Hatvanéves a Diótörő

Idén hatvanéves az Operaház téli időszakának vitathatatlanul legkeresettebb és legsikeresebb előadása, A diótörő. A darab a jubileum alkalmából új díszletekben várja a közönséget.

 

Ivan Vszelovszkij, a Cári Színházak főigazgatója nyújtotta át ifj. Dumas: A diótörő és egérkirály című történetét Marius Petipának, a pétervári Marinszkij Színház vezető balettmesterének. A mester a Csipkerózsika hatalmas sikere után ismét Csajkovszkijt választotta zeneszerző munkatársának. A koreográfus részletező aprólékossággal írta meg a két felvonásra tervezett mesebalettjének szövegkönyvét, amely alaposan eltér az eredeti mesétől - jószerével csak a német patríciusmilliő és a diótörő-egérkirály párviadal maradt meg Hoffmann történetéből. Az álom-varázslat látomásai beleolvadtak egy drazsébolt-cukrászműhely árukészletébe. Marius Petipát betegsége megakadályozta a balett színpadra állításában, így első asszisztense, Lev Ivanov vitte színre a kétfelvonásos balettet.

A mesebalett eredeti szövegkönyvével készült verziókat a balettszínházak jobbára karácsony-környéki estéken játsszák a világban; talán a Petipa-féle librettó is ezt intonálja.

A budapesti Operaház közönsége 1927-ben, Brada Ede koreográfiájával és ugyancsak Petipa-i koncepcióval láthatta először A diótörőt. Szemere Árpád (az Operaház főrendezője) 1929-es átigazítása ellenére a háború befejeztéig azonban mindössze húsz alkalommal adták elő a balettet, amelynek 1950. február 16-án kezdődött új, s azóta töretlen sikerszériája. Hatvan évvel ezelőtt Vaszilij Vajnonen szövegkönyvével, s a koreográfus felesége, Klavgyija Annasevszkaja betanításában mutatták be a darabot.

            Vajnonen a saját olvasatában Gorszkijhoz, Hoffmannhoz, de legelsősorban Csajkovszkij muzsikájához igazodik; három felvonásban, tíz képre tagolta a balettet. Librettójában Silberhauserék Stahlbaumokként jelenítik meg a patríciuscsaládot; Klárából Marika, illetve Mária hercegnő lett, a gyermekek száma is egy fővel gyarapodott: Marika, Lujzi és Feri alkotják a gyermektriászt. Darabját 1934-ben Galina Ulanovával a főszerepben, a leningrádi Kirov Színház balett-társulata mutatta be - e változat jutott el hozzánk a Magyar Állami Operaházba. 1950-ben Csinády Dóra, Fülöp Viktor és Harangozó Gyula táncolták a főszerepeket.

A koreográfia azóta hatalmas sikerrel szerepel az Operaház repertoárján, amelyhez jelentősen hozzájárultak Oláh Gusztáv költői szépségű jelmez- és díszlettervei.

Az idei Diótörő-sorozat, a darab hatvanéves operaházi évfordulója alkalmából Oláh Gusztáv felújított díszleteiben várja a közönséget.

            Oláh díszletei a hagyományos, festett vásznak, amelyek ábrázolhatnak tájat, vagy akár szobabelsőt is. Az Operaház festőműtermében ezeket a hatalmas méretű vásznakat festik újra a műteremben dolgozó festőművészek és munkatársaik. A nézőtérrel párhuzamos óriási hátterek fentről lógnak alá - mégis kis helyen, könnyen tárolják azokat, hiszen feltekerhetők. Az előadás után lassan leereszkedik a rúd, amely tartja, és a díszletépítők lassan, mint egy hatalmas szőnyeget, feltekerik. „Színpadunk mérete határozza meg díszletelemeink méretét - mondja Juhász Zoltán vezető szcenikus, aki gondozza és felügyeli A diótörő díszleteinek felújítási munkálatait. - A háttér általában 17-18 méter széles és 12-14 méter magas - ezek a paraméterek vonatkoznak a mesebalett díszleteire is. Huszonnégy és fél méter a színpadunk teljes magassága, ami nem sokkal kevesebb, mint egy tízemeletes házé - ebben a hatalmas térben kell úgy gazdálkodnunk, hogy egy hatalmas háttér kiemeléséhez is bőven maradjon hely a fenti tartományban." Az oldalfalak léckeretre kifeszített vásznak, amelyeket ugyancsak újrafestenek a téli előadássorozatra. A diótörő esetében azért előnyös és fontos a könnyű díszlet, mert a felvonások alatt és között sok a gyors változás - ami azonnali cselekvést igényel, hiszen a színpadképnek pillanatok alatt kell megváltoznia. „Míg a színen mese van, a háttérben nincs mese, a díszítők jól begyakorolt mozdulatokkal változtatják a hátteret, hiszen a zene nem áll meg."

Az elmúlt hatvan évben A diótörő díszlete folyamatos karbantartás alatt állt, bár, hírlik, a hetvenes években átesett egy nagyobb felújításon, amelynek azonban nincs hivatalos dokumentációja. „Mindaz, hogy 2010-ben a darab látványvilága teljes egészében rekonstruálható, azoknak az embereknek köszönhető, akik az elmúlt hatvan évben odafigyeléssel és lelkiismerettel ápolták és tárolták ezt a veterán díszletet. Az elemeket most hetvenöt százalékban újragyártjuk. A fennmaradó részeket rossz állapotuk miatt az elmúlt években már újra megalkották, vagy jó minőségben feljavították."

A hatvanéves Diótörő díszleteinek újragyártása az értékőrzést szolgálja. A munkát némileg nehezíti, hogy a díszlethez nem tartoznak tervrajzok; mindössze fotók, és Oláh Gusztáv eredeti, ám csupán A4-es méretű látványtervei állnak rendelkezésre, az Operaház festőművészei ezek alapján tervezték meg az arányokat. „A minőségi alapanyagok felhasználásával és díszletfestő művészeink szakértelmével azt a célt szolgáljuk, hogy ez a díszlet a jövőben legalább annyi ideig szolgáljon, mint amennyit az eredeti kibírt." - mondja Juhász Zoltán.       

S hogy mit kap most a közönség? Ugyanazt a Diótörőt, élénkebb színekben - azaz originális előadást, eredeti díszletben.

 

 

Előadások: december 9., 10., 12., 15., 16., 18., 19., 23., 25., 26., 29., 30.

A Diótörő produkciókra ősztől folyamatos előrendeléseket vesz fel az Operaház szervezési osztálya, így elképzelhető, hogy már a november 2-án kezdődő jegyárusítás hetében betelik az összes előadás.

 

 

Bővebb információ: Operaház

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
szerkesztőség
#7. 2010. november 15. 16:14
Bocs. :-(
előzmény: Felicia hozzászólása, 2010. november 15. 10:56
Felicia
#6. 2010. november 15. 10:56
naa akkor már értem miért pontatlan :)
Szabados Melinda
#5. 2010. november 14. 11:07
Ez sajtóanyag az Operától.
előzmény: Felicia hozzászólása, 2010. november 14. 08:59
rapista
#4. 2010. november 14. 10:31
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fe/Alexandre_Dumas.jpg

eléggé nagyképű ember lehetett, aki "iparosokat", "négereket", "Srohmann-okat" alkalmazott, ahogyan a festők "iskolái" részt vettek az alakotások létrehozásában - sokan csak a főalakok arcát festették sajátkezüleg!

Félek, hogy ma sem idegen - azoknál, akik honoráriumért tudnak dolgozni..

Mi akkor is amatőrök vagyunk, amikor folyóiratokban megjelenünk!
rapista
#3. 2010. november 14. 10:19
hu.wikipedia.org/wiki/Id._Alexandre_Dumas

A diótörő (1844): E.T.A. Hoffmann történetének feldolgozása, Csajkovszkij később ebből írta A diótörő c. balettjét

ez a pontosÍtás megkívánja, hogy az idősebb Dumas-t megkülönböztessük az ifjabb a Dumas-tól!
Felicia
#2. 2010. november 14. 08:59
Szuper az írás! nagyon tetszett! érdekes, informatív, gördülékeny! kit tisztelhetek az írójában? egy valamit azonban nem értek, akkor most Hoffmann vagy ifj. Dumas írta az eredeti mesét?
Köszönöm!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!