HAZAJÁRÁS

NO COMMENT

 

Szabadságból visszajöttem a mába,
Az étel íze keserédes a számba.

Pislákol csak a jövőbe világító lámpa,
A csend mulat bennem, ezért van lárma.

Nézem az embereket, s olyan idegenek lettek,
Már pontosan tudom, mi az, mit tőlem elvettek.

Én engedtem, hogy tegyék, szabadon hagytam a lelkem,
Mikor már senki nem kérdezett, én akkor is feleltem.

Hiba volt, hogy mindenkinek meg akartam felelni,
Rám zúdultak a gondhegyek, és nem tudtam kezelni.

Akivel együtt éltem, a társamnak hittem,
Lányaim életútját jócskán félrevittem.

Nem vagyok felelős mindenért, azt azért tudom,
A bűntudat élesztőgombáját jó mélyre eldugom,

A szabályt - bármily nehéz - többé fel nem rúgom,
Lelkem finom fonalait, majd időben visszahúzom.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek