Ismét orangután bébi született a Budapesti Állatkertben!

A már tízhetes Móric féltestvére szombaton jött a világra

 

Az augusztus elején született Móric után most újabb orangután bébi jött világra a Budapesti Állatkertben. Az apróságot egy kis szerencsével már a nagyközönség is láthatja. A látogatók bevonásával azután kaphat majd nevet, ha a neméről kétséget kizáróan megbizonyosodtak.

 

Újabb örvendetes családi esemény történt a Fővárosi Állat- és Növénykertben lakó szumátrai orangutánoknál (Pongo abelii)! Alig tíz héttel azután, hogy a Lia nevű nőstény augusztus 5-én életet adott Móricnak, az azóta már közönségkedvenccé vált orangután kisfiúnak, egy másik nőstény, Jula is bébivel örvendeztette meg a városligeti intézmény közönségét. A jövevény október 10-én, szombaton hajnalban született. Az állatkerti szakemberek úgy látják, hogy a mostani bébi valamivel nagyobb, mint az augusztusi születésű Móric volt világra jövetelekor. A gondozók azt gyanítják, hogy a pár napos apróság is kisfiú. Nevet várhatóan most is a közönség segítségével, internetes szavazás útján keresnek majd neki.


Testvérek és féltestvérek

A két orangután anyuka, a 18 éves Jula és a 19 éves Lia apai féltestvérek. Együtt érkeztek Budapestre 2013 márciusában a Müncheni Állatkertből. És mindketten voltak már anyukák korábban is, méghozzá 2014-ben. Az akkori ellések időpontja még közelebb volt egymáshoz: Jula november 24-én hozta világra AnnaHannát, Lia pedig mindössze 24 nappal később, december 18-án Lone-t. Így mindkét anyukának van egy-egy nagyobbacska, 6 éves lánya is a közelmúltban született kölyke mellett. S mivel mindegyik gyereknek Chuij, a 24 éves, Hamburgból érkezett hím az apja, ezért az ugyanazon anyától született kicsik édestestvérek, az egyazon évben született gyerekek pedig apai féltestvérek.

A nőstény orangutánok az utódnevelés fortélyait általában úgy tanulják el a természetben is, hogy még anyjukkal vannak, amikor ő már a kistestvérükről gondoskodik. Így igen természetszerű, hogy a két anya idősebb lányainak az Állatkertben is lehetőségük van figyelemmel kísérni kistestvérük cseperedését és a róluk való anyai gondoskodást. Az első napokban az anyák általában tolakodónak tartják idősebb utódjuk közeledését, akiknek pedig azt kell megszokniuk, hogy anyjuk most már a kistestvérrel foglalkozik többet. De ezután általában hamar feloldódnak a kezdeti feszültségek, és így a nővérek igazi jó testvérként érdeklődnek a legfiatalabb jövevények iránt.


Játékok váltogatva

Az orangutánok nagyon szeretnek játszani! A pár napos, illetve a tízhetes bébi persze még kicsi az ilyesmihez, de a két hatéves állat, sőt, az idősebbek is jó néven veszik, ha gondozóiktól érdekes, izgalmas, sokféle játéklehetőséget kínáló tárgyakat kapnak. Már az állatok kifutója, illetve fűtött belső férőhelye is úgy van berendezve, hogy sokat mászhassanak, összetalálkozhassanak, de akár félre is vonulhassanak (hiszen az orangutánok a természetben jobbára magányosan élnek). Remek vackot szoktak építeni maguknak fagyapotból, és a kartondobozokkal, műanyag dézsákkal is sok mindent tudnak kezdeni. Például alábújnak úgy, hogy a látogatók néhány percig csak a lefordított dézsát látják jönni-menni a belső csarnokban.

Mivel az anyaállatok előző, most hatéves kölykei számára szokatlan élethelyzet, hogy kistestvéreik miatt érthetően kevesebb anyai figyelem jut rájuk, különösen jó néven veszik az új játékokat, szórakozási lehetőségeket. Éppen ezért az Állatkert Alapítványa nemrégiben egy egész készletre való új játékot, etetőlabdákat, kartonokat, papírtekercseket adott át az orangutánok gondozóinak. Ezek egy részét az állatok már meg is kapták, de nem egyszerre az összeset, hiszen a különféle játékokat rendszeresen váltogatni kell, hogy azok mindig az újdonság élményét adják a játékos kedvű emberszabásúaknak.


Budapesti orangután történelem

A Fővárosi Állat- és Növénykertben az 1890-es évek óta foglalkoznak orangutánokkal, bár az 1980-as évekig nem volt mód szaporításra is alkalmas tenyészállatok tartására. A budapesti orangután bébik sikertörténete közel harminc éve kezdődött, az 1991-ben született Tónival, aki nevét az Állatkert egykori főigazgató-helyettese, az intézményben 33 éven át dolgozó dr. Fischer Antal (1934-1991) emlékére kapta. Tóni ma már a Drezdai Állatkert nagy népszerűségnek örvendő lakója.

Tónit követően még további kilenc orangután született Budapesten: Mengi 1996-ban, Vendel 2000-ben, Moira és Vilmos 2010-ben, Bulu Mata, AnnaHanna és Lone 2014-ben, illetve Móric és a legújabban világra jött bébi 2020-ban. Vagyis az intézmény jelentősen hozzájárult e kritikusan veszélyeztetett állatfaj fennmaradásához, természetvédelmi célú szaporításához.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek