Hűség

Olyan, mint az egészség. Nincs jelentősége, amíg van.

 

Mit is jelent? Tűnődöm. Van egyáltalán értelme ennek a szónak?
Mennyi benne az érdek, és mennyi benne az érdektelenség? Kinek fontos? És főként, kinek fontosabb?
Még soha nem ejtettem ki a számon azt, hogy „én hűséges típus vagyok".
Olyan, mint az egészség. Nincs jelentősége, amíg van.

Ízlelgetem.
Hű. Hű vagy. Hű vagyok.
Híve. Híve vagy. Híve vagyok. Híven teszek valamit. Hűséges vagyok.
Miért vagyok híve valaminek?
Híven olvasok egy újságot. De meddig? Amíg fenn tudja tartani az érdeklődésemet. Amíg érdekel, amíg nyújt valamit. Várakozó álláspontra helyezkedem, ha már nem a régi. Nem váltok, kivárok. Könnyű kivárni, ha nincs jobb, érdekesebb. No, de ha van? Híve maradok akkor is? Ez volna a hűség? Lemondás?
Bizonyos értelemben igen. És meddig? Meddig hűség a lemondás, lemondás-e, és meddig lemondás a hűség, és mettől kezdve számít balgaságnak?
Hűtlenség az, ha már nem vagyok híve valaminek? Ha nem csak újságot akarok híven olvasni, hanem szeretném híven követni kedvenc zenekaromat is?
Elítélendő, ha mást is híven akarok tenni? Hogy legyek hű, ha nem tudom, milyen híve lenni ennek, annak, amannak? Kóstolgatás, keresgélés, kíváncsiskodás, kutakodás nélkül hogyan tudjam eldönteni, hogy melyiknek és miért, és meddig akarok a híve lenni?

Hű vagyok. Mindahhoz, amit képes vagyok híven szolgálni, mert nem vesztette el a jelentőségét, mert még mindig fontos. Persze mondhatná valaki, nagy ügy így hűnek lenni! No, de amit nem szeretek, ami nem fontos, ahhoz miért legyek hű?
Ha azért vagyok hűséges, mert nem tehetek mást, mi abban a pláne? Akkor miért verjem a mellem, én most is híve vagyok?
Ha azért vagyok hűséges, mert élvezem az adott állapotot, mi abban a pláne? Akkor természetes, hogy a híve maradok.

Persze, mondhatnád, hogy mellé beszélek. Manapság a hűség szó szinte hozzá nőtt a párkapcsolatokhoz.
Hű-e hozzám a szeretőm, vagy nem? Hű vagyok-e a szeretőmhöz, vagy nem?
Ha valami képes csírájában kiölni az igazi hűséget, az a holtomiglan - holtodiglan, mert behatárol. Ez egy idő után elkezd nyomasztani, s ami nyomaszt attól igyekszünk megszabadulni.

Hűséges vagyok édesemhez. Könnyen teszem, mert szeretem. Ő is hűséges hozzám, nem nagy dolog, mert szeret. Ha múlik a szerelem, várakozunk egy ideig. Mert hátha visszatér, még ha szeretetté szelídülve is.
S hogy mi lesz, ha elkezdi kutatni van-e más rajtam kívül, amihez érdemesebb hívnek lenni?
Hagyom. Ha elveszett a varázsom, hát mit tehetek?
Ha nem leli maga körül azt az értéket, aminek a híve maradhat, hát elengedem. Nem várom el, hogy lemondással engem híven kövessen.

Még mindig ízlelgetem.
Hű. Hű vagy. Hű vagyok.
Híve. Híve vagy. Híve vagyok. Híven teszek valamit. Hűséges vagyok.

Egy dán mondás jut az eszembe.


„Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszajön, akkor hozzád tartozik.
Ha nem, akkor úgy a legjobb!"

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#5. 2012. november 25. 17:14
Jó írás!
béka
#4. 2010. november 29. 07:58
Kedves Mano!

Akkor számodra most már jelentősége van...
Visszaszerzett egészségedet sokáig őrizd meg!
Szép napod legyen!
mano
#3. 2010. november 28. 11:52
Ez pontosan így van. Én is most fejeztem be egy hosszú kórházi kezelést.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek