Izzik, izzik a tested

Titkold, s rejtsd a félelmet ha megtalál, folyót nézed, sodrását, viszi emberek nagy titkát.

 

Elmúltak az évek,
felnőtt lett a gyermek.
Szíved mégis úgy remeg,
ablakhoz döntöd fejed.
Fiatal még a tested,
de oly fáradt a lelked.
Elsuhanó napok, s kínok,
arcodon égő könnyek,
sötét mélyről jönnek.

 

Égő láng, s tűz, vágy,
lobbanjon fel, mi szikra,
Szenvedélyt várják tőled,
apró üvágszilánkra hullhat,
szíved össze is tőrhet.
Szemedben fájdalom tükre,
ez lesz majd az ő kincse.
Megfogják majd reszkető kezed,
Sárba nem eresztenek,
inkább mélyen belelöknek.
Bábunak néznek, gyengének vélnek,
Játszanak a érzéseiddel,
Szeretni, tisztán ölelni...
Megdermesztik mit kell,
Szabadságukat féltik,
Benned élő kételyt nem értik,
s tested forró izzását kérik.

 

Izzik, izzik a tested,
álmaidat szemétközt keresed.
Gyűlölködve néznek, úszító szemek,
Elszívnák tőled mik visznek,
a Fényt , a Reményt, a Tiszta sugarakat,
még a levegőt, kérik lélegzeted
forró lehelleted, tapadjon az ajkad,
de mit szeretnél meg ne halljad.
Figyelembe se veszik a lelked,
egy ital, jó barát , s egyben ellenséged!
Nézed az üres poharat, de nem enged a
vörös bor utolsó cseppje,
Gondolatok marcangolása,
Ereidben véred folyása.
Lüktet , és csak ver , majd szét szakadsz,
görcsösen remegve, tollat ragadsz.

 


Üvölt kint a hűvös szél,
üzenet célba sosem ér.
Tükör elött álsz , látod arcodat,
nem ismered még önmagadat.
Mit relyt számodra e nagy világ,
hol igaz szerelmet most nem találsz?
Érdek, és pénz, hát összeállt a pár,
mocskos lelkű ember, ki így talál!
Kint ülni egy padon, s várni reszketni,
érte remegni,könnyekkel szenvedni.
Haha, kacaj, nevetés, gúny,
ezt kapsz cserébe, nem szerelmet.
Mosoly álarcát, vedd fel!
Titkold, s rejtsd a félelmet ha megtalál,
folyót nézed, sodrását, viszi emberek
nagy titkát.
Megtalálod-e a nyugalmat, te nyughatatlan...
Lehajtod fejed, s várod hogy öleljen, öleljen,
Szórítson, ne engedjen.
Akkor is ha tovább lép, és otthagyta mitől félsz?
Kinek fogdnád most kezét?
Ugyan, a képzelet játszik csak veled!

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Adalberto
#7. 2011. december 5. 23:23
Nagyon jó vers, egészen elbűvölt. Jövök máskor is hozzád verset olvasni
Answer
#6. 2011. december 5. 22:12
Érzelmi zuhatag...
Tetszett!
acélszívű
#5. 2011. december 5. 19:42
Kedves Kató !
Nagyon szépen köszönöm !

Gabi
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. december 5. 18:50
Juhász Kató
#4. 2011. december 5. 18:50
Kedves acélszívű!
Verseidnek nagyon mély mondanivalója van.
Kívánom, hogy mielőbb találd meg azt, akiben bízhatsz, aki igazán szeret.
acélszívű
#3. 2011. december 5. 18:24
Kedves Mimmy!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad a versemet és a hozzászólást .
Néha van, hogy a a tüzet keresik , de arra már kevésbé kíváncsiak mi is zajlik a lélekben , mit takar egy mosoly , de aztán a hajnali könnyek. Félni másnál is , hogy újra megtörténhet, vagy vágynak a tetsre , az izzásra , megégsz , de eldobnak..., de ha nem akkor jön az érdek. Kersni azt kiben talán bízhatunk , bátran foghatjuk kezét, ha hiányzik valaki csak kinevetnek?

Minden Jót kívánok !
Mimmy
#2. 2011. december 5. 17:44
Csak ámulok, és bámulok...mintha pontosan tudnád, mi is zajlik lelkem mélyén. Hihetetlenül csodás a versed. kemény érzésekről írsz, a világ borzalmairól, az emberek viszonyulásairól. Pontosan, ahogy sokszor én is érzem, de le nem írom, inkább átmegyek poénkodásba.
Gratulálok!!!!!!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek