Keressük a jövő Opera Sztárjait és Opera Nézőit!

Operafórum I. - A magyar operajátszás jövője Magyar Állami Operaház, 2011. április 28.

 

A magyarországi, a határon túli magyar és a nemzetközi operajátszás meghatározó személyiségei vitatták meg a szakma jelenét és jövőjét az első ízben megrendezett Operafórumon a Magyar Állami Operaházban. Az egész napos esemény fővédnöke Dr. Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás minisztere, házigazdája pedig Horváth Ádám, az Andrássy úti dalszínház miniszteri biztosa volt.

 

Dr. Réthelyi Miklós köszöntőjét követően Horváth Ádám a konferencia ötletadója és kezdeményezője örömét fejezte ki, hogy az Operaház több mint egy évtized után ismét megteremtette a vidéki és fővárosi opera-játszóhelyek szakmai találkozásának lehetőségét. A miniszteri biztos, aki a nemrég meghirdetett főigazgatói tisztségre is benyújtja pályázatát, vitaindítóként öt kérdést tett fel:

 

Elsőként azt szükséges tisztázni, hogy mi ma az opera? Naftalinszagú zenei múzeum, vagy a XXI század „mega-Gesamstkunstwerk"-je, összeművészeti alkotása? Horváth Ádám állást foglalt amellett, hogy az opera nem lehet csupán „turistacsalogató sznobvarieté", a közízlést formáló nemzeti intézménnyé kell válnia. Azonban születhet-e ma olyan új opera, amely egyszerre zenei és közönségsiker - tette fel a kérdést a miniszteri biztos, a XIX századi repertoár megszólíthatja-e a XXI. század emberét, vagy az operából eltűnik a dráma, s csak zenei, formai csemege válik belőle? Végül pedig az opera jövőjét meghatározhatja, hogy az opera találkozik- e valaha a facebook generációval, s ha igen akkor hol - tette fel a kérdést Horváth Ádám.

 

A találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy a kérdésekre adandó válaszok határozhatják meg a jövő operajátszását. Horváth Ádám a „Nyitott tér" gondolat jegyében fogalmazta meg elképzeléseit a dalszínház jövőjéről. A megújulás útja a nyitottság az új operák és a társművészetek felé, nyitottság a szakmai beszélgetések, kritikák és a fiatal tehetségek irányába, és nyitottság szó szerint is azzal, hogy utcafesztiválok, iskolai beavató előadások keretében az operák „kijöjjenek" az épületből a városlakók, a családok, a jövő operalátogatóit jelentő fiatalok közé.  Konkrét tervei között említette új, magyar operák megrendelését sikeres irodalmi alkotások alapján, illetve Opera Sztár címmel, egy televíziós csatornával közösen megindítandó tehetségkutató versenyt, melynek győztesei az Operaházban egy új bemutató keretében mutatkozhatnának be először.

Ioan Holender, a bécsi Staatsoper volt intendáns-főigazgatója - aki jelenleg tanácsadóként segíti a budapesti dalszínház munkáját - arról beszélt, hogy az Operaház vezetésének nem szabad elfeledkeznie az adófizetőkről. Lényegében ők azok, akik „eltartják" a dalszínházat, ezért az ő igényeik az elsők. Győriványi Ráth György megbízott főzeneigazgató az Ybl-palota művészeti koncepciójáról elmondta, hogy ezután is repertoár rendszerben gondolkoznak, ám sok új tehetséget, külföldi és pályakezdő énekeseket is bevonnak majd a megszokott szereposztással futó előadásokba, a karmesterek közül pedig a világ legjobbjait szeretnék meghívni. Kesselyák Gergely karmester, a Szegedi Szabadtéri játékok művészeti vezetője az Erkel Színház jövőjét vázolta, amely szerinte egy modern épületben működő, népoperai funkciót ellátó intézmény lehetne, főként magyar nyelvű előadásokkal és az operák mellett igényes musicalekkel, nagyoperettekkel. Az operát játszó vagy opera-tagozattal működő társintézmények képviseletében Káel Csaba, a Művészetek Palotájának vezérigazgatója, Halasi Imre (Miskolci Nemzeti Színház), Gyüdi Sándor (Szegedi Nemzeti Színház), Vidnyánszky Attila (Debreceni Csokonai Színház), Rázga Miklós és Gulyás Dénes (Pécsi Nemzeti Színház), valamint Szép Gyula (Kolozsvári Magyar Opera) főigazgatók szólaltak fel. A vezetők elmondták, hogy az operajátszás problémái az egész magyar színházszakma problémái, amelyeket egy város- és országhatárokon átívelő, építő együttműködéssel lehet megoldani.  A javaslatok között felmerült a meghatározó vidéki színházak „nemzeti színházzá" minősítése, a közönség-utánpótlás kinevelése (iskolai beavató előadások, diákkedvezmények), a pályakezdő énekes-, karmester- és rendezőtehetségek bátorítása, valamint a magyar nyelvű operajátszás szükségessége. Az Operafórum minden résztvevője egyetértett abban, hogy a rendszeres szakmai párbeszédre szükség van, ezért a fórumból hagyományt kell teremteni, és évente legalább egyszer együtt megvitatni a magyar operajátszás aktuális kérdéseit, irányait.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek