Határtalan szerelem

Május közepén a hőmérséklet eléri a harminc fokot. Zsófi néni reggel ötkor kel, hogy reggel kilencig elvégezze kertjében az aznapi munkákat.

Mindössze a szántást, az ásást és a permetezést bízza másra, mert ezek a munkák nem nőnek valók. Minden egyebet maga végez, megmetszi a fákat és a szőlőket, elveti a zöldségmagokat, műanyag kefíres dobozokban paradicsom, paprika, dinnye palántákat nevel, melyeket aztán kiültet az erre szánt kertrészekbe.

Rendszerint fél nyolckor tart egy kis szünetet, amikor megreggelizik, kávét főz és előkészíti a nagy konyhaasztalra az aznapi főznivalóhoz szükséges összetevőket. Ma marhagulyás lesz az ebéd, lekváros palacsintával.  Mielőtt visszamegy a kertbe, kinyitja a kiskaput, mert várja a Bozsó gyereket, aki lepermetezi az almafákat. Az utca felé egytéglányi vastag másfél méter magas kerítést építtetett még tíz évvel ezelőtt, amikor megvásárolta ezt az egyszobás, nagy telkes,  tornácos házat.  Felújítatta az épületet, bevezette a gázt, fürdőszobát alakított ki a hatalmas spájz feléből, és az immár komfortos házacskában végre Berkes Bálint közelében élhet. Pontosabban  az első és egyetlen nagy szerelme szomszédságában. A két telek között drótkerítés feszül, s emiatt mindent lát, ami  a szomszédban  történik.

Negyvenhét évvel ezelőtt Pattantyús Zsófi és Berkes Bálint egy osztályba jártak és egy párt alkottak. Érettségi után a fiú megkérte a kezét, és november első hétvégéjére  kitűzték az eljegyzés időpontját. Nem akart elmenni a főiskolára, mert a házasság fontosabb a tanulásnál, csakhogy Pattantyús papa ellentmondást nem tűrő módon Zsófi tudomására hozta, amennyiben szeptember egytől nem kezdi meg tanulmányait az egri tanárképzőben, az esetben végleg elengedi a kezét, mi több, kitagadja. Az eljegyzésnek sem örült a papa, de ezt nem hangoztatta, sőt, üdvözölte a dolgot, mert így biztos lehetett abban, hogy a lánya nem néz más fiúra, és ráérnek akkor összeházasodni, amikor megkapja a diplomáját. Apaként titkon abban reménykedett, hogy jövendőbeli veje nem vár évekig az esküvőre, annak gondolata  pedig rémálmában sem jutott az eszébe, hogy Zsófi vénlány marad, annak ellenére, hogy még a tanulmányi időszaka alatt Bálint megnősült, elvette a legjobb barátnőjét és két gyerekük született.   A brigádvezetőnek frissen kinevezett Bálint azonban megözvegyült, egyedül maradt  a kiskamasz lányokkal, a kétszáznegyven négyzetméteres félig kész házzal, a tízhektáros gyümölcsössel.  Reménykedett Zsófi, hogy eljött az ő ideje. Hiába forgatta magát a férfi körül, az rá se nézett, sőt, előkelő idegenként bánt vele.

Az asszony máskor megissza a két adag kávét, most azonban meghagyja a felét a Bozsó gyereknek, két szelet bundáskenyérrel egyetemben. Bezárja a ház bejárati ajtaját, zsebre teszi a kulcsot és  indul a kert végébe krumplit ültetni. A krumpli után két sor zöldbabot és folyton érő borsót is elvet. A hajlongástól megfájdul a dereka. Megáll pihenni. A kapára támaszkodva percekig  piheg. Szép a  kertje, bezzeg Bálinté rendetlen. Látszik rajta, hogy akkor dolgozik benne a férfi, amikor éppen van egy kevés ideje, ami az utóbbi három évben nem jellemző. A lányainál hat évvel fiatalabb, elvált, kétgyerekes  Lakatos Borcsa elvette  Bálint józaneszét! De teljesen! Úgy az ujja köré csavarta a hatvanöt éves férfit, mint egy fonalat, amivel  kedvére szövögetheti a munkanélküli jóléte szövetét. Házat vetetett magának, amit felújíttat a férfivel, miközben eltartatja magát vele  a családjával egyetemben. Gyors ütemben felemészti a férfi megtakarításait, ám a legszomorúbb mégiscsak az, hogy Bálintnak a lányaival és azok családjaival való kapcsolatát alaposan szétzilálja, olyannyira, hogy megszakad a kapcsolatuk.

Hányszor látta Borcsa hisztériázását! Általában az udvaron veszekednek, olyan hangosan, hogy hallja azt az egész utca. Válogatott káromkodások közepette, csípőre tett kézzel üvölt Borcsa Bálinttal, hogy igyekezzen a ház felújításával, mert mielőbb szeretne beköltözni, cserélje ki a  négyezerötszáz forintos burkolólapot egy másikra, a hatezresre, nem tetszik neki a nappaliban lévő bordűr, miért lapra szerelt pozdorjából készült bútort vesz, amikor neki a tölgyfából készültek tetszenek, amit igazán megcsináltathatnának egy szomszéd falubeli asztalossal, egyébként is mindjárt dél lesz, és hol az ebéd, miért nem kelt fel hajnalban főzni, hiszen jól tudja, hogy ő milyen beteg, még dolgozni sem bír, pedig mindössze  harmincöt éves. 

-        Kézcsókom, Zsófi néni! -  köszön rá vidáman a Bozsó gyerek, aki teli permetezővel a hátán érkezik.

Összerezzen az öregasszony, kell néhány másodperc, mire visszaköszön:

-        Szervusz, gyerekem! Restellem, de kissé elfáradtam.

-        Semmi gond, majd ha végzek a permetezéssel, maradok vagy kétórányit. és segítek, amiben tudok!

Komótosan és nagy gonddal végzi munkáját a Bozsó gyerek, akinek nemrég született meg az első kisfia. Közmunkás, mert egy éve megszűnt a munkahelye, más településre meg nem akar költözni, mert itt biztosított a lakhatása a nagyanyjától örökölt házban, melyet igyekszik rendben tartani. Nem tudná eladni, mert ide  munkalehetőség híján  - nem költözik senki, sőt, a fiatalok is elmennek tanulni és már nem térnek vissza, csak látogatóba. Munka közben fél szemmel Zsófi nénit figyeli, aki ismét nekilátott a zöldbab vetésének. Elmondja neki, vagy tartsa meg magának, amit a felesége mesélt, aki Berkes Bálint bácsi legidősebb unokájával járt iskolába, és akivel két nappal ezelőtt összefutottak a városban, ahová gyerektápszer vásárlás miatt utazott a neje. Izzad a fiatalember homloka, részben a melegtől, részben az aggodalomtól, hogy beszéljen, avagy sem. Szüleitől hallotta, hogy Zsófi néni és Bálint bácsi valaha egy pár voltak. Nagyon rég lehetett! Már mindegy, ha kigondolta, el is mondja.

-        Gyere, gyerekem, igyál egy kávét!

Zsófi néni invitálását nem lehet elutasítani. Éhes is, mert nem reggelizett és biztos benne, hogy a kávé mellé  kap néhány falatot, ha mást nem, hát kekszet.

-        Zsófi néni, tegnapelőtt a feleségem benn járt a városban, gyerektápszert venni és találkozott Bálint bácsi unokájával, Rozikával, akivel iskolatársak voltak. Tessék elképzelni, azt mesélte Rozika, hogy  Lakatos Borcsa lenyúlta a nagyapja bankkártyáját és automatából rövid idő alatt kivette a számláról az összes pénzét.

-        Ugyan, fiam, ez csak mese! Honnan tudná a pin kódot? Meg nem is olyan ember Bálint, hogy csak úgy odaadná a kártyáját!

-        Lehet, de akkor is ez az igazság! Köszönöm a kávét! Mit csináljak? Jó lesz, ha megkapálom a szőlőt? Látom, a szomszédban már virágzik a csattanó maszlag. Néhány tővel itt is van.  Azokat is kiszedem.

-        Jó lesz, fiam. Én meg nekilátok az ebédfőzésnek.

Könnyű azt mondani, csak nehéz megvalósítani, amikor az ember fejében tájfunként száguldoznak a gondolatok. Lassan értelmet nyer  Borcsa minapi hízelgése, hogy a bankból ne vegyen ki Bálint pénzt, inkább fizessen hitelkártyával, ráadásul,  ha a neten rendelik meg az anyagokat, akkor kapnak tíz százalék engedményt, s ingyen házhozszállítást. Az a balga Berkes Bálint ellágyult tekintettel úgy néz erre a cafkára, mint egy istennőre, és természetesen hallgat rá.   Igazat mondott Rozika, mert úgy emlékszik, hogy Bálint számlájához a két lánya is hozzáférhet, az más kérdés, hogy nem élnek ezzel a lehetőséggel. Nincs szükségük az apjuk pénzére, ahogyan azt sem szorgalmazzák, hogy adják el ezt a hatalmas házat, aminek a fele az anyjuk után a két gyerek tulajdona, s vegyenek az apjuknak egy kisebb, olcsóbb fenntartású családi házat, akár Kecskeméten, akár Szegeden, miután ott élnek a lányok és legalább egyikük közelében lenne az apjuk. Bálint azonban hallani sem akar erről, nem költözik sehová. Minapi szóváltásukból arról értesült Zsófi néni, hogy Bálintot meghívták a veje születésnapjára, de azt mondta, hogy Borcsa nélkül nem megy, ezért külön hívják meg a szerelmét is. Csakhogy a lányok ezt nem tették meg.

Apró kockákra vágja a marhanyakat, hogy minél többnek látsszon a levesben. Mindenképpen megebédelteti a Bozsó gyereket, sőt, küld a családjának is egy adag levest, a palacsintából meg lényegesen többet süt, hogy jusson belőle mindenkinek. Gyorsan halad a zöldségpucolás, pedig azt is bőven méri, nehogy híg legyen a leves. Igaz, a csipetke is sűríti.

Szóval, a Bálintot kifosztotta Borcsa! Sejtette, hogy ez lesz a vége, de nem ilyen hamar! Ez a Berkes Bálint már nem az a férfi, aki után évtizedekig epekedett! Nem, nem is akar ezen meditálni! Koncentráljon inkább  a főzésre. Ideje belátni, hogy jót tett vele a sors, hogy elsodorta mellőle a férfit. Csak  a  férfi  lányait sajnálja, akikből jóravaló, komoly beosztásban dolgozó közgazdász és mérnök lett. Bekapcsolja a rádiót, az majd leköti a figyelmét.

-        Csattanó maszlagot találtak az egyik fővárosi étterem gulyáslevesében, melyből több külföldi turista is  fogyasztott, és emiatt kórházba kerültek. Az eddigi vizsgálatok szerint a köménymag között rejtőzött a mérgező gyógynövény magja, amely….

Sohasem  tudja az ember, hogy mit vásárol! Eddig a lencse között találtak csattanó maszlagot. Ki gondolná, hogy a köménymag közé is keveredhet? Nála is van a kert végében. Rendszerint szed az apró kis fekete golyócskákból egy staniclivel, amiből a kóbor macskák ételébe tesz. Kerülik is a portát, nem szántják többé körmeikkel a gyümölcsfák törzsét. 

Liternyi tejből készíti a palacsintát, sütögetheti is jó ideig. Nem gond, úgyis hosszan kell  főnie a nagy fazék  gulyáslevesnek.

A Berkes Bálint iránt érzett és dédelgetett szerelme elillan, mint pipafüst a levegőben. Nyoma sem marad. Sőt, mintha gyűlölet és némi bosszúvágy töltené meg  Zsófi néni szívében  felszabadult helyet. 

Elkészül a palacsinta, megkeni baracklekvárral, és szép sorban a pecsenyés tálra sorakoztatja. Két tojásból készíti a csipetkét. Pepecs munka, de ez illik a levesbe. Hirtelen eszébe jut, mit hallott hétfőn a piacon, amely nem csupán a háziasszonyok bevásárló helye, de egyben a településen élők viselt dolgainak pletykafészke is. A hentes termetes felesége  sutyorgott a keresztlánya anyósával, hogy milyen bolond a Berkes Bálint, a tenyerén hordozza a naplopó Lakatos Borcsát, házat vett neki, eteti és itatja az egész famíliáját, és hagyja, hogy a fiatalasszony szombat esténként a lányával kettesben elmenjen táncolni a diszkóba, ahol a fiatal fiúkkal kokettál. Vajon honnan van pénze Borcsának arra, hogy a legújabb divat szerint öltözködjön, amikor három éve nem dolgozik? Állítólag, ha megiszik három felest, megered a nyelve és kibeszéli Berkest, hogy baj van a férfiasságával, nem tudja kielégíteni, az a szerencse, hogy még van elég pénze ahhoz, hogy befejezze a  neki vett ház felújítását. 

Zsófi néninek felfordul a gyomra. Maga sem tudja, kire haragszik jobban. Nincs ideje latolgatni, mert a nyitott konyhaajtón keresztül behallatszik  a szomszédból a veszekedés. A kert végében eldobja a kapát a Bozsó gyerek. Addig fut a kerítés mellett, míg megtalálja a korhadt faoszlopot, amit kidönt és  át tud menni a szomszéd telekre, hogy a dühtől céklavörös arcú házigazda kezéből kicsavarja a kisbaltát, mielőtt utolérné Borcsát, akinek szó szerint szíjat akar  hasítani a hátából.  A rettegéstől magas fejhangon jajveszékelő fiatalasszony fejvesztve menekül az utcára, és rohan, amennyire csak bír. Erős fiatalember a Bozsó gyerek. A balta nélkül meggyávul Berkes Bálint, leroskad a farönkre, és sírva motyogja, hogy megöli ezt a cédát, aki anyagilag kihasználta, aki miatt elvesztette a családját.

A többit nem érti Zsófi néni. Szorít a mellkasa, mindjárt infarktust kap. Majdnem  emberhalál lett a veszekedés vége!  Ber-kes Bá-lint nem le-het gyil-kos! Mantraként hatogatja magában az öregasszony. Cselekedni kell, mielőtt szerelme végleg tönkretenné a családját.

-        Bozsó fiam, hívd át Bálintot egy tányér levesre! – kiált oda jó hangosan a férfiaknak, hogy hallja csak a másik szomszéd is.

Siet a konyhába a tányérokért és a verandán lévő viaszosvászonnal borított konyhaasztalra teszi, majd hozza a nagy fazék levest.  Beszalad a spájzba, leveszi a polcról a csattanó maszlagos vászonzacskót, reszkető kézzel kibontja és kétcsipetnyit a zsebébe tesz. Attól semmi baja sem lesz Bálintnak, legfeljebb kicsit elpilled tőle.

Izgatott a háziasszony. Fejében dobolnak a hangok: Ber-kes Bá-lint nem le-het gyil-kos!

Végre asztalhoz ülnek a férfiak. Elveszi a Bozsó gyerek tányérját, telemeri levessel, utána a Bálint előttire kerül a sor. Megfogja a piros virágos porcelán mélytányért, megáll a keze levegőben.

-        Jaj, Bozsó fiam, elfelejtettem a pálinkát! Kihoznád a spájzból? Ott a legfelső polcon. Poharat meg találsz a konyhaszekrényben.

Berkes Bálint bámul a fiatalember után. Kihasználja az alkalmat Zsófi néni és a zsebéből belecsippenti a tányérba a csattanó maszlagot, arra szedi a forró levest.

Csikorogva nyílik a kapu. A szembe szomszéd érkezik, a nyolcvanéves Pallagi bácsi, aki igencsak kíváncsi öregúr.

-        Mondja Zsófikám, miben segíthetek? Hallottam a perpatvart a szomszédban.

-        Nincs semmi baj, Pallagi bácsi, Jöjjön, tartson velünk. Gulyáslevessel tudom megkínálni.

-        Köszönöm, aranyoskám. Elfogadom, ha már annyira tukmálja.

Előkerül a Bozsó gyerek a pálinkával. Zsófi néni a harmadik tányér levest Pallagi bácsi elé teszi, majd magának is hoz egy tányért, kenyeret is tesz az asztalra, meg a sótartót, és jó étvágyat kíván.

Fél óra múlva elfogy a leves és a palacsinta.

Berkes Bálint lenyugodva meghívja a társaságot egy pohár borra. Zsófi néni kimenti magát, merthogy gyógyszert szed. A férfiak felkerekednek és az utcán keresztül átmennek Berkeshez.

Zsófi néni leszedi az asztalt, a maradék féltárnyi levest átszedi a kis kaszrojba,  elmosogat,  majd bevesz egy altatót és lefekszik a dikóra. Ber-kes Bá-lint nem le-het gyil-kos! Álomba mantrázza magát. Hamarosan halk hortyogása rezeg a levegőben.

Nyugovóra készül a nap, amikor Pallagi bácsival beállít a rendőr nyomozó, hogy kifaggassa Zsófi nénit a történésekről és az ebédről.

Az alvástól kába öregasszonynak idő kell, mire összeszedi magát, ám utána készségesen válaszol a nyomozó pattogó, gyorsan elhadart kérdéseire. Négyesben ebédeltek, itt volt a Bozsó gyerek is, és maradt a levesből, nézze csak meg, ott van a kaszrojban a tűzhelyen. Csattanó maszlag? Hiszen az Berkes Bálint kertjében virít, megmutatja. Míg a kertben nézelődik a nyomozó, visszakérdez Zsófi néni, mi van Bálinttal? Kórházba vitték, erős mérgezéssel.

-        Egyedül él Berkes Bálint?

Jaj, erre mit is mondjon?

-        Aranyoskám, mondja csak meg az igazat, hogy Lakatos Borcsa a szeretője. – bátorítja az öreg Pallagi sűrű pislogás közepette. – Én már mondtam, de nekem nem hisznek.

A nyomozó Berkes családjáról is kifaggatja a két öreget, majd a leves maradékát kaszrojostul becsomagolja és magával viszi.

Lement a nap. Pallagi bácsi toporog, nem akaródzik neki hazamenni. Nem bánja Zsófi néni, legalább egy ideig nem marad egyedül.

-        Jöjjön, üljünk le a gangon. Hozok pálinkát, ránk fér egy kupicával.

-        Az már igaz, aranyoskám. Én csak Bálint lányait sajnálom. De őket aztán nagyon!

A háziasszony  a gyűszűnyi poharakba sűrűn töltögeti az ötvenfokos pálinkát. Hallja is, nem is, amit az öreg beszél. Fejében dübörög a mantra: Ber-kes Bá-lint nem lett gyil-kos!

A hold ezüstös fényében oly békésnek tűnik a kert. Mert az is

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A frászt hoztad rám