Kedves Mindenki!

Történt pedig, hogy valami csoda folytán, ki tudja mennyi idő után, elutazhattam öt nap szabadságra. Az utazás hosszas volt, s miután vonatra szálltunk, nem aludtam el rögtön.

 

 

Ha azt hiszitek, egy vonatfülke szűk hely, igen nagy tévedés áldozatai vagytok. Ugyanis Ti mind velem utaztatok. Elismerem, a férkőzés kérdése egyszerűbben megoldódik így, hogy személyesen nem ismerjük egymást. A merengésem ideje alatt az a gondolat is előtolakodott - bizonyos okok folytán - könnyen megtörténhet, így is marad, de a hívatlan vendéget hamar kituszkoltam a hol száguldó, hol meg döcögő éjszakai vonat ablakán.

Képzeljétek, az a furcsa helyzet állt elő, hogy most az egyszer Ti kellett engem hallgassatok. Biztosíthatlak, máskor pontosan fordítva történne, alapvetően nagyon szűkszavú ember vagyok. No, most sem szakítottam el a hámfát végeláthatatlan mondatokkal. Ezek jutottak eszembe:

Jó közösség, ahol, ha éppen nem voltál sikeres, a „babérkoszorúsok" neked is juttatnak leveleikből, s ettől derűsebb lesz az élet.

Úgy látom, ez a közösség szembemegy azzal a megfékezhetetlennek tűnő áradattal, amelynek zászlaján - talán már a világűrből - a Mindenen áttaposni jelszó olvasható.

Sok tehetséges, vagy kiemelkedően tehetséges szerző jelentkezik ezen az oldalon, nagyon szeretném, ha az imént említett zászló szele sohasem suhanna ide.

Közben a vonat kiharapott a kilométerekből, a társaságomba képzelt tekintetekből láttam, inkább csillag-távolságokat szerettek átívelni. Hát hagytalak visszalépni útjaitokra, de nem előbb, míg kuncogva meg nem jegyeztem: látjátok, előírás ide, vagy oda, az igazi művészet útját nem állhatja holmi adminisztratív kérdés! Bizony, együtt nevettünk, s talán, együtt reménykedtünk, hogy minket sem állíthat meg semmi, ha egyszer mi postázzuk a kiszabott ötezer helyett Maggoth tízezer betűjét.

Aztán a beállt nagy csendben a mélysötét éjszaka, és a vonat egyenletes ringatása engem is álomországba vitt. 

 

Üdvözlettel,

Frézia

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
frézia
#9. 2011. október 9. 18:15
Én köszönöm, hogy olvastál!
előzmény: Maggoth hozzászólása, 2011. október 9. 15:39
Maggoth
#8. 2011. október 9. 15:39
Köszönöm szépen, hogy egyfajta szombólummá nőttem a szemedben, Frézia, nagyon kedves vagy :)
frézia
#7. 2011. október 1. 18:06
Köszönöm!
előzmény: janos hozzászólása, 2011. október 1. 17:36
janos
#6. 2011. október 1. 17:36
Én akkor már is Maggothnak képzelem magam.
Benne vagyok a mindegyik jóezerben.
Gratulálok!
János
frézia
#5. 2011. szeptember 29. 09:50
Mara kedves, köszönöm, hogy olvastál. Kérlek, olvasd el még egyszer rövid levelem, hogy meggyőződhess: én Mindannyiótokat egyformán nagyra tartalak. Maggoth esete jelképessé vált: a művészet legyőzi a bürokráciát.
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. szeptember 29. 08:07
Mara
#4. 2011. szeptember 29. 08:07
Kedves Frézia, bevallom meg kellett néznem ki is az a Maggoth. Úgy érzem nagyra tartod Őt.
Rövid történetedhez, vonatozásodhoz gratulálok: Mara
frézia
#3. 2011. szeptember 27. 20:09
Ó, te szegény elhanyagolt ember, nézd látó szemeddel, hogy a Ti neked pontosan annyi, mint Maggothnak. De ő még tízezer betűvel is szolgált. Tudom, te is. De az másfajta tízezer. Összességében, mindegyik jóezer.
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. szeptember 27. 16:37
Balage
#2. 2011. szeptember 27. 16:37
Persze, Maggoth veled volt. És én???
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek