Harlekin

Láttam egy furcsa képet...

Különös kép függ a falon
mintha rács feszülne ajtón,ablakon.
S kit mögötte látok én
nem más,mint Harlekin.
Ő nekem az élet bohóca,
szívébe zárva a világ bánata.
Magánya rácsoknak feszülő gondolat,
ébredni készül a bezárt öntudat.
Magánnyá sűrűsödött a létezés,
szabadnak látod,
de rácsok mögött él.
Kéklő rombuszok,
fekete rácsok
pengeként zárják el a szabadságtól.
Hiába öleli zölddel a remény,
rabsága fekete felkiáltójel
a létezés fénylő egén.
Míg másokat nevettet,
szemében könnytelen a mosoly,
társára sem lelt,
egyedül maradt az úton.
Harlekin,világ bohóca
hiába születtél szabadságra,
míg önnön sorsod ítél
örökös fogságra,
magányod irtóztató csöndje
társtalanságod feloldozását várja.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
dezsoili
#6. 2013. május 17. 19:42
"míg önnön sorsod ítél
örökös fogságra,"
Drága Zsuzsa! Csak úgy, egyszerűen, egy ilyen merész témához nyúlva belekiáltod a nagyvilágba minden bánatod. Szinte habzsoltam szavadnak árját. Gratulálok, ugyanakkor picit aggódom is... Nehéz téma, nehéz lélek...
Csilla
#5. 2013. május 15. 19:28
Lélekérintő vers.
Egy társ kiszabadítaná önnön világából, a magány rabságából.
Mara
#4. 2013. május 15. 14:24
Kedves Zsuzsa!

Komoly mondanivalódat így mutattad be.
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Mara
kréker
#3. 2013. május 14. 22:13
Ha lemosa a festéket már nem is bohóc.
Tetszett ez a vers.
Answer
#2. 2013. május 14. 19:43
A bohóc magánya...
Pedig vidám, szertelen, pimasz.
De mintha maga maradt volna.
Jó vers, gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek