Iránytű az új civil világban: hitelesség és profizmus

A gazdasági szektor profizmusára szükség van a civil világban is. Persze nem arra a "vérprofizmusra", ahol kőkemények a játékszabályok, ahol a létet a kereslet és a kínálat folyton változó kíméletlen

törvénye és a rugalmas alkalmazkodás képessége szabályozza.

A civilszervezetek működési mechanizmusa komoly fejlesztésre szorul, de a megoldás nem eme rideg profizmus átvétele. A cél a két létforma egyezőségének és különbözőségének harmonizálása - fogalmazta meg a civil-társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár, aki szerint a professzionális menedzsmenti szisztéma alkalmazásával a befektetett erőforrások jóval magasabb szinten térülhetnek meg a „társadalmi ügyek piacán" is.

 

 A civilek munkájáról, bizalomról, szervezetfejlesztésről, társadalmi kommunikációról, a média felelősségéről, jótékonyságról, modern filantrópia szemléletről beszélgettem Dr. Latorcai Csabával, kötetlenül...

 

Olyan lett ez a törvény, amilyennek szerette volna?

-        Nagyjából igen. Most úgy látom, hogy a főbb célok maradéktalanul teljesültek. A törvényalkotási folyamat természetes velejárója, hogy menet közben egyeztetni kellett, és ahol szükséges volt ott kompromisszumokat kellett kötni. Úgy gondolom, hogy a törvény ahhoz képest, amit júniusban társadalmi egyeztetésre bocsátottunk nagyon sok mindenben változott. Jóval radikálisabb változásokat is be lehetett volna iktatni, de be kellett látni, hogy kontraproduktív, ha egyszerre akarunk mindent megváltoztatni, hisz úgysem tudnának a szervezetek lépést tartani. Végül egy olyan törvényt sikerült összeállítani, amiben a célok nem kerültek veszélybe, és a szabályozási irányokat, valamint azok szükségességét mindenki elismeri.

 

Felkészültnek érzi a civileket a megújulásra?

 

-        Lehet, hogy többen nem állnak készen a változásra, kötődnek a bevált utakhoz, és a korábbi eredményekre építenének. A versenyhelyzet diktálta gyors változás a szociális ellátásban, és más társadalmi ügyek megoldásában nem értelmezhető teljesen azonos módon, mint az egyéb kereskedelmi szolgáltatások piacán. A húsz év alatt felnőtt civilszervezeti mezőny gondolkodásbeli és szervezeti átalakulása lassabb ütemben várható. A gyorsabb fejlődésnek, a jobb szakmai felkészültségnek és a letett eredménynek egy szervezet továbbélésében szerepet kell játszani. Azonban a lassabban átalakuló szervezeteknek éppúgy helye van a rendszerben. Nem szándékunk, hogy bárkit is a kiszerveződésre sürgessünk a természetes kiválasztódás helyett, vagy mesterségesen létrejövő, „kvázi profibb" összefogó szervezetek alá tereljük be őket. Lényegesnek tartom kiemelni, hogy a tartalmi teljesítés nélküli ún. ernyőszervezeti létet nem tolerálja az új törvény...

 

Mit tart a törvény legfontosabb szakmai törekvésének, ami a civilszervezetek életében eddig hiányosságként jelentkezett?

 

-        A professzionálisabb menedzsmenti működés és az alapvető szemléletbeli változás elérése Ilyen célkitűzés. A „piaci profizmus" bizonyos elemeinek átvétele növelheti a szervezetek tudatosságát, ami hozzájárulhat a hatékonyabb működéshez. Lényegesnek tartom, hogy a stratégiai tervezés, a hosszabb távon való gondolkodás beépüljön a szervezetek mindennapjaiba, képesek legyenek tevékenységük reális értékelésére, a gyorsabb helyzetfelismerésre, és a megfelelő reagálásra. Elérkezettnek látom az időt arra, hogy az elméleti szinten sokat emlegetett szervezetfejlesztés a gyakorlatban is megtörténjen.

 

Civillét és profizmus megférhet egymással?

-        Is-is. Arra azért figyelni kell, hogy a profizmus ne menjen a civilszervezetekre jellemző kreatív, innovatív alkotás és a humánusabb szervezeti lét rovására. Viszont az tény, hogy a civil szervezetfejlesztésben helye van a cégek menedzsmenti működéséből átvehető tudásnak. A két mechanizmust - a gazdasági szektor eredményorientáltságát és a civilekre jellemző kreatív-innovációs szemléletű, lazább szervezeti formát - kell közelíteni egymáshoz. Ezzel szoros összefüggésben említhető a marketingmunka és a kommunikáció szervezésének ismerete, alkalmazása is. Ezeken a területeken szinte ugyanúgy kell működniük a nonprofit szervezeteknek, mint a forprofitoknak.

 

Civilek versenyhelyzetben vannak a szűkös médiafelületen. Ráadásul sokkal körültekintőbben kell kommunikálniuk... Hogyan lehet ezen változtatni?

 

-        A változás lehetőségét elsősorban a civilek mielőbbi szervezeti fejlődésében, szakmai megerősödésében látom. Az autodidakta módon megszerezhető tudás a szervezetfejlesztésnek csak egy minimum szintjéig elegendő, aki ott megreked, az ne álmodozzon többről, nagyobb dolgokról. Aki többre vágyik, annak tudomásul kell venni, hogy eléréséhez több ismeretre, más készségekre van szükség. A professzionális tudás megszerzéséhez az új törvény megteremti az ún. inkubátorszolgáltatásokat, amiket a „civil információs centrumok" nyújtanak majd. Ezek a szolgáltatók pályáztatással kerülnek kiválasztásra a törvényben előírt tevékenységek ellátására. A kommunikációs tevékenység hatékonyabbá tehető szakképzett önkéntesek, gyakornokok bevonásával.

És van még egy fontos dolog: a civilség nem tűrheti a konkurencia fogalmát. Kisebb és nagyobb szinteken komolyan össze kell fogniuk, hogy egy adott társadalmi problémára a legjobb megoldást megtalálják. Csak összefogással lehet egy társadalmat átalakítani, márpedig minden civilszervezet azért jön létre, hogy a környezetét valamilyen szempontból tudatossá tegye, átformálja.

 

Van-e civil médiafelület bővítésre irányuló igény, és ráfordítható összeg?

-        Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy legyen civilekkel foglalkozó sajtótermék. Szeretnénk a kommunikációs csatornákat bővíteni, és a civilekkel való kapcsolattartásra minden megyében partnerszervezetet találni, ami ennek lendületet ad szektoron belül. A kormányzat által működtetett „civil információs portálon" is szeretnénk egy felületet biztosítani a szervezeteknek amolyan chatjelleggel. Azonban arra nincs lehetőség, hogy költségvetési forrásból médiafelületet, rovatot, műsort vegyünk, vagy civil médiaorgánumot indítsunk, támogassunk. A médiának saját magának kell felismerni abban rejlő lehetőségét és felelősségét is, hogy ma már egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a jó példák bemutatására, a média igényesebb fogyasztói nem, vagy nem csak a sajnálatos botrányokra kíváncsiak.

 

A civilek iránti bizalom eléggé megtépázott...

-        Úgy gondolom, ha a tervezett rendszereket működtetjük, a nem hiteles szervezeteket kiszűrjük és tényleg a valós tevékenységet végző szervezetekhez juttatjuk a támogatásokat, akkor komolyabb eredményeket tudnak majd felmutatni. És tételezzük fel azt az ideális állapotot, hogy nincsenek botrányok, akkor „rossz híján" a médiának a pozitív eredmények bemutatása marad... Ha jótékonyságról, pozitív üzenetekről szól a sajtó, akkor szép lassan, de biztosan visszatér a civilszervezetekbe vetett társadalmi közbizalom is.

 

Hogyan fordítható a figyelem a „jó" irányba?

-        Szerintem még időben sikerül gátat vetni a negatív hírek terjedésének, és egyre többet hallunk majd a jótetteket véghez vivő civilekről. A társadalomban kialakult torzképet pl. bizonyos csoportok támogatásával, vagy a nagyobb segélyakciók bevételeinek nem megfelelő felhasználásával kapcsolatban csak a minél több pozitív példa bemutatásával lehet megváltoztatni. Ismerjük a jelenséget, sokszor egy-egy világkatasztrófa kapcsán hatalmas fellángolás van, aminek a felhangosításban a média élenjár, majd egy idő után mindenki belefárad úgy, hogy maga az alapprobléma nem oldódik meg, de már senkit sem érdekel... És a civilek munkája pontosan ebben tér el, ők nem kampányszerűen, hanem folyamatosan és kitartóan teszik a dolgukat, aminek kommunikálására valóban profi technikákat kell elsajátítaniuk a legkisebb szervezeteknek is. Olyan menedzsmenti tudásra kell szert tenniük, ami a szervezet teljes kommunikációjára kihat. Azt vallom, hogy nem attól profi vezető valaki, mert ő „szaki" valamiben, hanem attól, hogy „vezetni tud", és képes hatékonyan menedzselni egy ügyet.

 

Mi a véleménye a jótékonyságról, a modern filantrópia szemlélet szerint kinek, mit és miért éri meg támogatni, felkarolni?

 

-        Ez egy érdekes kérdés, és komoly statisztikai adatgyűjtést is lehetne folytatni erre. Szerintem verbalitás szintjén és nagy általánosságban megközelítve a témát mindenki adakozó természetű, szeret segíteni, a jóért tenni. Viszont, amikor az egyének szintjére megyünk, akkor ott máris mindenki a szociális állapotára hivatkozva felsorolja, hogy a karitatív tevékenységekre miért nincs anyagi lehetősége, vagy ideje. Merthogy természetben is lehet jótékonynak lenni. E tekintetben hatalmas lépésnek tartom a köznevelési törvényt, ami szerint néhány év múlva már az érettséginek előfeltétele lesz, hogy a középiskolás fiatal társadalmi szolgálatot végezzen meghatározott időtartamban, amivel a forrásban lévő személyiségeket kinyitjuk a jóra, a világ dolgaira. Nagyszerű dolog megtapasztalni, ha személyesen tesznek egy társadalmi cél érdekében, az milyen jó érzés. Úgy gondolom a jótékonyság fogalma nem pusztán az anyagi támogatással egyenlő. Sokkal több kihasználatlan potenciál van a természetbeni adakozás terén az országban.

 

Megjelent a közgazdasági fogalmak közt egy új, a GNH index, a bruttó nemzeti boldogság mutató. Az elmélet négy alappillére: fenntartható fejlődés, kulturális értékek, a természeti környezet megőrzése és a jó vezetés. Ezek elérésében lenne teendője a civileknek. Ön szerint?

 

-        Igen, jó volna, de ez a mutató egyelőre csak a megalkotás szintjén van, még nem mérik sehol. Most mindent a GDP-vel fejezünk ki. Véleményem szerint a kettő elég erősen korrelál egymással, tehát egyik a másik nélkül nem megy. Ugyanakkor Magyarországon a GDP-nek 6%-át a civilek állítják elő, ami egy hatalmas dolog. Ezt erősíteni kell, mert ha az emberek úgy járulnak hozzá a GDP növeléséhez, hogy az nekik személyes örömélményt jelent, akkor valóban annak a társadalomnak a gondolkodása is könnyebben át tud alakulni.

 

Így legyen. Ez végszónak is tökéletes. Köszönöm a beszélgetést!

Vajda Márta

 

 

Az interjú bővebb változata a civilkomp.hu-n és a muosz.hu/nonprofit olvasható >>

 

A Civilkomp a MÚOSZ Nonprofit és civilkommunikáció Szakosztály együttműködésével interjúsorozatot készít a civilmédia helyzet és a fejlődési irányok feltérképezésére az új civil törvény apropóján. Megkérdeznek kormányzati-, gazdasági- és civilszférabeli szakértőket, valamint több nonprofit-civil területen jártas adományozási marketing és kommunikációs szakembert, hogy hová pozicionálják ezt a törvényt, és milyen kihatását prognosztizálják a civilszervezetek fejlődésében és a társadalmi kommunikáció alakulásában.

 

  (Kép: m1 MA reggel)

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek