nem volt kellően erős ahhoz a mibenlétük, hogy élhessenek. Ki akarta mindezt, miféle őrültnek hagyhatta el ajkait a remény fuvallata? Lehetséges volna a lehetetlennek hitt gondolat, lehetséges, hogy azokat az ajkakat tápláló szív túl gyenge volt, félelemtől remegve meghátrált, kihagyott egy ritmust, felgyorsult, majd szinte alig hallhatóan dobbantott? Mindez lehetséges volna? Vagy esetleg Fortuna asszony vette le áldó tekintetét személyemről?
"Küzdj, és bízva bízzál!" Talán Madách egykoron úgy gondolta, e négy szó a csodák erejével hat, s szívünkbe vésésükkel megvalósíthatóvá válnak a jövő képei? Ha létezik mindez, sem jelenti azonnali beváltásukat. Ha azt a sors úgy rendelte el, küzdelmed célba fog érni.
Talán ez is csak egy utolsó Könnycsepp lenne, amely magában hordozza még a remény szikráit? Magam végzetét irányítom, s képtelen voltam megküzdeni az előttem álló gonosszal?
Hiszen "minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron...". Sayurinak igaza volt, s Arthur Gold pennája által bizonyosodhatunk meg arról, hogy a kívánságaink meghallgatásra lelnek. Ám mindennek feltétele a "meg nem alkuvó, kemény, büszke dac"(1), a mégis-morál(2), s hogy Fortuna ismét rád villantsa ragyogó szemének életét.

 

Megjegyzések:                                                                                                  
*1 - Király Isván gondolata
*2 - Ady Endre küldetéstudatát jellemzi; minden reménytelenség ellenére tovább kell haladni


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#3. 2013. szeptember 16. 17:03
Kedves Papaya!
Elgondolkodtató soraidat olvasva azt juttattad eszembe: Ha küzdesz veszthetsz.
Ha nem küzdesz, vesztettél.

A kudarc félelmének meg ne adj nagy teret, mert minél jobban küzdesz ellen annál erősebb lesz.

Jó volt olvasni írásod.
Szeretettel gratulálok: Mara
Bedő Csaba
#2. 2013. szeptember 16. 15:28
Örök kérdések és örök bizonytalanság. Nagyon jó a téma, mondhatni, hogy kimeríthetetlen. És az az érdekes benne, hogy mindenkinek megvan a saját válasza, vagy mentsége.

Gratulálok, minden jót!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek