Kéretlen útitárs

Lassan csitul szapora légzésem, a fából tákolt vadászles tövében már csak a felzavart szúnyogok bosszúálló hadjárata aggaszt.

 

Csendesen somfordálok le a veranda lépcsőn, megemelve a kiskaput, hogy zár se csattanjon.
Útitárs nélkül szeretnék kerekezni, magamban, hallgatagon. Céltalanságom átrepít a Csatorna-híd fölött, önkéntelenül csábulok kedvesemhez, a Hansághoz. A sűrű esőzések nyomán felázott dűlőúton mély csapást hagytak az óriáskerekű munkagépek, mélyedésükben posványszagú a víz, tetejük zölddé vált a békanyáltól.
Kerülgetem.
Biciklim rázkódva zötyög, néhol le is kell szállnom, hogy átemeljem a sáros, iszapos dagonya fölött. Vaddisznó, őz, róka nyomait látom körülötte, s az ösvényen is, ahol haladok.
Csönd van.
A szél elállt, a madarak elhallgattak, vihar készülődik. Nem zavar, csak megyek, nyomom a pedált, fáradtságom, napi nyűgöm szétterül. Szénaillatú nedves avar édeskés párája lebeg a fák alatt, csipkerózsák nyúlánk ágai vetődnek átall az úton, belekapaszkodnak pulóverembe. Finoman marasztalnának, de nem hagyom, pedig meglehet, jó lenne hallgatni rájuk, mert ők tudják, hogy mögöttük a sűrűben őzbak figyel. Talán tanácstalanságában iramodik meg, és ugrat át előttem, bele a lekaszálatlan rét állig érő füvébe. Csak a feje látszik ki meg két kis agancsa. Egy apró liget felé igyekszik a mező túloldalán.
Utam mellette vezet el.
Kissé riadt vagyok, tudom, hogy az őz nem szelíd állat, bár szép szeme, kecses alakja, no meg a kedves öreg nénés mese nyomán sokan ezt gondolják róla. Abban bízom, hogy ő legalább annyira ijedt, mint én, és maglapul. Ha megtámadna, esélyem se lenne megvédeni magam nyársaló, hegyes agancsaitól. Kerülve a hirtelen mozdulatokat igyekszem el a ligeterdő mellett, s csak belülről hallom szívem egyre erőteljesebb zakatolását. Kezemmel a zsebemre tapintok, megvan-e a telefonom. A vadász les még legalább kétszáz méter, közben le kell szállnom, egy belvizes szakasz süppedős mocsaras részén kell átemelnem a bringát, cipőm cuppan a sárban. Jó méternyire be kell mennem a szárazabb búzatáblába, de a kerekek még itt sem gurulnak. A liget felől gallyak reccsenése hallik, minden bátorságom inamba száll, csak a bodzabokrok fehér virágtányérjai bólogatnak bátorítón felém. Végre túljutok az ingoványon, felpattanok, és hátra sem nézve tekerek, ahogy csak bírok.
Lassan csitul szapora légzésem, a fából tákolt vadász les tövében már csak a felzavart szúnyogok bosszúálló hadjárata aggaszt. Kíméletlen vagyok, csattanó tenyerem hatásos fegyver, nem adom a vérem.
Felkapaszkodom a szőrös lécből eszkábált létrán, a látvány a megszokott, hanyi erdő, hanyi rét, vizenyők váltogatják egymást. Rögtön mellettem tájidegen fenyves, vele szemben a lecsapolt mocsár helyén gyér és savanyú talajú, nem sok érő szántó, tán cirok van benne. Bámulom a közeledő sötét zivatarfelhőket, hagyom kergetőzni gondolataimat, szétáramlani érzéseimet, örömet, borút egyaránt. Engedem a természetnek, hogy magába szippantson, részévé olvasszon, hisz magam is arra vágyom, hogy eggyé váljak vele. Aztán vonakodva kiválok ölelő karjából, mert sötétedik.
Őzbakom megbátorodva kilép rejtekéből, és kényelmesen átporoszkál a bevetett földön. Nem érzi veszélyben magát. Most látom csak milyen hatalmas. A búzatáblába már ringó-rengő gyönyörű szökelléssel veti bele magát, kicsit legelészik, s egy újabb szökkenéssel a dűlőúton terem. Hívogat. Pont arra baktat, amerre nekem is mennem kell. Szemmel kísérem, míg eltűnik a sűrűben, fülemmel követve távolodását.
Darabig türelemmel várok, aztán még átruccanok az irtásra megcsodálni az éger hagyásfákat, és követve kéretlen útitársam nyomát, magam is hazaindulok.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gitka_61
#5. 2013. június 9. 14:27
Érződik írásodon a természetközelséged. Azt is el tudom képzelni, vadőr, vagy erdőkerülő vagy... Szépen elénk tártad a tájat.

Némi észrevétel: Nekem a "bringa" kifejezés valahogy nem illik a képbe, és kicsit sok a "kell".

Gratulálok! Gitta
béka
#4. 2011. május 12. 17:42
Kedves Eliza Beth, Kedves Answer!

Köszönöm, hogy velem tartottatok - még ha csak virtuálisan is és egyáltalán nem kéretlenül - ezen a kiránduláson!
:-))
Szépeket Nektek is!
Béka
Answer
#3. 2011. május 12. 16:51
Remek, kiérezni belőle a természet szeretetét!
Szeretettel: answer
t
Eliza Beth
#2. 2011. május 12. 06:57
Kirándulááááááááááááááááááááás!! :-))))))))))))))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!