Klasszikus Premierek és bemutatók a Kazán István Kamaraszínházban!

Régi-új előadásokkal kezdi a 2015-2016-os színházi évadot a Fészek Művészklubban az immár tíz éve alakult kamaraszínház. Erről beszélgetünk Kriszt Lászlóval, a színház alapítójával és rendezőjével.

 

- Tíz év az nagy-idő egy államilag nem támogatott színháznál, ugye?
Kétségtelen nagy idő, de tíz év, bárhonnan is nézzük, mindenkinek az életében nagy-idő, hiszen arra is jó hogy egyfajta számadásra, visszatekintésre adjon alkalmat, vagy is, hogyan, milyen értékkelbíróan telt el az az egy évtized, így vagyok vele én is,  ill a a kamaraszínházunk.


Az idei színházi évadot Farkas József: Vig utcai srácok, Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok, Sárdi Mária: Kislány a pokolban és Tadeusz Borovszki: Nálunk Auschwitzban fémjelzi.
Ezek a darabok repertoáron vannak nálunk, szinte minden évadban, egyrészt mert értékkel bíróak, másrészt mert aktuálisak ma is. Nem kevésbé jó alakalom a nálunk végzett színészeknek a közönség és a szakma előtti bemutatkozásra, és ez is egy fontos szempont nálunk, hiszen a fiatal, pályakezdő színészeknek nagyon kevés a bemutatkozási lehetőség, főleg manapság.

 

Vig utcai srácok


- Kik lesznek láthatók az előadásokban?
A Vig utcai srácokban a színésznövendékek mutatkoznak be, a Gellérthegyi álmokban láthatják majd Major Beát és Vég Andrást, a Kislány a pokolban monodrámában Dombrádi Alinát, és a Nálunk Auschwitzban előadásban pedig Vég Andrást, ők valamennyien a kamaraszínházunk színészképző stúdiójában végezetek. Tehetséges, szorgalmas fiatalok, akik joggal számíthatnak majd a közönség és a szakma elismerésére, azt gondolom hogy megdolgoztak érte.


- Milyen szükséges anyagi háttérrel rendelkeznek, habár az elején már megemlítettük hogy önök nem kapnak állami támogatást, egyáltalán, szoktak pályázni?
Lényegében a nálunk tanuló növendékek tagdíjából finanszírozzuk az előadások kiadásait, ami pedig a pályázatokat illeti, már réges-régen nem pályázunk, minek, ez az egész pályázati rendszer csak arra jó hogy az adott kuratórium elossza az ismerőseik közt azt pitiáner pénzt, amit az állam erre szán, de ez mindig is így volt, most sincs másként.

 

Kislány a pokolban próba


- Én láttam az önök előadásait és tényleg értékkel bíróak voltak, nem beszélve a közönség őszinte tetszés nyilvántartásáról. Viszont önöket nem nagyon lehet látni máshol mint a Fészek Művészklub, miért is?
Nézze, tíz év sem volt arra elég hogy egyetlen színházi fesztiválra meghívjanak minket, s hogy ez miért van így, én tudom, de ezt inkább hagyjuk!
Sajnos a mai színházi kultúra inkább a pénzről szól, már ami a színházat csinálókat illeti s nem a szakmáról, természetesen tisztelet a kevés kivételnek. Mi azonban szeretnénk ehhez a kevés kivételhez tartozni, ha ez nem így lenne, már régen abbahagytam volna ezt Don Quijote-i küzdelmet.


- Egyedül nem megy, mondja a közmondás!

Igen, ez kétségtelen, nekünk is vannak segítőink, partnereink, talán megemlíteném a Fészek Művész Klubbot, Galambos Tibor igazgató urat, Maximilian Kristófot a MaxLine Média Group igazgatóját, a Tollal.hu kulturális weboldalt, a Világ Magyarsága lapot, a Théba Akadémiát de sok segítséget kapunk a Fészek munkatársaitól /Varga Ákos, Gajdos József/  valamint Neumark Zoltán énektanártól és Kárer László zenei szerkesztőtől. 

 

Gellérthegyi álmok próba

 

- Milyen optimizmussal vagy éppen pesszimizmussal mennek az idei évadnak?

Pesszimizmussal biztosan nem lehet színházat csinálni, ezért töretlenül dolgozunk, alkotunk és reménykedünk abban hogy egyszer a jó, az értékkelbíróság elnyeri méltó jutalmát, ha nem is az életben, a színpadon biztosan.

 

- Köszönöm a beszélgetést!

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek