Hátizsákos matrónák

Délután öt órakor sűrű sötétség övezi a vadászházat...

 

Délután öt órakor sűrű sötétség övezi a vadászházat, amelyet a településtől négy kilométerre - a ligetes rész és az erdő közötti sík területre - építettek. A téliesített faházat eredetileg is úgy tervezték, hogy abban benzines aggregátor szolgáltassa az áramot, a fűtést pedig két fatüzelésű vaskályha, míg a vízellátást két háromszáz literes ballonnal biztosítsák.  A fürdőszobát a konyhából függönnyel leválasztott négy négyzetméteren elhelyezett vasvázas tartóba süllyesztett két lavór jelenti, míg WC-re a háztól mintegy húsz méterre lévő házikóba kell járni.  Mindezek a huszonegyedik században puritán körülményeknek számítanak, olyannyira, hogy a kényesebb vadászok nem szívesen időznek itt, pedig az épületet körülvevő téglalap alakú sík terület bal alsó sarkában tornyosuló - kiválóan megépített és álcázott - magaslesről egyenesen rálátni az őzek vonulási területére.  Nyulakra és fácánra hajtással vadásznak, mely már szinte nem is számít igazán vadászatnak, miután a fácánokat két faluval arrébb lévő telepen mesterségesen keltetik, néhány hétig nevelgetik, majd kiengedik a pusztába, ám ettől még kezes jószágok maradnak és nem félnek az embertől.

Pattantyús Panka édesapja a helyi vadásztársaság elnökeként a komájával együtt felkészítették a vadászházat a hosszú hétvégére bejelentkezett négy vendégvadász fogadására, csakhogy azok az utolsó pillanatban meggondolták magukat, és lemondták a vadászatot, kiváltva ezzel Pattantyús papa dühét, aki nagyon készült e jeles eseményre.  Főleg azért, mert személyesen találkozhatott volna az egyik államtitkárral, akinek a második estére tervezett banketten szándéka szerint felvetné egy munkahelyteremtő beruházás ideáját, hogy a település felnőtt lakosságának, hatvan százalékának ne kelljen a közmunkából élnie. Panka erről mit sem tud, ezért kap az alkalmon, ha már úgyis feltöltötték a vadászház készletét, akkor szívesen ott töltene három napot, mégpedig egyedül.  Legalább senki sem vonná el figyelmét a diplomamunkája vázlatának megírásáról. Ezt nem így fogalmazza meg, ám édesapja ifjú felesége azonnal érti és melléáll, miután kétéves és négyéves gyermekei állandóan Pankán lógnak, ami egyrészt természetes, hiszen féltestvérek, másrészt férje is alaposan kényezteti felnőtt lányát, ami miatt mellőzöttnek érzi magát. Pattantyús papa azzal a feltétellel enged a gyengéd női unszolásnak, ha Panka magával viszi Fülest, a vizslát, hogy ne legyen teljesen egyedül.  

Délután, amikor kihozta az apja, a kellemes napsütésben nagyon tetszett neki a ház. Az országútról kanyargó földúton araszoltak az igazi mesebeli házikónak tűnő épületig.  Beindították az aggregátort, begyújtottak a konyhai kályhába, és Panka úgy döntött, ott alszik a dikón, ne kelljen begyújtani a másik kályhát. Füles izgatottan körbefutotta a tisztást, szaglászott, vissza-visszanézett a ház felé, követi-e a gazdája.   Pattantyús papa szigorúan visszaparancsolta és komoly szóval elmagyarázta neki, hogy nem kóborolhat el, Pankára kell vigyáznia. Füles mintha értette volna a parancsot, el sem mozdul a lány mellől. Nesztelen léptekkel követi, amikor kezében a zseblámpával, a csillagos sötét ég kupolája alatt kimegy a wc-re. Zajokkal telített az éjszaka csendje. Hallani a fű rezdülését, a fák ágairól lehulló levelek suhanását, a lágy szél szisszenését, melyek nem izgatják a vizslát, inkább beleszagol a levegőbe. Nem jár vad a közelben, de a környéken könnyedén felkutatná a rejtőzködő állatokat, ha nem lenne az őrzési feladata.  

Dolga végeztével kapkodja lábát a lány. Hidegben és sötétben báját veszti a délutáni mesebeli házikó, amely kivilágítva már magányos, titokzatos épület látszatát kelti. Gondosan bezárja maguk után az ajtót, a zárban kettőt fordít a kulcson, mégsem biztos abban, hogy kizárta a nem várt látogatókat. Eléje húz egy széket, kitámasztja vele a kilincset, melynek láttán mintha jót vigyorogna Füles. Gondosan kezet mos. Miért nem maradt otthon? Édesanyja ez idő tájt hívná vacsorázni, kivételesen nem a konyhában terítene, hanem a hallban, a nagy asztalon.  Kedvenc ételével kényeztetné, rakott kelkáposztával és túrós bélessel. Az ovális jénaiban a káposzta tetején halvány barnapiros a tejfel. Laza fröccs jár hozzá, és a süteményt forró kávé követné. - - Ne tanulj sokáig, kislányom, pihenned is kell - aggódna édesanyja és az este folyamán legalább kétszer benyitna a szobájába, hogy ideje nyugovóra térnie. Ehelyett rábeszélte, látogassa meg az édesapját, hiszen fél éve nem látta a féltestvéreit, akik kisgyerekek ugyan, de egyszer felnőnek. A szülők után elsők a testvérek.  Legalább nem lesz egyedül a világban. - A jövő hét végén pedig meglátogathatnád Pattantyús nagyanyádat is! Egy éve nem voltál nála!

Hideg sült csirkét eszik, kenyérrel és savanyúsággal. Füles elropogtatja a csontokat, lefetyel hozzá némi vizet és elnyúlik az ablak előtti rongyszőnyegen.  Pár perc múlva hangos szuszogása jelzi, hogy békés álmát alussza. Panka megpakolja fával a kályhát és úgy dönt, hogy jóllakottan, a melegben, egyedül, ebben a csendben, nem lehet gondolkodni.  Vázlattervet írni a szakdolgozathoz pedig egyenesen vétek. Pihenni kell, fejest ugrani az álom végtelen óceánjába, reggelig lebegni az óriás víztömeg felett, ellazulni, hagyni, hogy hullámok kényeztessék testét, mindaddig, míg kimossák belőle a gondot és a fáradtságot, mert csak tiszta tudattal lehet alkotni.  Momentán az óceán belefér a nagy lavórba, a kisebbet pedig elfoglalja a tenger. A palackos gáztűzhelyre felteszi a húszliteres bádog edényt, melybe kancsóval hordja a hideg vizet. Lehetséges, hogy nem is kellene ennyit megmelegíteni. Amit nem használ fel, az marad a reggeli mosdáshoz. Nem tudja Panka, mennyi idő alatt melegszik fel a víz. Elheveredik a dikón, magára teríti a bolyhos takarót, és úgy fordul, hogy láthassa a kályha rostélya mögött a lángnyelvek násztáncát. A vadászház csendjébe belesimul az égő fa pattogása és a vizsla egyenletes szuszogása. Leolthatná a villanyt, pusztán spórolás gyanánt, ám ahhoz fel kellene kelnie, ha csak másodpercekre is, ott hagyni a puha meleg fészket, melyben oly jól elhelyezkedett. Panka lehunyt szemmel győzködi magát, hogy jó ez így, legalább nem alszik el. Vajon komolyan gondolta édesanyja, hogy a következő hétvégét az apai nagyanyjánál töltse? Ez az utolsó gondolata, mielőtt ráborítja fátylát az álomtündér, átrepítve őt a lét tudatosan érzékelhető határán.

Halk kopogtatás a bejárati ajtón, melyre felébred Füles, felpattan és beleszagol a levegőbe, majd odamegy a kilincset kitámasztó székhez, ráharap a széklábra és addig cibálja, míg sikerül elhúznia. Fordul a kulcs a zárban és belép a házba a három hátizsákos matróna, anélkül, hogy zajt csapnának.

-         Jól van, Füles, ügyes voltál! – lép a jószághoz az elsőnek érkező nem várt vendég és megsimogatja a kutya buksiját. – Én vagyok az, Csibi mama.

Örömében csóválja a farkát Füles, és amint teheti, megnyalja az öregasszony kezét. A másik kettőre rá sem néz, mintha ott sem lennének. Pedig ott vannak, levetik magukról a hátizsákokat, utána a kabátjukat, és odaállnak néhány percre a kályha mellé, felmelegíteni öreg csontjaikat.

Csibi mama szívét Panka látványa melengeti, megigazítja az alvón a takarót, nagyot sóhajt és csak azt követően szabadul meg terheitől.

-         Nincs sok időnk, igyekezzünk, mielőtt felébred az unokám. Katóka, te sütöd a fánkot, Erzsa készíti a babfőzeléket, én meg kissé megpirítom a füstölt sonkát.   

-         Egyszerűbbet is kitalálhattál volna! - szűri foga között a szót a magas, szikár asszony. – Éppen ma kellett idejönnünk, igazán várhattál volna három napot! Akkor már Panka otthon lenne és Pestre mégis csak könnyebb eljutni, mint ide a világ végére!

-         Ne morogj, Katóka! - csitítja Erzsa - Emlékezz, legutóbb Kisvárdára kellett mennünk, az sem volt közelebb!

Füles körbeszimatolja a három nem várt vendéget, majd elnyúlik a dikó előtt, úgy, hogy senki sem férhessen az alvó lányhoz.   Fejét a kinyújtott mellső lábaira fekteti, de már nem alszik el, hanem figyeli az öregasszonyok ténykedését, akik korukat meghazudtoló gyorsasággal végzik teendőiket. A hátizsákokból előkerülnek a vacsorához való alapanyagok, melyek közül kizárólag a sonka illata kelti fel a kutya érdeklődését.

Otthon érzik magukat a nem várt látogatók. A tűzhelyen gőzölgő meleg vízzel megtöltik a kisebbik lavórt és a magukkal hozott szappannal gondosan kezet mosnak, utána maguk elé kötik hófehér, keményített kötényeiket, és ki-ki nekilát a ráosztott feladata elvégzésének. Semmit sem bíznak a véletlenre, még szilikonos összehajtható nyújtódeszkát, nyújtófát és pogácsa szaggatót is hoztak magukkal.

Csibi mamának jutott a legkönnyebb munka, ami nem véletlen, mert maga osztotta fel hármuk között a teendőket. Ez az ő napja, annak ellenére, hogy minden mozdulatára derekába nyilall a fájdalom és napok óta nem érez erőt a kezében, még a kanál is kiesik belőle, ráadásul csapongó gondolatait is képtelen megzabolázni. Ám Panka látványától visszatért a régi önmaga, már nem a gyengeségtől kell leülnie, hanem azért, hogy ne zavarja a barátnőit, ugyanakkor figyelheti a mélyen alvó unokáját.

-         Nézzétek, én már nem várhattam három napig. Kettőig sem. Hat évvel ezelőtt megállapodtunk, hogy hatan egyedülálló özvegyasszonyként nem testáljuk családtagjainkra a gondjainkat, hanem összefogunk, egymást támogatjuk. Azóta reggelente megy a körtelefon, élünk-e még mindannyian, vagy valakihez hívni kell a mentőt, vagy a hullaszállítót. Kellett egy cél, ami miatt reggelente érdemes felkelnünk. Erre kitaláltuk, hogy mindannyian választhatunk egy családtagot vagy jó ismerőst, akivel még életünkben egy alkalommal jót teszünk: közösen elkészítjük neki a kedvenc ételeit. A létszámcsökkentéssel arányosan egyre kevesebb fogást főzünk. Hárman maradtunk. Hamarosan eggyel kevesebben leszünk. 

-         Ugyan Csibikém, még nem akarok meghalni! - tiltakozik a fánkot sütő Katóka.

-         Én se! – kontráz rá a babfőzeléket főző asszony.

-         Mit mondjak erre? Saját akaratom szerint én is száz évig szeretnék élni! De nem fogok! Érzem, már csak óráim vannak hátra.

-         Ne mondj ilyet, Csibikém, még a végén így lesz! - szörnyülködik Erzsa.

-         Sok beszédnek sok az alja! - morogja maga elé a fánktésztát kézzel hólyagosra dagasztó Katóka. -  Öt perc múlva kész vagyok, kelhet a tészta és rátérhetünk a lényegre!

