János és anyja, Mária

Mária gyakorló kocsmázó lett

János és anyja, Mária

 

János jó ismerősöm volt, sőt barátomnak is nevezhetném. Ikergyerek lévén nem nagyon kerültünk baráti közelségbe senkivel, mert nem is igen volt szükségünk rá, de valahogy János a közelünkbe sodródott, mind a ketten elfogadtunk, ő pedig mind a kettőnket. Így lettünk barátok. Nem nagy barátok, de közösen mentünk meccsre, a csapatszimpátia is nagyjából megegyezett, részt vett a csavargásainkban, osztálytársak lévén a tanulással kapcsolatos ügyeink is hasonlóan alakultak. Jó tanulók voltunk mindnyájan, de egyikünk sem "seggelős". János imponált borotva éles eszével, a legtehetségesebb volt az osztályban. Moszkvában tanult tovább, nem nagyon értettük a motivációt, mért éppen oda ment, de nem foglalkoztunk vele különösebben. Elvégezve az egyetemet, helyben kapott állást, ugyanis tanulmányi szereződése volt a vállalattal. Nagyreményű ifjúként kezdte, csak idő kérdése volt, hogy a vállalat első embere legyen. Ezt várták szülei, meg az ismerősök is.

Nevelő apja rendezte a tanulmányi szerződést, neki voltak jó összeköttetései a városban. Egy kisebb cég munkaügyise volt, ismerte az egész város, és az egész város ismerőse lett. Abban az időben sok múlott az ilyesmin, és János bácsi, mert ő is János volt, kiváló kapcsolatokkal rendelkezett. Szerette a "tütüt" is, munka után rendszeresen együtt iddogáltak a hasonszőrű emberekkel.

Anyja, Mária tisztviselő volt a tanácsnál, vagyis a polgármesteri hivatalban. Első férje pilóta volt, a háborúban odaveszett. Második férje meg sem közelítette az elsőt, de hozzáment, mert egyedül gyermeket nevelni nem volt könnyű dolog. Időközben elég jól összerázódtak, a piálás volt a gyenge pont, de nem vitte túlzásba a dolgot János bácsi, így aztán elnézte neki ezt a hibáját Mária.

Mind a ketten a fiatalabb János nagyreményű pályájában bíztak, dicsekedtek is úton-útfélen vele. Természetesen mindketten párttagok voltak, de csak úgy szőrmentén: megvették a pártbélyeget, részt vettek a taggyűlésen és kész. Pártfeladatként tudta be nekik mindenki, hogy Moszkvában taníttatták gyermeküket, és ezzel el volt intézve a pártmunka.

János bácsi tütüzött, Mária meg jó munkaerőként dolgozott s túlórázott, ha kellett. A kis család élete úgy látszott, sínen van, és gondoktól mentesen robog a boldog jövő felé.

Csakhogy a fiatalabb János is szerette a piát, kint szokott rá nagyon. A vodkát vizespohárból itta, jó orosz szokás szerint. Amikor első éves korában, karácsonykor kis kabátban jött haza, már gyanús volt a dolog, de kimagyarázta valahogy azt a körülményt, hogy hova lett az igazi bőrből készült nagykabátja. Persze az igazság az volt, hogy eladta, sok más egyéb pénzzé tehető dologgal együtt. Szülei pótolták a hiányzó eszközöket, de szinte minden alkalommal ezt kellett tenni. Mária nagyon megijedt, de valahogy sikerült elaltatni az aggodalmait. Az ilyen korban előforduló ifjúkori bohémságnak tudták be a szülők János viselkedését, és abban reménykedtek, majd ha végez az egyetemen, megkomolyodik a fiuk. Mert a tanulással semmi probléma nem adódott, rendben elvégezte az egyetemet. Most már az életben kellett helyt állni, azt várták, hogy ez is simán megy majd.

De nem lett "sima" ügy, sőt! 

Már a munkába állást követően gondok merültek fel. Főnökei hallottak a fiatalember jó eszéről és persze a "torkos" voltáról is. A vállalati laboratóriumban helyezték el, nem minden hátsó szándéktól mentesen. Pont a laborban, ahol a tiszta szesz munkaeszköz volt, laboratóriumi kellék! Számításuk bevált: Jánosnak több se kellett, pancsolt magának itókát és a munkaidő végére nem egyszer részegre itta magát. Ez nem volt túl jó bemutatkozás a régebbi munkatársak előtt, de a "mérnök úr" mit sem törődött vele. Pár hónap alatt úgy elintézte magát, hogy semmi sem lett a szépreményű ifjúból. Lassan csak megtűrt részegesként beszéltek róla.

Ide-oda helyezték, mint pályakezdőt, de mindenütt megtalálta az ivási lehetőséget, munkaidő alatt, és munkaidő után is folytatta, amíg teljesen el nem ázott.

Mária kétségbe volt esve, mikor, miért lett ilyen a fia?

Ezen rágódott éjjel-nappal. Azt találta ki, hogy szerez a fiának valami jóravaló lányt, talán az segít a mindinkább reménytelenné váló helyzeten. Egyébként stramm, jóképű legény volt János, a hivatalban több, csinosnál csinosabb leány is akadt, akiket sorra hívott meg magához. Hátha valamelyik megteszik neki - gondolta, de nem járt sikerrel. A lányoknak kezdetben tetszett a jóképű srác, csak amikor a részletek kiderültek, hamar elment a kedvük. Ki az a bolond, aki egy részeges legénnyel próbálkozik, még ha mérnök is az illető?

Nem lett semmi a dologból, időközben a férje is belebetegedett a sok piálásba, rövidesen meg is halt májrákban.

Utolsó remény volt ez egyben a fia észhez térésére, hátha a közeli példa elgondolkoztatja, és jobb belátásra tér.

Az apja halála azonban mit sem változtatott a helyzeten, minden folytatódott. A munkahelyén megelégelték a dolgot, és az lett a vége, ami várható volt már régen: kirúgták.

Most már pénze sem volt, adóssága meg annyi, hogy ki sem látszott belőle. A kocsmákban úgy ismerték már, mint a rossz pénzt, fűnek-fának tartozott. Egy-egy helyen eltűrték, hogy a poharakat összeszedve a maradékot elfogyassza, meg az anyjától kikunyerált pénzzel leigya magát. Többször volt elvonón is, de az sem segített. Egyik téli este elesett az utcán, mire megtalálták, megfagyott.

Mária egyedül maradt. Közben nyugdíjba ment, de a fia halála után elviselhetetlennek érezte az életet. Állandóan azon morfondírozott, mi lehet az italban annyira vonzó, hogy életeket tesz tönkre, de isszák, csak isszák!

Neki kétszeresen is kijutott a "keserű pohár", nemcsak a férje, hanem fia, a szép, fiatal élet is ráment erre az átkozott italra. 

Mi lehet annyira jó ebben az ördögi kortyolni valóban? Állandóan ez a kérdés gyötörte. Nem tudta megemészteni, hogy az élet így elbánt vele. Soha nem ivott, még egy kortyot sem, és most megpróbálta! Először a bort, a fröccsöt, aztán a pálinkát. Undorodva nyelte le mindegyiket, de azért is megitta! Aztán egy idő után már nem undorodott, sőt kellemes érzés fogta el, ahogy az alkohol egyre jobban kifejtette hatását. Egyre jobban belemerült, azt vette észre, hogy hiányzik, ha nem iszik. Már alig várta, hogy reggel legyen, és mehessen a kocsmába. Időközben ugyanis nem csak otthon ivott, hanem kocsmát is talált magának. Először furcsán néztek rá, de nem ő volt az egyetlen nő, aki ide látogatott. Csak azért néztek nagyot az emberek, mert ismerték a történetet, a család történetét. S most az anya is! Csóválta a fejét a kocsmáros, de az ilyen fejcsóválás legfeljebb krokodilkönnyeket jelentett, neki aztán pláne!

Egy idő után Mária gyakorló kocsmázó lett, rendesen leitta magát. Eladogatta az értékeket a lakásban, mert a nyugdíja nem futotta az állandó kocsmázást. S mintha a sors duplázott volna, ugyanúgy járt, mint a fia: hazafelé tántorogva elesett és mire megtalálták, meg volt fagyva. A kis család végleg alulmaradt ebben az egyenlőtlen küzdelemben.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek