Kellesz... - Éljen a szerelmesek napja!

(Aki kell, az kell. Nem azért, amilyen- hanem annak ellenére, hogy bármilyen.) -anonimus-

 

 

Kellesz...

Hogy meddig?

Míg boldogság ragyog szemedben,

Ha átölellek, vagy megfogom kezed,

S míg arra ébredek magányos reggel,

Hogy a napom, miért nem Veled kelt fel;

Míg elhiszem, hogy van Mi, és érzem is -

Ha valaki Rólad beszél -, milyen jó hozzád tartozni.

 

Kellesz...

S úgy érzem én is Neked,

És míg boldog vagy velem,

Hát maradj meg nekem,

És hagyd, hogy én is Neked;

Együtt, mégis szabadon...

Mert ha lenne valaki,

Akire nézve szemed új tűzben ragyogna,

Hát tudnod kell Édes, hagynálak

Menni, rohanni, szállni;

Bár fájna más kaján látni,

Mégis...,

Mert szeretlek.

 

Kellesz...

És, hogy kellettél-e,

Mikor nem voltál velem?

Nem tudtam Édes, milyen, ha vagy,

Nem tudtam, milyen vagyok,

Ha úgy érzem egésszé lettem,

És mily viharokat indít lelkemben egyetlen szavad.

S most, annak ünnepéhez érve,

hogy Istentől, vagy a sorstól vezérelve megismertelek

Hálás vagyok,

Hálás, mert vagy,

És mert Általad is lettem mára azzá, aki vagyok.

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2011. január 18. 13:01
Szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Igaz barátság