A másik két öregasszony mintha nem hallaná a mondandóját, ott ülnek az asztal mellett és néznek maguk elé, bár a viaszosvászonnal takart asztallapon túl semmi érdekeset nem láthatnak. Elkészül a tészta, aminek tetejét Katóka vékonyan megszórja liszttel és letakarja a hófehér konyharuhával, majd nagy sóhajjal elmegy kezet mosni és a barátnői mellé ül. Összefonják kezeiket az asztal felett és félhangosan kánonban kántálnak. Hogy mit, azt nem érti Füles, csak azt érzékeli, hogy valami fontos történik. Egy másodpercre megszakad a kánon, és egyedül Csibi mama hangja hallatszik:

Természet Anya, mindenek anyja,

Add meg Pankának a kiteljesedést,

Nőként, anyaként, dolgos asszonyként,

Sose érje bú és bánat,

Ha eltévedne a sötétben,

Szikrázó fénylő csillagok

Mutassák neki a helyes utat,

Fázó lelkét nap melengesse,

Szívében szeretet rakjon örök fészket,

Kerülje el harag és gyűlölet,

Ne gyötörje féltékenység,

Áldás kövesse minden léptét,

Vedd hát életem, megengedem,

Tápláld belé mi jó bennem,

Engedd, hogy fentről figyeljem,

Mint viszi tovább lényegem!

 

-         Úgy legyen! Úgy legyen! Úgy legyen! – kántálja megerősítésként a duett.

Kihuny a villany és pillanatokra sötétbe borul a vadászház. Nesz sem hallik, nem pattog a tűz, nem zubog a tűzhelyen a víz. Az ablakon át vékony fonálként betör a Fény, egyenesen a hat egymást kulcsoló kéz közepére fókuszál. Eleinte lassan, majd egyre gyorsabban forogni kezd, csillogó gömbbé formálódva fénye beragyogja a helyiséget. Megijed Füles, füle, farka remeg, vonyítana, ha nem lenne torkában egy hatalmas gombóc. Tizenkét másodpercig tart a ragyogás, utána kigyullad a villany, mintha mi sem történt volna.

Zubog a forró víz a tűzhelyen, a kályhában hunyorog a zsarátnok. Az asztalon gőzölögnek az étkek, a babfőzelék, a sült füstölt sonka és illatoznak a szalagos lekváros fánkok. Fülesnek megindul a nyálképződése, muszáj felébresztenie Pankát, mert jó neveltsége okán nem akar ételt lopni az asztalról. Orrával addig böködi a lány kezét, míg felébred az alvó és ijedten néz körül, mintha nem tudná, hol van.  Vízpárától terhes a ház levegője. Atyaisten! – kap fejéhez Panka, lehet, hogy elforrt a fürdővize? De nem forrt el! Meglátja az asztalon az ételeket.

 

-         Füles! Miért nem ébresztettél fel, amikor itt járt apa?

Frissnek érzi magát, mintha egy egész hetet átaludt volna! Asztalhoz ül, elfogyasztani a késői, immár második vacsoráját. Olyan az íze, mintha a nagyanyja készítette volna! A sonkát megosztja a vizslával, sőt, fánkkal is kínálja a derék ebet, amit az csak szagolgat, de belé sem harap.

Egy mélytányér főzelék egy szelet sonkával, négy fánk és két pohár ásványvíz után Panka úgy érzi, hogy elérkezett az idő, amikor nekiláthat a szakdolgozat vázlatának megírásához.  Rendet rak, elmosogat, megmosakszik, két fahasábot rak a kályhába és pizsamában, köntösben nekigyürkőzik a munkának. Lusta a laptopja, nehezen indul, ami miatt kivételesen nem mérgelődik, mert gondolatai már a korábban leírt jegyzetei körül járnak. Átfutja az eddig leírtakat és kipirosodik az arca. A meleg miatt is, az olvasottak okán is. Hogyan vethetett papírra ennyi kitalált történetet? Egy asszony élete a huszadik század történelmi viharainak tükrében. Hálás téma, fantázia kérdése, hogy előadjon egy fiktív történetet, nem kevés társadalomkritikával fűszerezve. Butaság!  Igaz történet kell, amely hiteles, nem szépíti a valóságot, nem mélyíti a konfliktusokat, hanem egyszerűen elmesél egy életet. Ó, miért nem jutott eddig az eszébe, hogy megírja Pattantyús nagymama életét? Hiszen amiket Csibi mama megélt, azoknál az eseményeknél a legnagyobb fantáziával sem lehetne különbet kitalálni!

Szomjas Füles, kissé sós volt a sonka. Itatójából az utolsó cseppig kilefetyeli a vizet, majd a bejárati ajtó elé áll és vakkant. Egészségügyi sétát kell tennie, vegye már észre Panka! Szerencsére észreveszi!

Elindul a laptop képernyővédője. Egymásnak ütköznek a színes átlátszó gömbök.

Panka pár percig szellőztet, had’ menjen ki a pára, addig a telihold és a csillagok ezüstös fényében világló tisztáson Füles fut egy kört. Nagyokat szippant a hideg, oxigén dús levegőből a lány és legszívesebben maga is a vizsla után iramodna, csakhogy zokni nélkül, papucsban, nem ildomos futkározni a szélcsendes éjszakában.  Kivételesen Füles sem nyújtja hosszúra a kinn létet, dolga végeztével igyekszik vissza az őrhelyére.

Időközben leállt a képernyővédő, eltűntek az átlátszó gömbök. Pattantyús Panka nem törődik a hiányukkal, megnyitja a megkezdett munkáját. Mi történt?! A címen kívül az eddig leírtakból egyetlen kósza betű sem maradt! Sebaj, úgyis kitörölte volna. Miket mesélt Csibi mama? Elméjében egymás sarkát tapossák az emlékek. Alig győzi leírni a kulcs mondatokat. Fura jószág az emlékezet. Bizonyos idő elteltével beazonosíthatatlan, melyik családtagtól származnak az elmesélt történetek, mert azok elménkben egységes egésszé állnak össze, olyannyira, hogy fel sem tűnnek az abban rejlő ellentmondások mindaddig, míg papírra nem vetjük őket, s visszaolvasva azokat, azonnal szembe tűnnek a kialakuló képben a rosszul kirakott puzzle darabok, vagy éppen a hiányos részecskék.  Szerencsére a jövő hét végén megkérdezheti nagyanyjától mindazokat az információkat, amelyek teljessé teszik a kirakott mozaik képet. Csak jól kell kérdezni, ami nem kis feladat. Új lapot nyit, kérdések címmel, melyen gyorsan telnek a sorok. Csalfa népség a kérdés, egyik generálja a másikat, mert a rájuk adott válaszok hiányában is képesek gondolkodásra késztetni az ember lányát! A közelmúlt történelme sem egyértelmű, miután minden ember máshová tenné a hangsúlyt, hiszen nincs meg az időbeni távlat, amelytől kirajzolódnának a valóban fontos összefüggések, elhalványodnának a kizárólag szubjektív megítélések.  Ennek hiányában huszonnégy évesen nem könnyű közöttük szelektálni. Mégis ebben rejlik a szépsége! Ez maga a kihívás, az első olyan akadály, amit le kell győznie Pankának. És legyőzi! Ebben az egyben biztos lehet! Egyáltalán nem érdekli, milyen hatást vált ki egyetemi professzorából a szakdolgozata, csak az a fontos, amire majdan nagyanyja élete megtanítja őt, az unokát! Sőt, rajta keresztül az egész generációját!

Az ég alján új nap pirkad, mire Panka a jól végzett munka fáradtságával végre nyugovóra tér. Összekucorodik a vastag bolyhos takarója alatt és azonnal mély álomba merül. Hátát a kihűlőben lévő hatalmas cserépkályhának döntve, ott ül Csibi mama szobájában a kis sámlin, amin gyerekkorában akkor üldögélt, amikor nagyanyja a hintaszékben pihenve, mesét olvasott neki. Fülébe cseng az egyenletesen duruzsoló hang, amitől életre kelt kicsiny lelkében a mese, felgyújtva fantáziáját, hogy szinte maga előtt látta az elképzelt figurákat, és jómaga is részese az eseményeknek. Ámde most üres és mozdulatlan a hintaszék.

Két hátizsákos matróna huzakodik egymással, kié legyen a harmadik hátizsák. Odalép hozzájuk a fekete ruhás, silder sapkás fiatal férfi, megfogja a vita tárgyát képező hátizsákot:

-         Hölgyeim, egyiküké sem lesz, mert az Pattantyús néni örökségének részét képezi. Békében menjenek haza. Itt már nincs semmi keresnivalójuk.

Felriad álmából a vizsla és keserves vonyításba kezd.

 

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Yolla
#3. 2017. november 16. 18:48
Köszönöm, kedves István!
előzmény: Kovács L. István hozzászólása, 2017. november 15. 08:07
Kovács L. István
#2. 2017. november 15. 08:07
Kedves Yolla! Kissé félve fogtam bele mert nagyon hosszúnak tűnt. De olyan remek, gördülékeny a történet, hogy észre sem vettem és már vége is lett. Bár a vége kicsit szomorú, mégis remek novella! Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek