Karácsony táján

Csak rögtönzés.

Mint káprázatos szivárvány kupolája,

úgy fed be mindent ilyenkor a szeretet.

Vágyunk volt bűneink, megbocsájtására,
így várjuk mindannyian e szent ünnepet.

Nem számít mit kapunk ha csengő hangja hív.
Csak mindenki ott legyen zöld fenyő alatt!
Mert úgy lelhet boldogságra elménk, s a szív,
ha legbelül nincs más, csak tiszta gondolat!

Tudod ékszer, vagyontárgy értékét veszti,
drága ajándék, mindig elkopik hamar!
De azt az ember soha el nem felejti,
mit gyermekétől kap, egy önfeledt kacaj!

Csak rajtunk múlik, mire emlékszünk holnap?
Mert elfeledni azt mi szép volt nem lehet!
Lássuk majd a visszahozhatatlan múltat,
számot vetünk: Mit jelentett a szeretet.

Most talán, cigaretta füst ment szemembe?
Gyermekem, unokám önfeledten nevet!
Úgy érzem minden bánatom elfeledve,
az ember néha, örömtől ejt könnyeket.

201712.15.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
HeczJanos
#3. 2018. február 15. 19:00
Kedves Karola, kicsit megkésve, de szívből köszönöm!
előzmény: karola hozzászólása, 2018. január 11. 22:02
karola
#2. 2018. január 11. 22:02
Szép gondolatok -boldog életet tükröző emlékek

veled vagyok gondolatban, bár a mostani karácsonyok már nem a szeretetről, inkább az ajándékokról szólnak
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A mester és az Istenélménye