Illat

Tegnap színházban töltöttem el egy estét, különös érzés ez agyamnak, de ha közelebbről megnézem, s jobban kinyitom szememet, azt látom, hogy teljesen általános, sőt

 

 

Tegnap színházban töltöttem el egy estét, különös érzés ez agyamnak - de ha közelebbről megnézem, s jobban kinyitom szememet, azt látom, hogy teljesen általános, sőt semmi fajta furcsa dolog nem áll benne. Hisz a szemléletes ember, aki egy parányit is odafigyel a dolgokra, azonnal felfedezi a színházat séta közben is, s a szembejövő egyszerű úriemberben is a drámai hőst látja, aki hősi halált hal a trafikos néni kegyeiért, mert az a kocsmárosba szerelmes, aki épp tegnap halt meg.
Szóval különös érzésem támadt, de nem az előadás hatása ez, mert annak szünetében történt. Talán csak rásegített, kissé fogékonyabbá tett, mint egy erős külső inger, ami már elég könnyedén elindít az emberben egy folyamatot, a fantáziát.
Bár, lehet egy átlagos hétköznapon csak legyintek az esetre, nem foglalkozom annyira vele, csak rámondom: „van ez így!", de most, hogy teljesen rá vagyok állva a dolgokra, most, hogy hirtelen mindenre vevő vagyok, most, mikor minden egyszerre történik, mert valahogy a pici színházba belesűrűsödött a Nagy Világ, itt könnyebben meglátok, s megérzek mindent.
Megérzem azt a bájos...vagy izé...hmm, jut eszembe, nincs is jó kifejezés erre az illatra. Mit mondjak, hogy az olvasó értse? Nincs az illatnak mértékegysége, nem mondhatom rá, hogy harmincháromésfél kiló. Vak embernek tudnám így magyarázni a kék színt, mint ahogy most az olvasónak, mint egy náthás embernek, próbálom körbeírni az illat illatát.
Orromat azonnal megcsapta, mint ahogy az ajtót csapják rá az emberre, oly gyorsan történt az egész. Szívem is erősebben vert tőle, biz' isten, idegen gondolat derengett előttem, amit még sohasem éreztem, nem is tudtam mihez hasonlítani, annyira egyedi és mástól teljesen különálló agyszülemény ez az egész: szerelmes lettem egy illatba!
De vajon ki mer viselni ilyen illatot?
Fantáziám még inkább beindult, próbáltam az illathoz hozzáképzelni a Nőt, aki képes azonosulni ezzel az illattal. Két lehetőség, két véglet jött elő belőlem. Az egyik, aki épp testi hiányosságait próbálja valahogy helyrehozni, kompenzálni e tökéletes illattal. De ebben kevésbé hittem, sokkalta hihetőbb volt az, hogy ezt az illatot csakis olyasvalaki hordhatja magán, aki erre a leginkább alkalmas. Mintha a drogériákban is csak egy hosszú folyamat, zsűri beleegyezése után lehetne az illathoz hozzájutni, mondván, akárki azért mégsem kaphatja meg.
Ujjongva ficánkolt bennem a kíváncsiság, és mintha kiölték volna emlékeimből az első felvonás utolsó mozzanatát, ami még nemrégiben - az illat felfedezése előtt - még úgy izgatott, elindultam megkeresni az illat tulajdonosát. Pillanatra megtorpantam, mert nem bírtam tovább peregtetni az eseményeket magamban, nem bírtam tovább gondolni a dolgot, hogy mit teszek akkor, mikor találkozok az illetővel.
A gratuláció valamiért hiteltelennek számítana, hisz nem az ő képességéről van most itt szó és biztos bántaná, hogy csak ezért állok vele szóba, nem pedig azért, hogy kiderítsem jellemét. Mert biztosan van neki... Egyre inkább érdekelt a dolog, talán egyszerűsége miatt, hisz olyasvalami után rohantam, ami valójában minden nővel megtörténhet, ha bemegy a megfelelő üzletbe és megvásárolja. Tehetséget, személyiséget viszont nem lehet pénzért megvenni. Ekkor jöttem rá, személyiség-formáló tulajdonsága van ennek a parfümnek. Ízlelgetni is kezdtem a szót, amit az angol csak kecsesen így hív: pörfjúm!
Ezért ilyen érdekes ez az illat - gondoltam, s közben megszólalt az első figyelmeztetés. Lassan folytatódik az előadás. Jaj, tényleg, hisz én egy színházban vagyok. Lássuk, csak az első felvonásban, hogy is volt azzal a főhőssel, koponyával a kezében? Min filozofált? Jaj, ez az orr megőrjít!
Egész összezavarodtam, kizökkent most minden belőlem. Zavaros az előadás és zavaros az illat is. Már csak kusza emlék mindkettő, az egyik a másikat nem hagyja létezni agyamban. Nem bírok rájuk közösen figyelni. Mint a félálomban lévő ember, akiről azt sem lehet mondani, hogy alszik, hisz nyitva a szeme, de azt sem, hogy ébren van, hisz fekszik még az ágyban, s mozdulatai még határozatlanok. De éppúgy nem tudja hol járt álmában egy perccel ezelőtt és éppúgy nem tudja, hol van most. Csak néz ki a fejéből.
Világ! Hmm...mily érdekes! Nem ilyennek képzeltelek én el téged. Folyton, percenként csodák történnek benned, csak nagy rohanás az életünk és képtelenek vagyunk őket észrevenni, mert az apró és millió álcsodák elvakítanak. S többé, most látom, ismét elszalasztottam egy csodát - bár a nézőtéren vagyok, s várom az álcsodát (vö. második felvonás) - már nem érezhetem az orromban ezt a különös illatot.
Jó lenne, bár mégsem kívánom, hogy eljöjjön az Illat Nagy Országa, mert azonnal megszűnne csoda lenni, amint mindennapossá válna. Csak néha bukkanjon fel laza eleganciájával, és meg ne tudja mekkora csoda Ő az Emberi Orrban, mert ha egyszer kiderülne, csak csodálkozna, mekkora csodát keltett megjelenése. Abban a pillanatban elveszítené csodatevő-képességét, hisz már azzal a szándékkal jönne újra közénk, hogy csodát tegyen. Elveszítené úgy, ahogy én is elveszíteném íráskészségemet, ha egyszer végre valaki azt mondaná; „Ez igen, remekül írtad meg!"


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
katuska
#9. 2010. december 26. 11:09
Remélem írásaiddal illatosítod majd itt nekünk az ájert.Isten hozott a fedélzeten!
Szabó László
#8. 2010. december 24. 00:02
Köszönöm szépen és mindenkinek Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni!
Úgy érzem, már időszerű, hisz az óra most lépte át az éjfélt...
szerkesztőség
#7. 2010. december 21. 22:01
Remélem sokáig megőrződ humorérzékedet és lelkesedésedet.
előzmény: Szabó László hozzászólása, 2010. december 20. 23:05
Eliza Beth
#6. 2010. december 21. 21:29
Így, így! :-))))))))))))))))))))))))
előzmény: Szabó László hozzászólása, 2010. december 20. 23:05
Szabó László
#5. 2010. december 20. 23:05
Már mért ne volna humorérzékem!
Ezek szerint jó amit írok, vagyis nagyon rossz, tehát elveszett az íráskészségem. És ha elveszett az íráskészségem, azért van, mert tetszett, de ha tetszett, akkor jó amit írtam, de ha jó,akkor már nem tudok több jót írni, vagyis hát nem jó!
Azaz jó!:)
Ugye így értetted, vagy éppen teljesen máshogy...
Köszönöm a hozzászólást
szerkesztőség
#4. 2010. december 20. 16:54
:-) Reméljük érti.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. december 20. 15:54
Eliza Beth
#3. 2010. december 20. 15:54
Oltári pocsék írás!

Remélem, megmentettem az íráskészségedet! :-))))))))))))))))))))))))
[Azt is remélem, van humorérzéked! Ha mégsem, akkor az egész sztornó :-)))))))))))))) ]
szerkesztőség
#2. 2010. december 19. 18:56
Reméljük minél hamarabb meghallod ezt a mondatot, de azért nem hagy cserben íráskészséged sem. Üdvözlünk az oldalon.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek