Kádár Valéria- Szerelmesek voltunk

Te meg Én..... Amikor ez az érzés létrejött még nem tudhattam, hogy ennyire sokat fogsz jelenteni nekem. Megláttalak a lépcsőházban, és zavarodottan léptem be a liftbe.

 

Nem tudtam, hogy azok a percek fogják meghatározni életem elkövetkezendő éveit.

A lift ajtaja becsukódott, és egy végtelen utazás vette kezdetét. Szóba elegyedtünk, és érdeklődni kezdtél irántam. Mi még azelőtt soha nem találkoztunk, mégis tudtunk egymásról a család szóbeszéde által. Nekem ránézésre is elérhetetlennek tűnt, hogy egy ilyen jóképű álom férfiú felfigyeljen rám egy fiatal lánykára. Elkísértél vásárolni, onnan pedig sétáltunk együtt a közeli épületeket megkerülve. Egy telefoncsörgés zavarta meg csupán ezt az első közös nem tervezett sétát, a család már várt reám, ezért a kapuig visszakísérve elkérted a telefonszámomat, hogy egy újabb találkozót beszéljünk meg.

Repültem a bátyám lakásáig ami azon a folyosón volt ahol Te is laktál. A fejem tele volt a szavaiddal, a szívem pedig hevesen vert amikor magam elé idéztem azt a röpke fél órát amit a véletlen hozott össze ... pedig nem is volt kedvem lemenni a boltba.

Másnap délután érkezett a hívás, a Te hívásod. Hebegtem-habogtam, zavarban voltam, s miután letettük a telefont azonnal tudtam, hogy mit kellett volna mondanom Neked. Jó volt így is! A következő nap azon a csodálatos kedden az iskola után az unokaöcsémre és az unokahúgomra vigyáztam a bátyáméknál. A találkozót így erre az estére tettük. A gyerekeket időben lefektettem, átjöttél, és együtt vártuk, hogy a sógornőm hazaérjen a munkából. Amíg vártunk beszélgettünk. Nagyon zavarban voltam. Ültünk a kanapén, és alig mertem a szemedbe nézni az izgalomtól. Hosszú ujjú csíkos pólóban voltál, amit valamilyen divatlapból rendeltél, farmerben és az akkor nagyon divatos telitalpú cipőben.

Az első csókunk azon a kanapén történt meg. Az érzést felidézve még ma is beleszédülök. Azon az estén kézen fogva sétáltunk Csepel utcáin és minden kapualjban megálltunk egy csókra.

 

Szerelmesek voltunk ....

Naivan fiatalon,

Kóboroltunk,

S egymásra leltünk egy alkonyon,

 

Szerelmesek voltunk ...

Nem féltünk, nem vártunk,

Csak csókolóztunk,

Reméltük soha el nem válunk.

 

Szerelmesek voltunk ...

Nem hittem benne,

Hogy az amit érzünk,

Örök is lehetne.

 

Szerelmesek voltunk ...

Irigylésre méltó,

Vágtáztunk a szélben,

Mint két boldog fehér ló.

 

S az idő szaladt velünk,

Mint a gyors folyó ...

 

Talán semmi különleges nincs a mi találkozásunkban, mégis ha vissza tekintek az elmúlt tizennégy évre én mégis annak látom. Amióta ismerlek azóta vannak ünnepek, előtte csak egy fiatal lány sivár életét tudom visszaidézni.

Veled indult el az életem. A hullámok életünk tengerén ringattak minket magasba és olykor a mélybe is, de Te mindig itt voltál, és megfogtad a kezem ha kellet. Kiemeltél a mélységből, és reményt adtál.

Később újra voltak problémáink, mert változtunk, és csiszolódtunk az évek során. Az aki ma vagyok az melletted és Neked köszönhetően lettem. A harmónia életünk része lett. Boldog vagyok, ennél pedig többet senki nem remélhet...

 

Nem feledtem el, hogy volt egy álmom!

Hogy nekem is legyen egy boldog családom,

Megköszönöm azt, hogy itt vagy ma velem

Boldoggá tettél, s azóta fogod a kezem,

Szerelmesek voltunk ... , s ez még ma is szerelem!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
kadarvali
#3. 2013. január 13. 06:39
Kedves Eliza Beth!

Hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy elolvasta az írásomat! Köszönöm a jó kívánságot, és a jó tanácsot igyekszem majd megfogadni az elkövetkezendő írásaimban.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. január 12. 23:24
Eliza Beth
#2. 2013. január 12. 23:24
Szép vallomás, boldog élet. Gratulálok hozzá! :-)))


( A vesszőkkel spórolsz, nem kellene, a tagolás könnyebben érthetővé teszi a szöveget. Oda helyezi a hangsúlyt, ahova te akarod... )
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A frászt hoztad rám