Irigység

Jane szörnyen irigyelte barátnőjét. Mindent jobbnak talált rajta, a kinézetét, hajviseletét, szokásait, elfoglaltságait, baráti körét.

 

 

Jane szörnyen irigyelte barátnőjét. Mindent jobbnak talált rajta, a kinézetét, hajviseletét, szokásait, elfoglaltságait, baráti körét. Úgy gondolta, még a nap is szebben süt Miriamra, hiszen lám, a természet is elkényezteti. Miriam a maga egyszerű módján élte életét, dolgozott, nevelte három rakoncátlan gyermekét, vezette a háztartást. Amikor ideje engedte, leült a számítógépe elé, és gyönyörű történeteket írt. Élete 38 éve során rengeteg tapasztalatra tett szert, olvasni is szeretett, ami egyedi kifejezőkészségével párosulva kiváló alapot nyújtott a jobbnál jobb novellák megszületéséhez. Eleinte az asztalfióknak, pontosabban a számítógép memóriájának írta műveit, de barátai biztatására elküldött néhányat különböző pályázatokra. Legnagyobb meglepetésére egy rangos megmérettetésen azonnal elnyerte az első díjat. A boldogság mámorában úszva hívta fel barátnőjét, hogy elújságolja a jó hírt, ám Jane-től csak egy hűvös gratulációra futotta. Miriamnak kicsit rosszul esett ez a reakció, de Jane rosszkedvének tudta be az egészet, és hamar napirendre tért a dolog fölött. Jane maga is szeretett volna írni, egész életében a Nagy Regény elkészítését tervezte, de soha nem lett több puszta gondolatnál. Azt viszont elviselhetetlennek találta, hogy Miriam indult egy pályázaton, és azonnal nyert. Mitől más Miriam, mint ő? Elhatározta, hogy kilesi a titkot. Valójában Jane-nek sem akadt oka panaszra, ha boldog házasságban nem is élt férjével, inkább a csendes megszokottság jellemezte őket, gimnazista fia kitűnően tanult, s bár már a második munkahelye szűnt meg nemrégiben, az angol és a német nyelv tanításával egészen csinos összeget keresett. Igen ám, de Miriamnak sokkal szőkébb és hosszabb a haja, mint neki. Hiába veszi meg a legdrágább szőkítőket, megy el a legnevesebb fodrászokhoz, sohasem sikerül olyan hajkoronát varázsolnia, mint Miriamé. Na és mitől olyan karcsú Miriam? Találkozásaik alkalmával mohón falja a süteményeket, mégsem hízik egy dekát sem, holott Jane halálra éhezteti magát, és csak egyre több a súlya. Néha annyira éhes esténként, hogy legszívesebben az egész házat megenné, de vacsora helyett inkább fut három kört. Miriam kapcsolata a férjével legendásan harmonikus, ha nem is értenek mindenben egyet, sugárzik róluk a meghittség, és tiszteletben tartják a másik szabadsághoz való jogát. Jane-t rendkívül dühítette barátnője tökéletessége. Az meg sem fordult a fejében, hogy az egész talán csak illúzió, Miriamnak is megvannak a maga hibái, csupán Jane fantáziája nagyítja fel a dolgokat. Az irodalmi siker az utolsó cseppet jelentette a pohárban. Elhatározta, ő is olyan lesz, mint Miriam, mindenben utánozni fogja. Először is frizurát váltott, bár a szőkeségben nem érte utol. Lemondta tanítványait, és a számítógépe elé ült. Meg fogja mutatni, hogy ő is tud olyat írni, mint Miriam, sőt, még különbet is. Hosszasan bámulta a monitort, de egyetlen épkézláb gondolat sem jutott az eszébe. Miről írjon? Gyerekkori emlékek után kutatott, megpróbált felidézni egy jól sikerült nyaralást, volt osztálytársai arcát képzelte maga elé, mégsem jött az ihlet. Leírt pár mondatot, ám ő maga is pocséknak találta. Dühösen püfölte a billentyűket, erőlködésének azonban nem lett gyümölcse. Jó pár napnak el kellett telnie, mire két oldalt összehozott. Első hevületében meg akarta mutatni Miriamnak, már majdnem rákattintott a küldés gombra, csak az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Hogyisne, hogy Miriam megtudja, és ellopja a gondolatait! Izgatottan keresgélt különböző pályázatfigyelő honlapokon, de egyet sem talált, ami megfelelt volna. Helyette elküldte néhány irodalmár ismerősének, hogy mondjanak véleményt róla. Meg volt győződve arról, hogy bár a vajúdás nehezen ment, páratlan művet alkotott. Nem kellett sokat várnia a válaszra, a tekintélyes egyetem irodalomprofesszora udvariasan bár, de negatívan értékelte novelláját, és még csak nem is buzdította a folytatásra. A többiek is hasonlóképpen vélekedtek. Jane szétpukkadt a dühtől. Csapkodott, naphosszat nem állt szóba a családtagjaival, tányérokat vágott földhöz, a legapróbb semmiségért is ordítozott. Férje hasztalan próbálta csitítani, fia a szobájába menekült, és teljes hangerővel zenét hallgatott. Mivel a csodák általában három napig tartanak, Jane is lecsillapodott. Elhatározta, nem adja föl. Soha nem engedi, hogy Miriam fölébe kerekedjen, még ha a fene fenét eszik, akkor sem. Szerencsére kapóra jött, hogy Miriam meghívta hozzájuk.

 

Verőfényes június eleji napon érkezett a tizenhat emeletes toronyházhoz. A metrón eléggé megizzadt, de barátnője bizonyára megkínálja majd valamivel. Hosszasan nyomta a kapucsengőt, mire Miriam válaszolt. A liftben klausztrofóbiásnak érezte magát, ráadásul két emelettel feljebb szállt ki, így gyalogolhatott vissza a nyolcadikra. Tudta, fogynia kéne, a mérleg megint jóval többet mutatott a szokottnál, de előző este sem bírta megállni, hogy ne egyen a rakott káposztából egy jó adagot. Miriam széles mosollyal fogadta. A besötétített, kellemesen hűvös nappaliban foglaltak helyet, a vastag szövetfüggöny nem engedte át a napsugarakat. Jane eddig észre sem vette a bordó függönyt.

- Hú, de jó függöny! - áradozott. Nem nyugodott addig, amíg Miriam el nem árulta, hogy hol vásárolta. Elhatározta, barátnőjétől egyenesen az áruházba megy. Kezdetben mindenféle apróságról fecsegtek, a jéghideg citromos limonádé üdítőn hatott Jane-re, majd az irodalomra terelődött a szó. Miriam elárulta, hogy éppen egy kisregényen dolgozik. Egy európai szemmel is jelentős kiadó hirdetett pályázatot, már majdnem elkészült vele, csupán az utolsó mondat van hátra. Nem akarja elsietni, mert szerinte egy irodalmi műben az első és az utolsó mondat a legfontosabb. Jane szeme azonnal felcsillant, de Miriam vonakodott megmutatni. Nem szívesen avatott be a férjén kívül senkit az írásaiba, amíg be nem fejezte. Jane-t viszont olyan közelállónak érezte magához, hogy engedett az unszolásnak. Jane érdeklődve vette a kezébe a frissen nyomtatott papírokat, de nem volt türelme végigolvasni.

- Elvihetném magammal? - kérdezte. - Túl hosszú ahhoz, hogy itt elolvassam, és még annyi mindenről szeretnék veled beszélni.

- Hát - habozott Miriam -, nem is tudom. Az az igazság, hogy még nincs is kész.

- Nem baj, attól még ideadhatod!

Végül abban maradtak, hogy emailben elküldi.

 

Jane sietett haza, ahogy csak bírt, még a függönyvásárlásról is elfelejtkezett. Rögtön bekapcsolta a számítógépét. A pályázatról ő is tudott, találkozott a felhívással keresgélései során, de nem bízott magában annyira, hogy képes legyen egy kisregényt megírni. Megnyitotta a fájlt, gyorsolvasással átfutotta, majd a saját nevében elküldte a kiadónak. Csak órákkal később jutott eszébe, hogy az utolsó mondat hiányzik. Mindegy, legyintett magában, a nagy művészek is nyitottan hagyják műveiket, a befejezést az olvasóra bízva. Eközben Miriam szintén a gépnél csücsült, azon a bizonyos mondaton töprengett. Több variáció is megszületett a fejében, átírta, újra komponálta, míg úgy határozott, jó lesz úgy, ahogy van, nincs szükség arra az utolsó mondatra. Egyelőre azonban még nem küldte el, hagyta, hadd érlelődjön, még úgyis hátra volt két hét a leadási határidőig, amit ki is várt. Legnagyobb meglepetésére pár nap múlva a kiadó arról értesítette, hogy plágium gyanúja miatt kizárták a versenyből. Méltatlankodó levelére azt a választ kapta, hogy írása szóról szóra megegyezik Jane Overtime két héttel korábban benyújtott művével. Újabb elektronikus levelének hatására szembesítésre hívták össze az érintett feleket a kiadó egyik irodájába. Miriamot teljesen elbűvölte az impozáns épület, a lift nesztelenül suhant a huszonharmadik emeletre. Puha szőnyeg vezetett a hipermodern irodához. Terebélyes, szakállas férfi fogadta a hatalmas íróasztal mögött. Jane már ott ült a piros csővázas széken. Miriam félénken foglalt helyet, tudta, meglehetősen parázs vitának néz elé. Valóban így történt, Jane kötötte az ebet a karóhoz, miszerint a kisregény az ő szellemi alkotása. Miriam hiába bizonygatta, hogy ő írta meg először, ő küldte el emailben barátnőjének, már gúnyosan ejtve ezt a szót, hogy barátnő; amit egyébként bizonyítani is tud, meg kell nézni a gépén az elküldött levelek között, Jane erre is talált magyarázatot, ő írta a művet, és máig bánja azt a percet, amikor elvitte lemezen Miriamnak megmutatni, aki visszaélt a bizalmával, és saját alkotásának tünteti fel. A kiadó Jane-nek adott igazat, ugyanakkor abban egyeztek meg, hogy nem tesznek feljelentést Miriam ellen. Jane megnyerte a pályázatot, a vele járó egymillió Ft-ot. Lelkiismeret-furdalás nélkül nézte, amint a könyvesboltok polcain az ő neve alatt sorakoznak a kötetek. Hamarosan felkapott író lett, egyre több meghívás érkezett író-olvasó találkozókra. Ehhez persze át kellett tanulmányoznia a kisregényt, nehogy kiderüljön a turpisság. Miriam azóta is mélyen hallgat a történtekről, az írást pedig végleg abbahagyta.

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#17. 2012. június 4. 19:32
Nem tudok nyugodni. Az igazságérzetem igen dolgozik.
Az emailben küldött anyagoknál, megjelenik az óra is és a dátum is. Igy a zsüri láthatta volna ha ellenőrzi, hogy ki írta meg hamarabb és küldte át a másiknak. Hiszen Jane jóval később tudta fel rakni, óra szerint, mert át kellett olvasnia.
Ez a kulcs az igazsághoz. A gép az anyagot tárólta.
janos
#16. 2012. június 4. 17:49
Na igen, még annyit szeretnék hozzá fűzni, nagyon bosszant az eset.
janos
#15. 2012. június 4. 17:40
A billentyü püfülésnek csak akkor van eredménye, ha az író maga részt vett a megtörtént eseményben. Nekem ez sikeresebb.
Ha viszont mások elmondásai szerint írok, nehezebben kapok rá kifelyezéseket mert nem vagyok témában. Aki pedig mások alkotásait eltulajdonitja a végén bele bukkik.
A barátság itt az írásodban, meg kérdőjelezhető. Az alkotás azért nekem tetszik, a téma is.
Gratulálok!
Eliza Beth
#14. 2012. június 4. 11:58
Kíváncsian várom!
előzmény: Rozalia hozzászólása, 2012. június 4. 09:30
Rozalia
#13. 2012. június 4. 09:30
Hamarosan következik a folytatás, ahol árnyaltabb képet kapunk a szereplőkről.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. június 4. 08:01
Rozalia
#12. 2012. június 4. 09:29
Igen, igazad van, az országot tekintve következetesnek kell lenni. Köszönöm, hogy elolvastad!
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. június 3. 18:25
Rozalia
#11. 2012. június 4. 09:28
Mindketten nagyon bonyolult személyigégek, és Miriam valóban nem harcolt a jogaiért, holott megtehette volna. Azt hiszem, még most sem késő, hamarosan következik a folytatás.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. június 3. 17:45
Rozalia
#10. 2012. június 4. 09:26
Köszönöm szépen! :)
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. június 3. 09:23
Rozalia
#9. 2012. június 4. 09:26
Kedves Eliza Beth!

Valós alapból indult, de az írói fantázia kicsit átalakította. Köszönöm a hozzászólásodat!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. június 3. 11:17
Rozalia
#8. 2012. június 4. 09:24
Köszönöm, hogy elolvastad. Bármennyire is képtelenségnek tűnik, valós alapot fejlesztettem tovább.
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2012. június 3. 09:16
Juhász Kató
#7. 2012. június 4. 08:01
Ez a kapcsolat nem volt barátság, az egyértelmű. A barátok örülnek egymás sikerének.
Írásod stílusa tetszett, de az előttem szólókban felmerült kétségek bennem is kérdőjeleket hagytak. Nagyon egyszerűen tisztázni lehetett volna a tényeket. Érthetetlen az is, hogy egy jellemtelen emberben való csalódás miatt egy tehetséges író mért hagyta abba az írást.
Answer
#6. 2012. június 3. 18:25
Elfordulhat ilyesmi, bár a leírt körülmények nem igazán meggyőzőek, életszerűek.
Például, - és minden bántás nélkül írom - nem derül ki, hol játszódik a történet...
A nevek angolszász jellegűek, a nyeremény egymillió ft (?)
Talán "egymillió ft-nak megfelelő összeget..." kellene.
Ettől függetlenül jó az írás!
Gratulálok!
Fer-Kai
#5. 2012. június 3. 17:45
Számomra elég valószerűtlen, különösen a történet vége.

"Lelkiismeret-furdalás nélkül nézte, amint a könyvesboltok polcain az ő neve alatt sorakoznak a kötetek."

Ez a mondat így inkább azt sugallja, hogy többféle írás is megjelent tőle, bár jelentheti azt az egy kisregényt is, amit több példányban is elhelyeznek a polcon (vélhetően ez utóbbi verzió volt a cél).

Nehéz elhinni, hogy felkapott író lehet belőle, és író-olvasó találkozókon egy ilyen tehetségtelen, gátlástalan emberről előbb vagy utóbb nem derül ki a "turpisság".
Nem véletlen, hogy komolyabb pályázatokon nyilatkozni kell az írás szerzői jogáról. Utána bíróság vizsgálhatja (szakértőkkel megsegítve), ki állít valót vagy valótlant.
De amit legkevésbé tudok elhinni, hogy egy tehetséges író - különösen ha elhivatott - ilyen ügy miatt abbahagyja az írást. Egyéb kétségeim is támadtak ezzel kapcsolatban:
"Miriamot teljesen elbűvölte az impozáns épület, a lift nesztelenül suhant a huszonharmadik emeletre."
Lehet elhivatott, akit elbűvölnek a külsőségek, a "siker" státuszszimbólumai?
Persze ezt úgy is fel lehet fogni, hogy a nagyon-nagyon "fekete" barátnővel szemben ő már legalább nem olyan nagyon-nagyon "fehér".
Eliza Beth
#4. 2012. június 3. 11:17
Izgalmas írás.

Itt: "meg kell nézni a gépén az elküldött levelek között, Jane erre is talált magyarázatot, ő írta a művet, és máig bánja azt a percet, amikor elvitte lemezen Miriamnak megmutatni " -- nem igazán értem, mi köze egymáshoz a kettőnek. Ha én lemezen elviszek valamit, azt nem küldik vissza emailban, minek? Ha valós történet, akkor a kiadó igazán felületes volt. Ha nem valós, akkor viszont sánta.

Miriam abbahagyta? De Jane sem folytathatta, hiszen tehetségtelen. A kiadó helyében ott a szembesítéskor adtam volna egy papírt és tollat mindkettőnek, aztán bizonyítson a tehetség! De ez már az én verzióm :-)))

Ezektől függetlenül is tetszett. Élethűen leírtad az irigység kialakulását, jó a stílusod is.
Balage
#3. 2012. június 3. 09:23
Tetszett írásod. Valóban meg kell az embernek válogatnia a barátait. Örülök, hogy olvashattalak! Már rég jártál felénk :o)
Ruder - Jana
#2. 2012. június 3. 09:16
Érdekes történet. A barátnő kifejezés ebben az esetben semmiképpen sem releváns. Egy barátságban ilyesmi nem történhet meg.
Remélem, nem megtörtént, személyes indíttatású az írás. Miriam nem cselekedett helyesen. Egy lopott írás, nem versenyezhet a tehetséggel, ami bizonyítható, ha Jane újabb írásokra képtelen...
A történet, amúgy is olyan képtelenség. Nem értem, miért nem találtak bizonyítékot...

Jó volt olvasni. Inspirált engem is a történet továbbgondolására.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek