KanDalLó

Mosolynap :)

Valamikor réges-rég,
Úgy tartja a fáma,
Csak kemencék léteztek,
Nem volt egyéb kályha.

Élt egy grófné régen
- Szíve mindig tárva -,
Így történt egyszer,
Férje nem is látta:

Huszár jött a lován,
Sudár küldönc, merev;
Megnézte a grófné:
Igen csinos gyerek.

Behívta a huszárt,
Ment a terefere,
Jól érezték egymást -
Egye le a fene.

Hogy kint ne unja magát,
A lovat is behívták,
Szórakoztak hárman:
Csodálom, hogy bírták?

De egyszer csak hallják:
Jön haza a Gróf Úr,
Már a cselédre kiabál
Az aulában tótul.

Szerencsére nyár van
- Így hideg a kemence -,
Belefért a ló is,
Nemhogy egy Kisbence.

De a huszár átka
- Pedig nem is gyáva -,
Portól meg a koromtól
Csuklás jött ott rája.

De mi lesz a csuklással?
Meg ne hallja párja!
A grófné a gramofont
A kemencébe vágja.

Így belefért mindhárom:
Huszárkan, dal, ló.
E naptól hívjuk
A kemencét: Kan-Dal-Ló.

(Hihihi... ez nagyon-nagyon jóóóóó!!! Eliza)