Kérdezem magam

...mert...

 


kérdezem magam naponta,

s a lelkem mindig azt mondja, fáj.

kimosta mind, ami gyűlölet,

egy sötét, parttalan dagály.

 

fázom. szerelmed gyöngyhímes

palástja szakadt, nem ölel át,

kezünk hideg kapaszkodásban

áthághatatlan, akár a halál.

 

kérdezem, s te üzened a szót,

téblábol köztünk a türelem.

tűnődve lopom a holnapot,

kinyílik-e még a szerelem.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#2. 2014. november 24. 13:49
Érzelmes, szép vers!
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek