Jégzápor

tekinteteket égre emeljétek.

 

Akkor, azon a hajnalon összeért, remegett ég és föld,

morajlott az égbolt, mint a vadul hömpölygő tenger.

Sűrű jégzápor alól hörgő hanggal jajgatott a virág,

a búza, és minden, minden ami sárga, piros és tarka.

 

Lélekharang hangja pánik-sírással kísérte virágok,

a holtak útját megszakadt szívvel, azon a bús hajnalon.

Üres kalászok, sokszínű növények, tekinteteteket az

égre szegezzétek! Szűk esztendő felé halad holnapunk.

 

Csak egyetlen egy éjszaka elég, és összeropan a test.

Csak egyetlen egy éjszaka elég, és elfásul a lélek.

Csak egy életvitel törik az emberben vinnyogva össze.

Csak egy kétely-remény mégis pislákoljon félve, remélve!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#3. 2015. augusztus 22. 11:43
Kedves Answer!

Örömmel látlak versemnél.

szeretettel ölellek: Mara
Answer
#2. 2015. augusztus 21. 21:28
Érdekes vers, fájó és mégis bizakodó!
Örömmel olvastalak!
Szeretettel ölellek
Answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek