Izolde Johannsen: A halhatatlanság áldás vagy átok?

A kárhozat éjjele második része az "Anglia" bemutatása

 

 

Ezt a kérdést boncolgatja Izolde Johannsen az Underground kiadó gondozásában 2013-ban indított történelmi-fantasy sorozata, a Kárhozat éjjele, melynek első része, a „Róma" a birodalmi évszázadokba kalauzolta az olvasókat.

2014 decemberében újabb rész látott napvilágot „Anglia" alcímmel, melyben a főszereplő már a kora középkori angol-szász királyságok területén kalandozik.

Hogyan képes erre egy mindösszesen tizenöt éves fiú, hiszen évszázadokról beszélünk? Caspar az egykori kelta rabszolga ugyanis vámpír, ezért a különleges képessége, hogy végigkíséri prédáját a történelem felemelő és kevéssé ismert epizódjain.

 

Mi a nyolc kötetből álló regénysorozat fő mondanivalója?

Az elmúlás feletti diadal története ez.
A haláltól mindannyian félünk. Talán azért születtek az imák és a megnyugtató Mennyország képzete, vagy a több-istenhit megannyi követőjénél a Boldogok szigete, a Wallhalla, vagy éppen a lélekvándorlás, hogy ezt a félelmet és ürességet betöltse egy boldog és nyugodt érzés. Caspar kapott még egy lehetőséget, és legyőzhette a halált. Számára volt visszatérés, mégha egy szörnyeteg bőrébe kellett is bújnia. Övé, és általa a miénk az illúzió, hogy van visszatérés. Saját halálunk kapcsán felmerül az irigység fogalma, hiszen megy tovább minden, felkel a Nap, eljön egy újabb tél, felnőnek a gyermekeink, és mi ebből mind kimaradunk. Ez talán a legfájóbb, itt hagyni a földi életet, és annak megannyi csodáját.
De ekkor jön egy misztikus alak, és átesve a halál rituáléján, új létezése fényében égve tovább élhet. Létező, de nem ember. Láthatja az eljövendő korokat, újításokat, technikai vívmányokat, a gyűlölt és lenézett, ám számára mégis létfontosságú táplálék szellemi fejlődését. Részese ennek, de párhuzamos síkon mozog az emberi világgal. A történelmet csak kíséri, de nem alakítja.

 

Az „Angliában" egészen Oroszlánszívű Richárd haláláig követhetjük az európai történelmet, ízelítőt kaphatunk az első nagy viking támadásokról, az első keresztes háborúról, vagy éppen a fiatal francia területeken dúló boszorkányüldözésről. Magánéleti, társadalmi problémák, vallási kérdések, és a nagy dilemma: elpusztítható-e egy ember önző érdekből, azért, hogy a vámpírnak utódja legyen?

A sorozat következő, harmadik része „Franciaország" címen 2016 decemberében várható.

 

A regényeket az Underground kiadó jelentette meg.

Az írónő honlapján pedig további érdekességeket találni.

 

Fülszöveg:

Ahogy a történelmet még soha nem olvastad. Ókor, középkor, újkor, egymást követő évszázadok az idő forgatagában. Birodalmak, uralkodók, országok születnek és omlanak össze, miközben nem mindennapi hősünk átéli a letűnt idő feledhetetlen eseményeit. Anglia. A kényszerű száműzetés helyszíne. A tengeren ismeretlen erők közelednek. A békés napoknak vége. A keresztény világ megismeri a kard és a lánc fogalmát. Mi vár még az ezeréves vámpírra? Mi adhatja vissza létezése értelmét? A partmenti szél talán elfújja végre az örökös magányt.

 

Részlet:

Caspar bódultan fordult hátra, állán végigcsorgott a sűrű, feketéllő vér. Hirtelen egy hófehér villanás tűnt elő, és a lovon libbenő aranyszegélyes takaró nagy hullámot vetve hullott alá. Egy kar nyúlt le érte, és ő álomittasan mozogva belekapaszkodott. Fellendült a lovas mögé, és a tajtékzó hátas nekirugaszkodott.

- Mi történt?

Egy félreeső szegletben álltak meg végül, és Adhemar fáradtan ugrott le a kimerült lóról.

- Bohemund rövidre zárta az ostrom végnapjait.

- Mégis, hogyan?

- Pénzzel - lihegett a férfi, aztán kisvártatva összeszedte magát.

- Már napok óta törte a fejét. Összehívta a gyűlést, és ajánlatot tett. Ha övé a birtok, megadja nekünk a győzelmet. Rajmund gróf nem egyezett bele. De néhány további, éhezéssel töltött nap végül meghozta a várva várt igent. Én mit tehettem. Emberek ezreiről volt szó. Bohemund akkorra már kész tervvel állt elő. Talált egy kapuőrt, aki valaha keresztény volt. Firuz bég, ez a neve. Egy parancsnok. Antiochia falait emberi erő nem rombolhatta le. Csak emberi furfang. Rögvest három bástya a miénk lett. Ha ő nincs, itt pusztulunk a falak előtt.

- Mert most jobb, igaz? Most nem a falak előtt, hanem azok mögött fogtok éhen veszni.

- Hogyan?

- Itt nincs semmi, Adhemar! A védők feléltek mindent.

A püspök megrettenve hőkölt hátra. Látta Caspar varázslatos szemeiben, hogy a fiú miről beszél. Éhségről. Arról, ami az ő nem emberi valóját is szaggatja. Ezek az emberek itt hónapok óta nélkülöztek, önkéntes böjtöt tartva, ami csak szép szavakkal leplezte az iszonyatot, hogy nincs mit enniük. Rávette őket, hogy még bírják kissé. Erre az áhított város lesz a temetőjük?!

- El innen, amíg még lehet - szólt csöndesen a vámpír.

- Nem tehetem. Felesküdtem.

- A pápának. Na és?

- Istennek. Neki tettem esküt. Maradnom kell - karikás szemekkel nézett le rá. Caspar bólintott. Áldozat. Ez nem volt idegen tőle. Ezt értette. Adhemar karja ölelésre lendült. A karcsú gyermeki alak egészen elveszett a porlepte köpeny hullámaiban. A püspök megcsókolta ragyogó fekete haját.

- Hamarosan felkel a Nap. Aludj jól, gyermekem.

 

 

 

 

 

Vásárlási lehetőség...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Elveszítve