Hétköznapok, sóhajok

Hétköznapok, sóhajok , benned égő dallamok.

 

Napról napra élsz,
nem tudod az életbe mire is mész?
Múlnak a napok,
eltelnek a hónapok.
Reggel, ha felkelsz,
bizonytalanság mit meglesz.
Kergetnéd el magadtól,
s álmaidért szíved még,
fáradtan, de tovább harcol.

 

Próbálod tartani magad,
gyengének látszani,
s ezzel még fájdalmat okozni,
könnyekkel mutatkozni...
érzed, nem szabad.


Tudod van ölelés, mi reményt ad,
Szakadék szélén megfogja kezed,
sötétségben FÉNYT mutat.

Ott lesz, a bajban nem hagy,
akkor is ért, ha nem szólsz,
csak mellette vagy.

 

Éjszakák, mit egyedül jártál,
hideg házfalaknak támaszkodtál.
Ismerős utcákon csak bolyongasz,
itt már csak emlékeket szorongatsz.
Lassan lépkedsz hazafelé,
félelem fog el, és lelked húz új út felé.
Biztonságot megtalálni oly nehéz,
s tartozni valahova, hol nem félsz.


Gyermekkorodnak, fogadd el vége,
hisz ez is az élet része.
Szobád sarkába nem kucoroghatsz,
arcodon mosolyt mutass,
ha össze is törnél, omolnál,
szakadna a cérna, nem vérző sebeidtől
ordítanál, könnyeiddel küszködve fuldokolnál,
akkor maradj néma, az idő talán megáll néha.


Hétköznapok, sóhajok, benned égő
dallamok.
Öreg gesztenyefák, levelek hullnak a földre.
Siratják, mi véget ért,
de mint üvegszilánk TE nem törhetsz össze!
Hűvös szellő simítja arcod,
égre nézel, szavakat suttogsz,
s hinned kell, hogy hallja hangod,
utadat kíséri, segít az ANGYALOD!(Nagyi)

 

Leírás: https://mail.google.com/mail/images/cleardot.gif

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Ruder - Jana
#2. 2012. február 5. 12:59
Köszönöm, hogy olvashattam. Szépsége mellett erőt- adó!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek