Juhász Anikó: A költő nyelve, a költő csöndje, ha magyar - József Attila

"Az éj udvarában szemedre vonatok jöttek..."

 

 

Kis gyufaszálakat vettél magad elé,

s mondtad tán: egy semmi, két semmi,

három semmi... öt; aztán kilestél egy

szanatórium ablakán, és láttad, a

világ kinn robogó eszmékbe öltözött.

 

Ültél sok-sok kupéban - mint egy rendetlen,

saját idegein játszó kisgyerek -, s szétnéztél,

hol az embercsalád, kaphatsz-e még

kóros emberségtől ihletet. A külvárosban az

éj akkor jázminokat már nem talált,

a gazdag is csak magának tapsikolt

folyton, a szobádban meg üresen állt a tál,

miközben azt latolgattad, írhatsz-e még

kerekre vágott Nap-verseket a Holdon.

 

Az éj udvarában szemedre vonatok jöttek,

mindegyik mozdony sivítva neked fütyült,

arcod állomásán félve tántorogtak, horpadt sínekre

rettenve futottak - ki tudta volna eldönteni

akkor, ki lesz az érkező, és ki a menekült.

Nőket is szerettél. Ódádban belőlük lett pára-

szikla, vacsora-meleg, anyaméh, de lelked

mélyén oly magányos maradtál Te, József

Attila, ahogy a gyermek, ki még az öregkor

előtt - magába fordulva - hazatér.

 

Kis bolond voltál, s mégis érettebb

felnőtt, mint sokan mások, mielőtt benned

fekete éjjel teltek meg a vagonok,

s távol időkben is felgyúlnak a lámpák,

hogy lássuk az utat, ahol a Te Istened, ha

téged nem találna, kétségbeesve kóborog.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Anikó
#11. 2013. április 12. 09:59
Kedves Báró von Shenczky!

Nem ismerem az érintett személyt. Azonkívül, hogy olvastam itt néhány írását, soha nem találkoztam vele, nem tudom, ki ő. Ebből a családnévből akad még néhány az országban, nem születik mindenki olyan különleges névvel, mint az Öné. A verset először rossz tagolásban tették fel, eltűntek belőle sorok. Az első vélemény még a vers legelső változatára futott be. A javítás után azonban nyoma veszett, majd egy újabb verzióban mégis felkerült. Ennyi. Kérdezze meg talán a hozzászólót, hogy milyen ismeretségben van velem. Az olvasói ismeretségen kívül köztünk más kapocs nem létezik. És soha nem is létezett. S ha a neve véletlenül majdnem ugyanaz, akkor is illett a hozzászólásra válaszolnom. Remélem, vele szorosabb viszonyban van, mint velem, s megkérdezheti ugyanerről.
előzmény: Báró von Shenczky hozzászólása, 2013. április 11. 22:21
Báró von Shenczky
#10. 2013. április 11. 22:21
Gondoltam írok a vershez, de ahogy megláttam, hogy Juhász Anikó hamarabb reagál, mint ahogy Juhász Kató írt volna...hm... kérdések merültek fel bennem...
Mara
#9. 2013. április 11. 17:01
Szeretettel olvastalak, és gratulálok: Mara
Juhász Kató
#8. 2011. december 14. 08:43
Kedves Anikó!
Köszönjük a verset, és a hozzászólásokra adott
válaszodban az értékes kiegészítéseket.
József Attila megérdemli, hogy sokszor és
sokat beszéljenek róla, idézzék verseit, s
legalább utólag elismerjék szellemi
nagyságát.
Juhász Anikó
#7. 2011. december 14. 08:08
Kedves Kató!

Először is köszönöm a figyelmet. Valóban, fájdalmas az a nyomor, amiben "bővelkedett" sok-sok költő élete, de talán még ennél fájdalmasabb az a sok-sok értetlenség, gúny, kicsinyes rosszindulat, amivel nap mint nap találkoztak. Ahogy József Attila írja: "Köztetek lettem bolond, én a véges. Ember vagyok, így vagyok nevetséges."
S neki még a nőkkel való kapcsolata is szerencsétlenebbül alakult, mint például Liszt Ferencé. Így ez sem lehetett egyensúlyozó erő az életében (lásd: korábbi vers Liszt Ferencről -- Juhász Anikó: Villa Wahnfried).
Juhász Anikó
#6. 2011. december 6. 21:57
Kedves Answer!

Köszönöm.
Ami pedig a megjegyzésben megbújó kérdést illeti, nos, ezzel kapcsolatban röviden és jelzésszerűen a következőket tudom mondani.

A cím szimbolikus tartalmat hordoz, s arra utal, hogy valaki, aki mégiscsak a nyelv síkján és a nyelv eszközeivel alkotva hagyja ránk a legmaradandóbbat (költő, prózaíró), hogyan jut el a hallgatásig, az elhallgatásig (hiszen csend is sokféle van).
Elhallgat azért, mert áldozat lesz (gyilkosság, öngyilkosság vagy az önpusztítás egyéb formái), vagy elhallgat azért, mert időlegesen csendre ítélik, peremvidékre szorítják. Elég itt József Attila mellett Radnóti Miklósra, Nemes Nagy Ágnesre vagy Pilinszkyre utalni. A "magyar" kitétel a címben azt jelenti, hogy a magyar költőkre ilyesfajta életút vagy ennek lehetősége kiváltképp jellemző.
József Attila eljutott a "semmihez", ennek egyik megjelenési formája az elhallgatás -- illetve eljutott ahhoz a szorongáshoz, amely a "semmit" a legplasztikusabban teszi nyilvánvalóvá. S képes volt ezt a költői nyelv eszközeivel a többiek számára is megmutatni.
Valami hasonló életérzést szerettem volna én is színre vinni akkor, amikor róla írtam. Úgy már nem lehet, ahogy ő ezt kifejezte. Még csak közelíteni sem lehet azokhoz alapképekhez, melyekben ő a "semmiről" szólt, hiszen azok már foglaltak, az ő költészetéhez tartoznak.
Másképp kellett, de mégis úgy, hogy a verstörténet és a verskép másfelől meg tapadjon József Attila élettörténetéhez is.
Ebben segítettek a gyufaszálas történetek, melyeknek több variációját is olvastam. A három elégett gyufaszál, melyeket József Attila egy kávéház takarítónőjétől követel, akinek a gyufaszálak a szemetet jelentik, neki meg valami nagyon fontosat, eldobhatatlant.
Aztán a három helyéről elmozdított gyufaszál, melyek azt jelzik, József Attila elveszítette a bizalmát a környezetében, félni kezd azoktól, akikben a legjobban kellene bíznia.
S az öt gyufaszál története -- József Attila eltűnései, magába fordulásai. Az az időszak, amikor napokig ételt sem vett magához, csak egy-egy gyufaszálat tett ki mindennap az asztalra, hogy jelezze a napok múlását. Vagy jelezze a semmit? Igen, a gyufaszál, amelyben ott a fellobbanás, ott a tűz lehetősége, s amely egy pillanat alatt porig éghet.
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. december 6. 17:59
Answer
#5. 2011. december 6. 17:59
Kedves Anikó!
Remekül közelítettél a nagy József Attilához.
Gratulálok!
Szeretettel: answer

Ui. A cím nem igazán világos nekem... (bocs)
Juhász Anikó
#4. 2011. december 5. 20:49
Kedves Adalberto!

Köszönöm a véleményt. József Attilának fájdalmas életet és fájdalmas halált adott a sors, akkor is, ha öngyilkos lett, s akkor is, ha - mint néhányan feltételezik - egy tragikus baleset áldozata lett. Utolsó versei, talán a betegség miatt is, már olyanok, mint a sínekre letett búcsúversek. Egy rövid részlet József Attila Majd... című verséből:

"Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
S majd összeszedi a halott,
ki élt, ki dajkált énekelve."
előzmény: Adalberto hozzászólása, 2011. december 4. 16:59
Juhász Anikó
#3. 2011. december 5. 20:46
Kedves Adalberto!

Köszönöm a véleményt. József Attilának fájdalmas életet és fájdalmas halált adott a sors, akkor is, ha öngyilkos lett, s akkor is, ha - mint néhányan feltételezik - egy tragikus baleset áldozata lett. Utolsó versei, talán a betegség miatt is, már olyanok, mint a sínekre letett búcsúversek. Egy rövid részlet József Attila Majd... című verséből:

"Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
S majd összeszedi a halott,
ki élt, ki dajkált énekelve."
Adalberto
#2. 2011. december 4. 16:59
Ez egy csodás, szép vers. Szeretem József Attilát. Kedvenc költőm.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek